Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Csendes, ám jelentős jubileummal indult el június 21-én a kisvárdai fesztivál. Versenyen kívül mutatta be Tatár Rózsa Ady és Adél című monodrámáját a marosvásárhelyi Spectrum Színház, amelyben az idén 65 éve pályán lévő Farkas Ibolya kápráztatta el a kisvárdai közönséget. A színésznőt arról kérdeztük, hogyan találtak rá az Ady Endre és Léda kapcsolatáról szóló darabra. Egy ismerősöm hívta fel erre a figyelmemet, hogy ő hallott ebből egy részletet, és ezt nekem föltétlenül el kell játszani. Amikor elolvastam, először megijedtem, mert a darab szerzője úgy képzelte el, hogy Léda idősen kezdi és visszafiatalodik, a különböző jelenetekre átöltözik és átéli és eljátssza azokat a jeleneteket, amelyekről beszél. Na, én erre nem lettem volna képes. Megmutattam viszont Török Violának a darabot, aki azt mondta, nem kell neked visszafiatalodni, ez nem arról szól. Itt a halálosan beteg Léda próbál visszaemlékezni, ezt pedig egy jelzéssel is meg lehetne oldani. Erről nekem eszembe jutott az a jelleg...

Farkas Ibolya jutalomjátékát láthatta a közönség a soproni Petőfi Színház, a zentai Magyar Kamaraszínház és a marosvásárhelyi Spectrum Színház közös produkciójában – a Római karneválban. Mi történhet egy olyan színésznővel – mi több, művésznővel –, akit egész élete a színházhoz kötött, s aki már tíz hosszú éve nem állt színpadon? Rá sem nézett az imádott-rettegett deszkákra, inkább behunyta a szemét, amikor páholynyitogatóként székükhöz vezette a nézőket! Hogyan lehet tovább élni, ha a mindennapok legfőbb mozgatórugója – az alkotás, a szereplés – egyszer csak eltűnik? Lassú és szomorú harc kezdődik az oxigénért, ami minden lélegzetvétellel egyre csak szökik a bezárt szobából. Ez a folyamat azonban még megállítható. Kell még egy előadás! Vagy legalább egy próba… csak egyetlenegy. Farkas Ibolya úgy sugárzik a színpadon, ahogyan egykor a darabbeli Margit tehette. Nevettet, miközben minden pillanatban képes önazonos maradni. A komikus és komoly jelenetek közötti átmenetet könnyeddé, szinte...

Farkas Ibolyát köszöntötték munkatársai és a kisvárdai Rotary Club képviselője a Római karnevál előadása után. 61 évadot töltött a színészi pályán, és nem tervezi abbahagyni.  Ez az életem. Amióta csak az eszemet tudom, színésznő akartam lenni, soha nem akartam mást. Annak idején az udvarunkon felállítottam egy színpadot, történeteket találtam ki, édesanyám ruháit pedig átalakítottam jelmezzé és játszottam. Egyszer egy gyönyörű abroszt is felvágtam, mert szükségem volt rá valamelyik előadásomhoz. Már iskolás koromban is rendeztem osztálytermi előadásokat, emellett pedig zongoráztam, balettoztam, tornáztam. Pedig akkor, a háború után a családom nagyon szegény volt. Nem tudom, édesanyám hogyan teremtette meg mindazt, ami alapján most azt mondhatom: boldog gyerek voltam. Soha nem fordult meg a fejében, hogy más szakmát válasszon? A családja nem akarta lebeszélni a színészetről? Egy napig apáca akartam lenni. Ugyan református vagyok, de külön korengedéllyel katolikus iskolába írattak K...