Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Nem az első eset ezen a fesztiválon sem, hogy egy film nyomán kapunk színpadi értelmezést, ám a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház előadása mindenképpen különlegesnek mondható. Egy hazánkban talán kevéssé ismert szerb filmes alkotó, Stefan Arsenijević 2008-as mozija alapján vitték színre a Szerelem és más bűntények című produkciót Theodor-Cristian Popescu rendezésében. Egy szinte teljesen személytelenné csupaszított mese fragmentumai kelnek kérészéletre a sepsiszentgyörgyi társulat előadásában, amely az alapul szolgáló szerb filmhez hasonlóan egy nap történetére fókuszál. Egy olyan nap, mint a többi, de mégsem, hiszen ez lesz az a nap, amikor Anica (Korodi Janka) megváltoztatja (elhagyja) az addigi életét. Mire idáig eljut, azt látjuk két órában a színpadon, sokat sejtető töredékességgel. Ezekből a látszólag összefüggéstelen részletekből azonban kibomlik a főszereplő lány és a körülötte lévők élete, a könyörtelen alvilági valóságon pedig abszorbens érzelmek szűrődnek át, egy betel...

A Kisvárdai Fesztivál harmadik napjának közönsége este hattól a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulatának előadásában a Szerelem és más bűntények című előadást láthatta, melyet Theodor-Christian Popescu rendező adaptált vászonról színpadra. Az előadásról az Anyát alakító Gajzágó Zsuzsával beszélgettünk. Hogyan formálta meg az anya karakterét, miből indult ki? Számomra már ismerős volt ez a karakter: az anya, aki nem tudja elengedni a gyerekét. Egyrészt saját édesanyámból, akivel nagyon közel állunk egymáshoz, másrészt saját magamból is merítettem ihletet – a rendező támpontjain túl. Eszembe jutottak édesanyám gesztusai, vagy a helyzet, amikor éppen rajtakapja magát, hogy talán zavar, és ezt a zavartságot, ezt a szeretetből adódó kapaszkodást dolgoztam fel. Az előadásban feltűnő anya kicsit „elszállt”, kicsit bolond – mintha nem ebben a világban élne. Az anyának ez a bolondsága tulajdonképpen egy eszköz a túlélésre, mikor kicsúszik a lába alól a talaj. Valójában meg úgy tűnik, ...

A régi ruháknak szemléletük van és a logika morfológiája összetett – többek között ilyen hasznos ismeretekre is szert tehetünk, ha belesünk GOLYÓ & SON turkálójába. Teliholdkor itt találkozhatunk az elszalasztott szerelmek és/vagy legalább egy légyott után rezignáltan sóvárgó Dima Carmennel ( Pál Ferenczi Gyöngyi ), a hollywoodi filmekről (székely tájnyelven) részletes elemzést szolgáltató energikus influenszerrel, Claribellával ( Benedek Ágnes ) a turkálótulaj családjának kétes múltjában vájkáló bulvárújságíróval, Tamarával ( P. Magyarosi Imola ), a különböző egzotikus állatok iránt rajongó idegennel ( Szakács László ), akinek csaknem végzetessé válik betévedése az üzletbe, vagy az éjfélkor egy időre a románul beszélő Zorica Pușcașiuvá átalakuló Puskás Hajnalkával ( Gajzágó Zsuzsa ), akiről mellesleg kiderül az is, hogy ő az anyja a kissé lúzer DJ Karcsikának ( Kónya-Ütő Bence ). Sőt, még az is, hogy eladta a lelkét a Zarának. Megannyi dráma. Ja, nem. Vagy mégis? Ki tudja? S minde...

Kali Ágnes fiatal kora ellenére idén két előadással van jelen Kisvárdán, a Nórához a szövegadaptációt készítette, az Amikor telihold ragyog a turkáló felett című előadásnál pedig fordítóként tevékenykedett. A színház mellett költészettel is foglalkozik, Lapunk a két alkotói lét különbségeiről kérdezte. Hogyan zajlott a Nóra és a Telihold munkafolyamata? A Nóránál a munkafolyamat forgatókönyvszerűen zajlott, a Teliholdat pedig fordítottam, vagy, ahogy Radu Afrimmal mondani szoktuk, „magyarra írtam”. Nála nem az van, hogy egy kész szöveget kapok, hanem együtt írjuk azt, ami az előadás nyelve. Folyamatában születik meg a szöveg, ezen speciel a COVID alatt kezdtünk el dolgozni, a kilátástalanságban, így olyat szerettünk volna alkotni, ami ez ellen megy. Afrimot a román színház fenegyerekének szokták tartani, nagyon autentikus, nagyon más. Ő volt az első olyan romániai rendező, akinél megjelentek progresszívebb elemek, egy igazi úttörőfigura. Más, amit magyar nyelven, magyar kontextusban, é...