Ugrás a fő tartalomra

Történet a történetről – egy szerelem metatézise

Nem az első eset ezen a fesztiválon sem, hogy egy film nyomán kapunk színpadi értelmezést, ám a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház előadása mindenképpen különlegesnek mondható. Egy hazánkban talán kevéssé ismert szerb filmes alkotó, Stefan Arsenijević 2008-as mozija alapján vitték színre a Szerelem és más bűntények című produkciót Theodor-Cristian Popescu rendezésében.

Egy szinte teljesen személytelenné csupaszított mese fragmentumai kelnek kérészéletre a sepsiszentgyörgyi társulat előadásában, amely az alapul szolgáló szerb filmhez hasonlóan egy nap történetére fókuszál. Egy olyan nap, mint a többi, de mégsem, hiszen ez lesz az a nap, amikor Anica (Korodi Janka) megváltoztatja (elhagyja) az addigi életét. Mire idáig eljut, azt látjuk két órában a színpadon, sokat sejtető töredékességgel. Ezekből a látszólag összefüggéstelen részletekből azonban kibomlik a főszereplő lány és a körülötte lévők élete, a könyörtelen alvilági valóságon pedig abszorbens érzelmek szűrődnek át, egy beteljesülhetetlen szerelem vetületei, egy apa vagy egy anya lenyomatai, a hétköznapokba hazudott álmok, csalódások és csalások, gondok és gondoskodások kavarognak a panelházak szűk tereiben, amelyekre az előadásban csak szövegszerűen utalnak a szereplők. A színpadkép ugyanis nem próbálja ezt konkrétan megidézni, inkább csak az érzetek szintjén jut el hozzánk a beszűkült világ és az abban élők végtelen magányossága.


Theodor-Cristian Popescu rendkívül ügyesen használja a filmes eszközöket az előadásban, és önmagában nem az teszi indokolttá ezt, hogy filmadaptációt láthatunk. A háttérvetítés inkább egyik szemléletes eszköze a személyességtől eltávolított, vagy inkább megfosztott életeknek, éppúgy, mint a végig jelenlévő furcsa narratíva, amelyben a szereplők egyes szám harmadik személyben mesélnek arról, hogy éppen mi történik velük. A nézőt folyamatosan arra kényszeríti a rendező, hogy ne élje át, hanem valamiféle objektív nézőpontból szemlélje a történetet. Ez az elidegenítés érdekes módon nemcsak az érzelmeket teszi idézőjelbe, hanem egy elemelést, egy új dimenziót is eredményez. Áttéten keresztül kapjuk az információt, történetet mesélnek el a történetről, ami nem a miénk, de nem is a szereplőké, mintha senkinek nem lenne köze semmihez. Furcsa módon éppen ezáltal erősödnek fel bizonyos apró emberi momentumok. Például az, ahogyan Milutin (Pálffy Tibor) mintegy elengedi továbbröppenni Anicát, miközben titokban gondoskodik arról, hogy az úthoz ellopni tervezett pénz megfelelő mennyiségben a rendelkezésére álljon. Vagy ahogyan Stanislav (Kónya-Ütő Bence) lefizeti a kocsmárost, hogy az anyja (Gajzágó Zsuzsa) elénekelhesse a vendéglátóhelyen, hogy „Bésame, Bésame mucho…”.

A sepsiszentgyörgyi társulat szinte teljes erejét megmutatja ebben az előadásban, amelynek ilyen értelemben legfontosabb felismerése, hogy nincs egyetlen hamis hang sem az összhangzatban. Elképesztő színészi jelenlétek, nagyon erős megszólalások jellemzik a társulat munkáját, a csak villanásra megjelenő mellékszereplők is hitelesen, magától értetődően és teljes önátadással simulnak bele a produkcióba. Akár mindenkit fel lehetne sorolni, de néhány példa ezekre a villanásokra: D. Albu Annamária, Benedek Ágnes, Erdei Gábor, Kolcsár József, Derzsi Dezső, Fekete Zsolt – a teljesség igénye nélkül. Immár sokadjára láthatjuk ezen a fesztiválon is, mennyire erős társulata van a sepsieknek, fantasztikus fogékonyságú, bravúros tudású, s a szó legnemesebb értelmében alázattal dolgozó színészekkel. Korodi Janka és Kónya-Ütő Bence főszereplő kettőse is nagyszerű: minden személytelenre faragott megszólalás mögött ott izzik a lélek. Pálffy Tibor különösen a darab második felében hívja elő a mélységeit, a filmes bejátszásokban pedig a tekintete egyenesen hátborzongatóan kifejező tud lenni. Szinte főszereplővé növi ki magát Gajzágó Zsuzsa, akinek egy-egy énekhangjában is tragédiák egész sora szólal meg, olyan intenzív élettudással, mintha minden drámai kudarc egyúttal felemelő élmény is lenne.

A felhasznált film története valamikor a délszláv háború után játszódik a reményvesztett Belgrád „díszletei” között, egy olyan korszak után, amely azt súgja: el innen! Azt, hogy a szerelem mennyire bűntény, nem tudjuk meg az előadásból, de ez nem is fontos. Azt viszont igen, hogy bűn, ha nem igyekszünk megélni, ami adatik. Bésame mucho – úgy ölelj és csókolj, mintha ez lenne az utolsó estéd – zakatol a fülünkben a dal még egy jó darabig…

Ungvári Judit
Képek: Tugya Vilmos

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

Az időtlenné tett népszínmű

Szigligeti Ede viszonylag keveset játszott népszínművével érkezett idén Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház. A többségi társadalommal szemben álló család történetét feldolgozó előadásban a sztereotipikus cigány-ábrázolásokkal leszámolva, a cselekményt időtlenségbe helyezve mutatják be a vajdasági akadémisták a kitaszított szerelmeseket. A Tanyaszínház szereplései során amint megkedvelünk egy társulatot, az máris átalakul – mivel ezekben a produkciókban főként az Újvidéki Művészeti Akadémia mindenkori (akár végzős vagy frissen végzett) hallgatói vesznek részt. Gombos Dániel vezetésével, akit A cigány t koordinátoraként olvashatunk a színlapon, azt láthatjuk, hogy egy olyan dinamikus és alapjaiban átgondolt vezetés jellemzi a társulatot, amely a Tanyaszínház fundamentális értékeire fókuszál. Legyen szórakoztató, ám foglalkozzon elgondolkodtató témákkal, teremtsen lehetőséget a fiataloknak és jusson el minél több vajdasági nézőhöz. Az idei előadásban tizenkét hallgató és hat frissen végze...

A 2024-es év díjazottai

2024. június 21. és 29. között megrendezték a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválját. A versenyprogram előadásait Balogh Tibor dramaturg, színikritikus, a fesztivál művészeti tanácsadója válogatta. A színházi seregszemle idei díszvendége az alapítása 25. évfordulóját ünneplő székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház volt. Mások mellett Szabadkáról, Újvidékről, Kassáról, Székelyudvarhelyről, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Csíkszeredából, Beregszászból és Gyergyószentmiklósról érkeztek a magyar nyelven játszó színházak, valamint láthatók voltak a Térszínház, a Ferencvárosi Pinceszínház és az Udvari Kamaraszínház, a versenyprogramon kívül pedig az Újszínház, a Lilom Produkció, az Orlai Produkció és a Veres 1 Színház előadásai is. Kilenc nap alatt huszonhét produkció került színre három helyszínen. Balázs Zoltán színész, rendező elhozta középiskolásoknak szánt színésztechnikai beszélgetőjátékát, az Aranybogár elnevezésű módszertani foglalkozást. A s...