Ugrás a fő tartalomra

Történet a történetről – egy szerelem metatézise

Nem az első eset ezen a fesztiválon sem, hogy egy film nyomán kapunk színpadi értelmezést, ám a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház előadása mindenképpen különlegesnek mondható. Egy hazánkban talán kevéssé ismert szerb filmes alkotó, Stefan Arsenijević 2008-as mozija alapján vitték színre a Szerelem és más bűntények című produkciót Theodor-Cristian Popescu rendezésében.

Egy szinte teljesen személytelenné csupaszított mese fragmentumai kelnek kérészéletre a sepsiszentgyörgyi társulat előadásában, amely az alapul szolgáló szerb filmhez hasonlóan egy nap történetére fókuszál. Egy olyan nap, mint a többi, de mégsem, hiszen ez lesz az a nap, amikor Anica (Korodi Janka) megváltoztatja (elhagyja) az addigi életét. Mire idáig eljut, azt látjuk két órában a színpadon, sokat sejtető töredékességgel. Ezekből a látszólag összefüggéstelen részletekből azonban kibomlik a főszereplő lány és a körülötte lévők élete, a könyörtelen alvilági valóságon pedig abszorbens érzelmek szűrődnek át, egy beteljesülhetetlen szerelem vetületei, egy apa vagy egy anya lenyomatai, a hétköznapokba hazudott álmok, csalódások és csalások, gondok és gondoskodások kavarognak a panelházak szűk tereiben, amelyekre az előadásban csak szövegszerűen utalnak a szereplők. A színpadkép ugyanis nem próbálja ezt konkrétan megidézni, inkább csak az érzetek szintjén jut el hozzánk a beszűkült világ és az abban élők végtelen magányossága.


Theodor-Cristian Popescu rendkívül ügyesen használja a filmes eszközöket az előadásban, és önmagában nem az teszi indokolttá ezt, hogy filmadaptációt láthatunk. A háttérvetítés inkább egyik szemléletes eszköze a személyességtől eltávolított, vagy inkább megfosztott életeknek, éppúgy, mint a végig jelenlévő furcsa narratíva, amelyben a szereplők egyes szám harmadik személyben mesélnek arról, hogy éppen mi történik velük. A nézőt folyamatosan arra kényszeríti a rendező, hogy ne élje át, hanem valamiféle objektív nézőpontból szemlélje a történetet. Ez az elidegenítés érdekes módon nemcsak az érzelmeket teszi idézőjelbe, hanem egy elemelést, egy új dimenziót is eredményez. Áttéten keresztül kapjuk az információt, történetet mesélnek el a történetről, ami nem a miénk, de nem is a szereplőké, mintha senkinek nem lenne köze semmihez. Furcsa módon éppen ezáltal erősödnek fel bizonyos apró emberi momentumok. Például az, ahogyan Milutin (Pálffy Tibor) mintegy elengedi továbbröppenni Anicát, miközben titokban gondoskodik arról, hogy az úthoz ellopni tervezett pénz megfelelő mennyiségben a rendelkezésére álljon. Vagy ahogyan Stanislav (Kónya-Ütő Bence) lefizeti a kocsmárost, hogy az anyja (Gajzágó Zsuzsa) elénekelhesse a vendéglátóhelyen, hogy „Bésame, Bésame mucho…”.

A sepsiszentgyörgyi társulat szinte teljes erejét megmutatja ebben az előadásban, amelynek ilyen értelemben legfontosabb felismerése, hogy nincs egyetlen hamis hang sem az összhangzatban. Elképesztő színészi jelenlétek, nagyon erős megszólalások jellemzik a társulat munkáját, a csak villanásra megjelenő mellékszereplők is hitelesen, magától értetődően és teljes önátadással simulnak bele a produkcióba. Akár mindenkit fel lehetne sorolni, de néhány példa ezekre a villanásokra: D. Albu Annamária, Benedek Ágnes, Erdei Gábor, Kolcsár József, Derzsi Dezső, Fekete Zsolt – a teljesség igénye nélkül. Immár sokadjára láthatjuk ezen a fesztiválon is, mennyire erős társulata van a sepsieknek, fantasztikus fogékonyságú, bravúros tudású, s a szó legnemesebb értelmében alázattal dolgozó színészekkel. Korodi Janka és Kónya-Ütő Bence főszereplő kettőse is nagyszerű: minden személytelenre faragott megszólalás mögött ott izzik a lélek. Pálffy Tibor különösen a darab második felében hívja elő a mélységeit, a filmes bejátszásokban pedig a tekintete egyenesen hátborzongatóan kifejező tud lenni. Szinte főszereplővé növi ki magát Gajzágó Zsuzsa, akinek egy-egy énekhangjában is tragédiák egész sora szólal meg, olyan intenzív élettudással, mintha minden drámai kudarc egyúttal felemelő élmény is lenne.

A felhasznált film története valamikor a délszláv háború után játszódik a reményvesztett Belgrád „díszletei” között, egy olyan korszak után, amely azt súgja: el innen! Azt, hogy a szerelem mennyire bűntény, nem tudjuk meg az előadásból, de ez nem is fontos. Azt viszont igen, hogy bűn, ha nem igyekszünk megélni, ami adatik. Bésame mucho – úgy ölelj és csókolj, mintha ez lenne az utolsó estéd – zakatol a fülünkben a dal még egy jó darabig…

Ungvári Judit
Képek: Tugya Vilmos

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Átadták a Magyar Színházak 35. Kisvárdai Fesztiváljának díjait!

A Kulturális és Innovációs Minisztérium Életmű-díját a felkért, háromtagú Szakmai Bizottság (Nyakó Béla, a Kisvárdai Várszínház és a Magyar Színházak 35. Kisvárdai Fesztiváljának igazgatója; Balogh Tibor, valamint Pataki András) döntése szerint Wischer Johann vajdasági színművész, rendező, valamint Biluska Annamária színésznő, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat Örökös Tagja kapta. Biluska Annamária és Wischer Johann A Kulturális és Innovációs Minisztérium Fődíját az Újvidéki Színház kapta III. Richárd című előadásáért, Dejan Projkovszki rendezésében. A társulat egységes stílusban és csapatmunkával szolgálja a címszereplő játékát. A képi világ és a zene egy olyan kor lenyomatát teremti meg, amely szabadjára engedi az emberi gátlástalanságot. Újvidéki Színház | III. Richárd A Kulturális és Innovációs Minisztérium II. helyezését megosztva kapta a Kassai Thália Színház Szentivánéji álom című előadása a shakespeare-i színházi nyelvezet megújításáért és a formabontó lát

Létezésünk disztópiái

Alapvető erkölcsi-etikai dilemmákra világít rá Ivan Viripajev darabjának, a Részegek nek az előadása, amelyet a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház mutatott be a Magyar Színházak 35. Kisvárdai Fesztiválján. Radu Afrim már nem először dolgozott a marosvásárhelyi társulattal. A román rendezőről és a produkció megszületéséről lapunknak Szabó Réka beszélt, aki rendezőasszisztensként és dramaturgként vett részt ezekben a munkafolyamatokban. Az akkor társulatvezető Keresztes Attila meghívására rendezte Az ördög próbáját 2014 tavaszán, ez volt Radu első munkája Marosvásárhelyen. Ennek a gyümölcsöző munkának a folytatása volt A nyugalom 2015-ben, a Retromadár blokknak csapódik és forró aszfaltra zuhan 2016-ban, majd a Részegek 2018-ban. A Retromadár… folytatásaként a pandémia alatt Radu megírta és megrendezte a Grand Hotel Retromadár előadást. Mint ahogy a számos szakmai elismerés is jelzi, ezekben az években egy erős, szakmailag átgondolt, tudatos művészi munka zajlott a társulatnál, olyan rendez

Íme a 2023-as zsűri!

A Magyar Színházak 35. Kisvárdai Fesztiválján a versenyprogram előadásait idén is egy öttagú zsűri értékeli. A zsűritagok részt vesznek az előadások másnapján a Szakmai Klub beszélgetésén, akár hozzászólóként is. A versenyprogramok végeztével ők ítélik oda a fesztiváldíjakat. A díjosztó grémium összetételére a fesztivál művészeti tanácsadója, Balogh Tibor tett javaslatot.   A 2023-as év zsűritagjai Dienes Blanka színésznő, Kiss József Jászai Mari-díjas, drámaíró, rendező, a Soproni Petőfi Színház igazgatója, Németh Ákos József Attila-díjas drámaíró, műfordító, rendező, Szekeres Szabolcs színikritikus, és Szigeti Réka dramaturg. Dienes Blanka:  „Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a zsűri egyik tagjaként vehetek részt idén a kisvárdai színházi találkozón. Több alkalommal volt lehetőségem szerepelni a Fesztivál színpadán az Újvidéki Művészeti Akadémia által, a Tanyaszínházzal és Újvidéki Színházzal. Sok tapasztalattal, élménnyel gazdagodtam. Mindig felvillanyoz, amikor sokféle szí