Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

A Novem Színházi Szervezet, a Zentai Magyar Kamaraszínház és a nagykanizsai Regionális Kreatív Műhely koprodukciós Élőhomok című előadása kapcsán beszélgettünk a rendezővel, Mezei Kingával. Az előadás Petrik Pál halálának 25. évfordulója és a vajdasági magyar képzőművészet napja alkalmából készült, felhasználva az említett képzőművész és Tolnai Ottó, költő motívumait. Engem az érdekelne igazán, miben keresendő a személyes indíttatás, kapcsolódik-e valamely meghatározó ősélmény ezekhez az alkotókhoz? A Vajdaság. Egyébként is feladatomnak tekintem a vajdasági szerzőkkel való foglalkozást, mind irodalmi, mind képzőművészeti vonalon. Ezt a gyerekkoromból hozom, édesanyám képzőművész, így ebben nőttem fel. Másrészt nagyon régóta foglalkozom az összművészeti színház kutatásával és az ezzel való kísérletezéssel. A szöveg, a mozdulat, a gesztus, a zene és a látvány egyenrangúságára törekszem. Azt kutatom, hogyan hatnak ezek egymásra, hogyan tudnak szerves egységet alkotni a színpadon. Minden i...

Versek szavak nélkül – festészetbe oltva. Ezek a kapaszkodók az Élőhomok című előadáshoz összművészeti produkciót ígérnek a vajdasági alkotóktól. A költő Tolnai Ottó és a festőművész Petrik Pál életművének ismerete nélkül (akiknek a motívumait összevetíti az előadás) vajon talál-e kulcsokat a néző, akit magyar színpadon a szavak, a verbalitás dominanciájához szoktattak? Tud-e társalkotóvá válni, tovább szőni saját asszociációinak útvonalán a rendezőnek (s egyben az előadás egyetlen női szereplőjének, Mezei Kingának) – és munkatársainak világát? A válaszom : igen. Izgalmas kísérlet lenne visszafordítani versbe és képbe a befogadóban létrejött alakzatokat, vagy akár társítani benyomásait Kisvárda korábbi előadásaihoz: közvetlen, itt és most létrejött környezetéhez. Az előző esti, ezen a színpadon látott anatevkai házikók otthonosan szépséges függönyeihez, avagy az azt megelőző nap Amadeusához, ahol pedig zenéről volt szó zene nélkül: beszéddel, zeneimitációval, zörejjel, ritmikával. S n...