Second hand-életérzés

A régi ruháknak szemléletük van és a logika morfológiája összetett – többek között ilyen hasznos ismeretekre is szert tehetünk, ha belesünk GOLYÓ & SON turkálójába. Teliholdkor itt találkozhatunk az elszalasztott szerelmek és/vagy legalább egy légyott után rezignáltan sóvárgó Dima Carmennel (Pál Ferenczi Gyöngyi), a hollywoodi filmekről (székely tájnyelven) részletes elemzést szolgáltató energikus influenszerrel, Claribellával (Benedek Ágnes) a turkálótulaj családjának kétes múltjában vájkáló bulvárújságíróval, Tamarával (P. Magyarosi Imola), a különböző egzotikus állatok iránt rajongó idegennel (Szakács László), akinek csaknem végzetessé válik betévedése az üzletbe, vagy az éjfélkor egy időre a románul beszélő Zorica Pușcașiuvá átalakuló Puskás Hajnalkával (Gajzágó Zsuzsa), akiről mellesleg kiderül az is, hogy ő az anyja a kissé lúzer DJ Karcsikának (Kónya-Ütő Bence). Sőt, még az is, hogy eladta a lelkét a Zarának. Megannyi dráma. Ja, nem. Vagy mégis? Ki tudja? S mindezek fölött ott van a démonaival küzdő, hamis Pataki Attila-profillal kérkedő és időnként szexuális ragadozóvá alakuló tulaj, Golyó (Erdei Gábor), aki érti a ruhák lelkét, foggal-körömmel ragaszkodik nagyapjától örökölt tradíciójához, a turkálóhoz, az emlékeihez.

Az Amikor telihold ragyog a turkáló felett címmel megalkotott Radu Afrim-féle jól szervezett színpadi őrület megfelelő tettestársakra talált a sepsiszengyörgyi társulatban. Az elképesztően sűrű szövésű, abszurd, játékos szövegáradatot Kali Ágnes fordításában élvezhetjük végig, de nyilvánvalóan a színészek is megteszik a magukét, ha hozzá kell toldani imitt-amott a poénhoz. A hagyományőrző turkáló teljesen óótentikus népi motívumokkal díszített falai közül, vagy éppen a tulipános ládájából jóféle márkák kerülnek elő, amolyan igazi second handes eklektikában – ezt a trendet maga az üzletvezető, Golyó képviseli a legüdítőbben, Cartmanes pólója asszem beégett a nézők retinájába. A teljesen lehetetlen szín- és formavilágokat ötvöző díszlet és jelmez Irina Moscunak köszönhető, bájosan szemzavaró összeállítása még sokáig elkíséri az esztétikai tisztaságért kiáltó elmét.

Az előadásnak óriási hiányosságai vannak. Például nem tudjuk meg egyértelműen, valóban meg…ta-e az idegen az érthetetlenül „paraszt”-nak titulált, kiterjedt műveltségű influenszerünket. Az sem derül ki, honnan ered Karcsika különleges selyemhernyó-képessége. Túlságosan kevés időt töltenek ki, már-már csupán jelzésszerűvé silányodnak a rendkívül filozofikus-lírai dalbetétek, ezekből még, még, még kellett volna. Nem kapunk választ a legsúlyosabb kérdésekre, például arra, mi történt a rövid lábú és hosszú hajú lengyel nővel, nem tudjuk meg, miért lett öngyilkos 109 évesen Mocsonyi Mária Terézia, de az is nyitva marad, vajon sikerül-e elintézni a gaz multi, a Zara igazgatóját, s megtörik-e az átok. Mivel ezekre egyáltalán nem derül megnyugtató fény, kénytelenek vagyunk beérni kétórás sírva röhögéssel a magyar-román interetnikus abszurd humorból, mert ezexerint ilyen is van. És csaxólok, ma telihold van…

Ungvári Judit

Kisvárdai Lapok, 2021. 06. 24.