Kicsi az esélye annak, hogy az emberbe belecsap a villám. De nem lehetetlen. Az nem valószínű, hogy egy előadás összes szereplője elterül. A Nagyváradi Szigligeti Színház és a Szentendrei Teátrum koprodukciójában készült Villámcsapottak Kincses Réka rendezésében megkísérli ezt. Az előadás jelenetei a monológmondás különböző lehetőségeiből növik ki magukat. A kitett, nézőkhöz forduló, saját névvel vállalt vallomások mellett megjelennek az influenszerkedő szereplő videós bejelentkezései és az ima is. Ezekből a helyzetekből bontakozik ki a legtöbb szituatív szekvencia. Folytatásokban ismertetik meg egy-egy karakter önálló története, melyek igen változatos, egymástól eltérő súlyú képet festenek: tetves gyerekektől a hittantáborban eljutunk a haldokló és feltámadó nagypapáig, aki jó nagypapa, de rossz apa volt, illetve a kislányt módszeresen behálózó, zaklató szomszédbácsiig. Hogy mi a szervezőelv? A csoda. Pontosabban, hogy mennyire hisznek a csodákban a szereplők, akik tulajdonképpen magu...
Híreket, interjúkat, kritikákat, érdekességeket közlünk a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljáról