Ugrás a fő tartalomra

Az újratermő fogpiszkáló



Kultúraközvetítő tevékenysége elismeréséül Hevesi Sándor-díjjal tüntették ki nemrég Balogh Tibort, a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának művészeti tanácsadóját. A színházi szakember 2015-ben vállalta el ezt a posztot, azóta sok minden történt a fesztivál életében. Az elmúlt év mindenképpen különleges volt, ez a fesztiválon is meglátszik.

Az én tapasztalatom az volt, hogy a bezártság energiákat szabadított föl, energiát pedig ott lehet fölszabadítani, ahol van. Érvényesült tehát a természet törvénye, a gyengébbek szenvedtek, az erősek túléltek. Valahogy így volt ez a válogatással is, bizonyos értelemben könnyebb volt a választási helyzetem, mert a gyengék lelkigondozásával nem kellett foglalkoznom.

Ez azt is jelenti, hogy erős program állt össze az idénre? Milyen fesztiválprogram várható?

Nagyon érdekes nép a székely, ők azt gondolják, hogy nincs jobb vírusölő a birsalmapálinkánál, Székelyföldön roppant egészségesek maradtak az emberek, nem maradtak el a próbák, folyamatosan tudtak dolgozni, ezért aztán Gyergyószentmiklósról is érkezett egy olyan Boldogtalanok előadás, amely roppant sok szakmai izgalmat tartogat, miközben a laikus néző számára is érdekes lehet. Ugyanezt lehet elmondani a sepsiszentgyörgyiek előadásáról, ahol Radu Afrim román rendező állított színre valami különlegeset a telihold okozta bolondériáról. A csíkszeredaiak is eljönnek, tehát ez a fertály nagyszerűen teljesít. Lehet tematikusan is csoportosítani a versenyprogramba beválogatott előadásokat, ezt úgy fogalmaznám meg, hogy „szökésváltozatokat” látunk. Menekül az ember a járvány elől, a társadalmi nehézségektől, az elől, amit diszkriminációnak nevezünk, menekül a szegénység elől, és nem utolsósorban önmaga elől. Az elől az önmaga elől, amely nem akar, vagy nem tud szembenézni azzal a sorssal, ami adatott. Ennek tradicionális darabja az Emigránsok, a másik földrajzi csücsökből a Vajdasági Tanyaszínház Y-elágazás című előadása, amely egy fergeteges musical, és a fiatalok minden típusú szökésvariációját megláthatja benne az ember.

Egy társaságban felhozódott a díj, aminek kapcsán úgy fogalmaztál, hogy megcéloztad a zöld Nobel-díjat az újratermő fogpiszkáló szabadalmazásával. Mit jelent ez?

Ezt úgy folytattam, hogy elárultam az újratermő fogpiszkálóról, hogy a használt fogpiszkálót virágcserépbe kell ültetni, és majd kihajt. Van ebben a tréfában valami jelképes is, amikor én ide kerültem, hogy legyek művészeti vezetője ennek a fesztiválnak, akkor az elveszett fogpiszkáló benyomását keltette a helyzet, ugyanis ezt a fesztivált el akarták Kisvárdáról vinni, nem is egy próbálkozás volt, konkrét kísérlet is történt arra, hogy Miskolcra kerüljön a versenyprogram. Volt másik is: erdélyi színházak szövetkeztek arra, hogy akárhol legyen, csak itt ne. Ilyen szélben kellett nekifogni, hogy újraépítsük. Mostanra sikerült oda jutnunk, hogy azok sértődnek meg, akik nem kapnak meghívót. De kettőn áll a vásár, a másik fontos tényező a város volt mindebben. Amikor átvettem a feladatot, az ide érkezők még Nyíregyházára jártak vásárolni, azóta mindenféle üzlet van már itt, kiépült a sétálóutca, szállodák létesültek és egy sor egyéb olyan körülmény van, ami miatt szeretnek itt lenni a társulatok.

Ungvári Judit
kép: Simara László (POSZT 2015)
/Kisvárdai Lapok, 2021. 06.19./

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

Az időtlenné tett népszínmű

Szigligeti Ede viszonylag keveset játszott népszínművével érkezett idén Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház. A többségi társadalommal szemben álló család történetét feldolgozó előadásban a sztereotipikus cigány-ábrázolásokkal leszámolva, a cselekményt időtlenségbe helyezve mutatják be a vajdasági akadémisták a kitaszított szerelmeseket. A Tanyaszínház szereplései során amint megkedvelünk egy társulatot, az máris átalakul – mivel ezekben a produkciókban főként az Újvidéki Művészeti Akadémia mindenkori (akár végzős vagy frissen végzett) hallgatói vesznek részt. Gombos Dániel vezetésével, akit A cigány t koordinátoraként olvashatunk a színlapon, azt láthatjuk, hogy egy olyan dinamikus és alapjaiban átgondolt vezetés jellemzi a társulatot, amely a Tanyaszínház fundamentális értékeire fókuszál. Legyen szórakoztató, ám foglalkozzon elgondolkodtató témákkal, teremtsen lehetőséget a fiataloknak és jusson el minél több vajdasági nézőhöz. Az idei előadásban tizenkét hallgató és hat frissen végze...

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...