Kultúraközvetítő tevékenysége elismeréséül Hevesi Sándor-díjjal tüntették ki nemrég Balogh Tibort, a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának művészeti tanácsadóját. A színházi szakember 2015-ben vállalta el ezt a posztot, azóta sok minden történt a fesztivál életében. Az elmúlt év mindenképpen különleges volt, ez a fesztiválon is meglátszik.
Az én tapasztalatom az volt, hogy a bezártság energiákat szabadított föl, energiát pedig ott lehet fölszabadítani, ahol van. Érvényesült tehát a természet törvénye, a gyengébbek szenvedtek, az erősek túléltek. Valahogy így volt ez a válogatással is, bizonyos értelemben könnyebb volt a választási helyzetem, mert a gyengék lelkigondozásával nem kellett foglalkoznom.
Ez azt is jelenti, hogy erős program állt össze az idénre? Milyen fesztiválprogram várható?
Nagyon érdekes nép a székely, ők azt gondolják, hogy nincs jobb vírusölő a birsalmapálinkánál, Székelyföldön roppant egészségesek maradtak az emberek, nem maradtak el a próbák, folyamatosan tudtak dolgozni, ezért aztán Gyergyószentmiklósról is érkezett egy olyan Boldogtalanok előadás, amely roppant sok szakmai izgalmat tartogat, miközben a laikus néző számára is érdekes lehet. Ugyanezt lehet elmondani a sepsiszentgyörgyiek előadásáról, ahol Radu Afrim román rendező állított színre valami különlegeset a telihold okozta bolondériáról. A csíkszeredaiak is eljönnek, tehát ez a fertály nagyszerűen teljesít. Lehet tematikusan is csoportosítani a versenyprogramba beválogatott előadásokat, ezt úgy fogalmaznám meg, hogy „szökésváltozatokat” látunk. Menekül az ember a járvány elől, a társadalmi nehézségektől, az elől, amit diszkriminációnak nevezünk, menekül a szegénység elől, és nem utolsósorban önmaga elől. Az elől az önmaga elől, amely nem akar, vagy nem tud szembenézni azzal a sorssal, ami adatott. Ennek tradicionális darabja az Emigránsok, a másik földrajzi csücsökből a Vajdasági Tanyaszínház Y-elágazás című előadása, amely egy fergeteges musical, és a fiatalok minden típusú szökésvariációját megláthatja benne az ember.
Egy társaságban felhozódott a díj, aminek kapcsán úgy fogalmaztál, hogy megcéloztad a zöld Nobel-díjat az újratermő fogpiszkáló szabadalmazásával. Mit jelent ez?
Ezt úgy folytattam, hogy elárultam az újratermő fogpiszkálóról, hogy a használt fogpiszkálót virágcserépbe kell ültetni, és majd kihajt. Van ebben a tréfában valami jelképes is, amikor én ide kerültem, hogy legyek művészeti vezetője ennek a fesztiválnak, akkor az elveszett fogpiszkáló benyomását keltette a helyzet, ugyanis ezt a fesztivált el akarták Kisvárdáról vinni, nem is egy próbálkozás volt, konkrét kísérlet is történt arra, hogy Miskolcra kerüljön a versenyprogram. Volt másik is: erdélyi színházak szövetkeztek arra, hogy akárhol legyen, csak itt ne. Ilyen szélben kellett nekifogni, hogy újraépítsük. Mostanra sikerült oda jutnunk, hogy azok sértődnek meg, akik nem kapnak meghívót. De kettőn áll a vásár, a másik fontos tényező a város volt mindebben. Amikor átvettem a feladatot, az ide érkezők még Nyíregyházára jártak vásárolni, azóta mindenféle üzlet van már itt, kiépült a sétálóutca, szállodák létesültek és egy sor egyéb olyan körülmény van, ami miatt szeretnek itt lenni a társulatok.
Ungvári Judit
kép: Simara László (POSZT 2015)
/Kisvárdai Lapok, 2021. 06.19./
Megjegyzések
Megjegyzés küldése