Ugrás a fő tartalomra

Szakmai Klub: Az élő holttest | Woyzeck

 


Tolsztoj: Az élő holttest – az Aradi Kamaraszínház és a szegedi Pinceszínház közös produkciója

Georg Büchner: Woyzeck – a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának előadása

Érdekes színházi formának és értékes, elgondolkodtató előadásnak tartották a közös aradi-szegedi produkciót Tolsztoj művéből a Szakmai Klub hozzászólói. A különleges forma részeként beszéltek arról, hogy a nézők helyet kaptak a darabban szereplő lakodalmas asztalnál, amit volt, aki örömmel, volt, aki némi fenntartással fogadott, bár a többségnek tetszett ez a megoldás. Az előadás alkotói arról számoltak be, hogy az eredeti helyszínen, Szegeden is vendégül látják a közönséget, ami legtöbbször hosszú beszélgetésekbe torkollik a befejezés után. Szó esett az előadás zenéjéről is, néhányan furcsállták, hogy miért éppen balkáni zene volt jelen a produkcióban. Ezzel kapcsolatban Kozma András dramaturg elmondta, mivel itt cigány dalok voltak, nem volt indokolatlan, hiszen az orosz arisztokrácia mulatságainak nagyon fontos része volt a cigánymuzsika. Beszélt arról is, hogy a mulatság, a karnevál-jelleg nagyon komoly tényező az orosz irodalomban is, minden bizonnyal azért, mert ezekben a pillanatokban kibillennek a hétköznapokból, és az asztalok körül maga az élet zajlik, a legfontosabb problémák kerülnek „terítékre”. Gyürky Kata irodalomtörténész megemlítette, neki nagyon tetszett az, hogy nem tudja a közönség, kinek az esküvőjét is láthatjuk éppen, kicsit „megtévesztik” a nézőt az alkotók. Felhívta a figyelmet arra is, hogy érdekes a darabbéli egyik szereplő neve: Karenyina. Az irodalmár szerint itt éppen azzal játszik el a szerző, hogy valószínűleg ez a szereplő, és darabbéli fia, Viktor a híres regény szereplői húsz év múlva. Tapasztó Ernő, az előadás rendezője az asztal körül helyet kapó halottak kapcsán azt említette, milyen érdekes az a balkáni kultúrában, hogy a halottak jelen vannak, sokáig kezelik úgy, mintha nem is távoztak volna még közülünk. Szó esett még az interaktivitás lehetőségeiről, hogy mennyire volt kihasználva, vagy sem. Venczel Valentin színész, rendező szerint igaz és okos előadást láthatott a közönség.

Maga az utazás is fontos részévé vált a Woyzeck előadásának, amit technikai okokból az eredeti színházában, Szatmárnémetiben láthatott a fesztivál szakmai közönsége. Erről az utazás következtében is kialakult elmélyülésről beszélt Kozma András dramaturg először az előadásról szóló beszélgetésben. Szerinte picit sajátos helyzetbe került ezáltal a néző, hiszen „meg kellett küzdenie” az előadásért. A darabot valószínűleg a töredékessége teszi modernné és expresszívvé, és ez okozza, hogy nagyon sokféle olvasata is lehetséges – tette hozzá Kozma András. Itt egy nagyon különleges felépítésű előadást láthattunk, egy gyakorlatilag klasszikus színházi térben egy indusztriális környezetben a német kultúra toposzain és a Rammstein zenéjén keresztül kapjuk meg a színpadi irodalom egyik legismertebb gyilkosság-történetét. Nagyon sok minden megjelenik ebben az előadásban, a keménység, a titanizmus-érzet, ugyanakkor az Andres szerepében megjelenő német juhászkutya éppen a színpadon látható indusztriális valósággal szemben a természetet is behozza a színpadra – hangsúlyozta a dramaturg, aki szerint „brutálisan hatásos”, elgondolkodtató előadást hoztak létre a szatmárnémetiek, Albu István rendező irányításával. Nagyon fontos szerephez jutott az előadásban a zene, amelynek használatáról megoszlottak a vélemények. Zalán Tibor író, zsűritag azt mondta, ő annak ellenére elfogadta ezt a zenei világot, hogy magánemberként nagyon nem szereti. Pozitívumként emlegette, hogy most látott olyan előadást, amelyben a két kiszolgáltatott ember egymásba kapaszkodásának, a kapcsolatuk alakulásának ábrázolása a lehető legpontosabban sikerült.

Lejgyezte: Ungvári Judit

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sírva vigad a magyar (színész)

Urbán András rendezésében láthattuk a Történt egyszer Újvidéken című előadást. „Kisebbségi extravaganza sok zenével, tánccal, szellemekkel és indiánokkal”, így határozza meg saját magát a produkció. Nos, ezek közül valóban egyikből sem volt hiány. Talán ezt az előadást vártam a legjobban a fesztiválon, mert rendkívül izgalmasnak találom Urbán András rendezői világát, így kíváncsian vártam, az újvidéki társulattal közösen mit alkottak – és szerencsére nem okoztak csalódást. A színház születésnapi ünnepsége után járunk, egy hosszúra nyúlt buli hajnali fázisát láthatjuk, ahol már senki sem önmaga. Az alkohol és a kései órai hatására felszínre kerülnek ki nem mondott szavak, bántalmak, konfliktusok – közben meg néha dalra is fakadnak a színészek. Miközben halad előre az este, a színházban dolgozók reflektálnak saját színészi mivoltukra. Önirónia a javából, a színház alapvető kérdéseit feszegetik: negyedik fal, mit gondolunk a saját művészetünkről, interakció a közönséggel, egyáltalán, mi i...

Szerelemvilág | Beszélgetés Budizsa Evelynnel

Billy kifundálja, hogy hamis igazolással tettetve magát halálos tüdőbetegnek, felkéredzkedik a csónakra, amely szereplőválogatásra szállítja a helybelieket. Csónakos Bobby, aki az érzelemkészletét vállra vetett szerszámosládában mozgatja, mindig körültekintően, a sérelmek súlyának megfelelően illesztve egymáshoz a készségeket, fontolja meg a sújtó brutalitást. Billyre nagyot sújt, a feltételezett szimulálás miatt. Nagyot, ám részvéthozót, mert Helén, a vonzóan dekoratív, ám enyhén elme-kripli tojásfutár félredobja haragját, amiért nem őt. hanem a nyomorékot vitték próbafelvételre Amerikába, és teljesíti annak régi, titkolt kívánságát: sétára indulnak. Szerelmüket azonban megvérzi a mégis valódi tüdőbaj. Helén Budizsa Evelyn. 7 éve végezett színművészként Kolozsváron, a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, 8 éve tagja a Harag György Társulatnak Szatmárnémetiben. Eddigi pályáján körülbelül 8 főszerepet kapott, dolgozhatott Bocsárdi Lászlóval, Andrei Șerbannal, Sardar Tagirovskyval. Anyakönyvi...

California dreamin'

Mit tehet egy csúf, sánta, tüdőbajos fiú egy kicsiny, eldugott, írországi szigeten azon túl, hogy naphosszat fixírozza a teheneket? Álmodozik és remél, hogy egyszer több lesz, mint lenézett nyomorék, és talán ő is megleli majd az igaz szerelmet. A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat Martin McDonagh A kripli című darabjával, Bélai Marcel kiemelkedő minőségű rendezésével érkezett a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiváljára. Martin McDonagh ír drámaíró darabjai veszélyesek: csupán első olvasatra tűnnek közönségbarát, jól formálható, szép kerek egésznek, azonban, ha a színházi alkotó példának okáért A kripli mélyére ás, rögtön szembe találja magát a nagyívű dramaturgiai építkezés és a tűpontos ritmus szerzői követelményeivel, amit megúszni nem lehet, különben darabjaira hullik az előadás. S még említésre sem került a dráma többrétegű jelentéstartalma, amely egyszerre nyújt a közönségnek fekete komédiát, de fontos társadalmi kérdéseket is felvet, amelyekre ugyan válaszol...