Tamási Áron Boldog nyárfalevél című drámáját többszörös koprodukció keretében láthatta a kisvárdai fesztiválközönség. A marosvásárhelyi Spectrum Színház és a Maros Művészegyüttes produkciójához Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésze is csatlakozott. Vele és darabbéli partnerével, Márton Emőke Katinkával beszélgettünk.
Ennyi embert, társulatot összefogni bonyolult folyamat. Hogyan zajlottak a próbák?
Bogdán Zsolt: A karantén enyhülésekor el tudtuk volna kezdeni a munkát, ám mivel Kolozsváron is dolgozom, és mivel nagyon sok ember vesz részt ebben az előadásban, végül nem tudtunk több próbát leegyeztetni. Így a szokásos öt hét állt rendelkezésünkre. Be kell valljam, én még nem játszottam Tamási darabot, illetve a két társulattal is először dolgozom együtt. Számomra érdekes az, ahogyan felépül egy koreográfia és az, ahogyan ez a szöveghez illeszkedik. Ebben az izgat leginkább, hogy ez végül mennyire válik rugalmassá, megmunkálhatóvá.
Márton Emőke Katinka: A Spectrum két évvel ezelőtt dolgozott először együtt a Maros Művészegyüttessel. A Tündöklő Jeromost itt Kisvárdán is játszottuk. Egyelőre úgy tűnik, van kilátás a további közös munkára.
Hogyan élték meg főszereplőkként a közös munkát?
M.E.K: Jó volt együtt dolgozni, nagyon sokat tanultunk.
B.Zs.: Valóban jó volt, Katinkával különösen élveztem együtt dolgozni. Rácsodálkoztam arra, ahogyan az energiákkal bánik, ahogyan összpontosít. Egy olyan érzelmi lavinához hasonlítanám, ami váratlanul és hirtelen zúdul az emberre. Nagyon jól esik, ha egy-egy mozzanatban olyan színházi pillanat tud megszületni, ami számunkra is élmény. A létrejött előadással kapcsolatban mindenkinek meg lehet a saját véleménye, hiszen különbözik az ízlésünk. De a megszülető pillanatokért játszunk.
Ki a szigorúbb ebben a kettősben? Voltak súrlódások?
B.Zs.: Maximalista vagyok, sokszor türelmetlen is, és nem ismerek irgalmat, ha munkáról van szó. Főként önmagammal szemben vagyok szigorú, de van, hogy másokra is kivetül ez a feszültség. Ami könnyen születik, az hamar eltűnik. Ez nehéz szülés volt – voltak összetűzések, ahogyan minden alkotási folyamatban lenni szokott. Színészeként a szakmában naponta szembesülünk azzal, hogy nem vagyunk elég jók, nem elég jó az, amit csinálunk. Ezt el kell fogadni és össze kell tudni szedni magunkat.
M.E.K.: Ez egy nagy-nagy tanulási folyamat volt nem csak számomra, hanem az egész társulat számára. Nem mellékes, hogy volt feszültség, de valóban igaz, hogy feszültség nélkül feloldás sem létezik. Bízom benne, hogy ez nem zárul le és a továbbiakban is tudunk egymástól tanulni.
Tölli Szofia
Kisvárdai Lapok, 2021. 06. 24.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése