Ugrás a fő tartalomra

Találkozás a tigrissel



Tömör, sűrű, sokat markol – mennyit fog? Testtelen formák ülnek velünk szemben, akik nem tesznek semmit, mert nem képesek rá. Mit teszünk mi, mikor elolvassuk reggel a híreket? Megisszuk a kávét, és megyünk a dolgunkra, változtatni mi úgysem tudunk. Nem igaz? A Nagyváradi Szigligeti Színház hadjáratra hív minket, ahol a tempó gyors, kíméletlen és változatlan: a nézők hallgatók, bírók, utcán sétálók, a színészek fogják a kezünket, és diktálják a tempót. Valós hírt dolgoz fel, ahol a különböző nézőpontokat tár elénk – társadalmi problémákkal fűszerezve, ahol igyekszik objektív maradni.

Megérkezve az előadás terébe emberekkel nézünk szembe: különbözőek, máshogy tekintenek a világra, távolinak tűnnek, elidegenedettnek, szinte érdektelennek. A díszlet alapjai ők, a külső figyelők, kik rezzenéstelen arccal, minden történésre ható befolyás igénye nélkül nézik az eseményeket: elmegy mellettük a darab. Az első pillanattól kezdve egyfajta rétegeltség jellemző – a különböző figurák kellékei, azoknak személyiségüket meghatározó ruháik és a hírek folyamatosan bővülő halmazán keresztül számolnak be a színészek a történésekről.

Változatlan a tempó, kitartóan csapkodják az arcunkat a különböző nézőpontokról beszámoló karakterek. Ezek a karakterek gondosan lettek megválogatva, egyetlen egy aktuális problémát sem restek kihagyni. Finom, míves szimbólumkezeléssel lebegtetik előttünk a nőiség szerepét a társadalomban, azok tárgyiasítását. Az etnikumok címkéit ragasztják a homlokunkra, az egészségügy lehetetlenségét rúgják a lábunk elé, szélesebbre nyitják a társadalmi szerepek különbségeinek éles ollóját. Sztereotípiákat, kliséket halmoznak, majd elhelyezik a díszletben, megtapossák azokat, majd újrakezdik a gyűjtést. Mindig pontos a taktus, egy pillanatra sem hagynak megpihenni. Elénk görgetik a híreket, és nem hagynak időt a feldolgozására, mivel jön is a következő szalagcím pódiumra emelve, bekeretezve.


 
Ciklikusság jellemzi: a jelenetek megállapítások, látszólag nincs tétjük, sem megoldásuk. Létező problémákat vet fel, tálalja azokat, viszont nem ad lehetőséget a csemegézésre. Mindenki közös pontja a tigris, a találkozás, melyben mindenki mást lát, viszont az a vízió a saját életszemléletét erősíti.

A torkunkon nyomják le a színészek önmagunk tükörképét mindig variábilis módon. Egy-egy jelenet mindig új színt, arcot mutat meg belőlük – egy pillanatra sem pihennek meg, hatalmas energiákat zúdítanak ránk.

Felvették legszebb ruháikat leglátványosabb kiegészítőikkel – okosan átgondolták –, azonban néhol nem úgy perdül a szoknya alja, ahogy szeretjük, és nem jókor csillan a nyakék. Elvész a rengeteg üzenet, és átváltozik egy szomorú ténnyé, melyen ha eleget mosolygunk és táncolunk rajta, szinte el is hisszük, hogy így van jól.

Némedi Emese
Kisvárdai Lapok, 2021. 06. 25.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

Az időtlenné tett népszínmű

Szigligeti Ede viszonylag keveset játszott népszínművével érkezett idén Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház. A többségi társadalommal szemben álló család történetét feldolgozó előadásban a sztereotipikus cigány-ábrázolásokkal leszámolva, a cselekményt időtlenségbe helyezve mutatják be a vajdasági akadémisták a kitaszított szerelmeseket. A Tanyaszínház szereplései során amint megkedvelünk egy társulatot, az máris átalakul – mivel ezekben a produkciókban főként az Újvidéki Művészeti Akadémia mindenkori (akár végzős vagy frissen végzett) hallgatói vesznek részt. Gombos Dániel vezetésével, akit A cigány t koordinátoraként olvashatunk a színlapon, azt láthatjuk, hogy egy olyan dinamikus és alapjaiban átgondolt vezetés jellemzi a társulatot, amely a Tanyaszínház fundamentális értékeire fókuszál. Legyen szórakoztató, ám foglalkozzon elgondolkodtató témákkal, teremtsen lehetőséget a fiataloknak és jusson el minél több vajdasági nézőhöz. Az idei előadásban tizenkét hallgató és hat frissen végze...

A 2024-es év díjazottai

2024. június 21. és 29. között megrendezték a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválját. A versenyprogram előadásait Balogh Tibor dramaturg, színikritikus, a fesztivál művészeti tanácsadója válogatta. A színházi seregszemle idei díszvendége az alapítása 25. évfordulóját ünneplő székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház volt. Mások mellett Szabadkáról, Újvidékről, Kassáról, Székelyudvarhelyről, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Csíkszeredából, Beregszászból és Gyergyószentmiklósról érkeztek a magyar nyelven játszó színházak, valamint láthatók voltak a Térszínház, a Ferencvárosi Pinceszínház és az Udvari Kamaraszínház, a versenyprogramon kívül pedig az Újszínház, a Lilom Produkció, az Orlai Produkció és a Veres 1 Színház előadásai is. Kilenc nap alatt huszonhét produkció került színre három helyszínen. Balázs Zoltán színész, rendező elhozta középiskolásoknak szánt színésztechnikai beszélgetőjátékát, az Aranybogár elnevezésű módszertani foglalkozást. A s...