Ugrás a fő tartalomra

"Az emberek vágynak a szépre”

Nem panaszkodhat beskatulyázásra Tasnádi-Sáhy Noémi, akit az utóbbi években a kisvárdai közönség láthatott a Lila ákácban Bizonyosnéként, Erdman Az öngyilkos című művében Maria Lukjanovna szerepében, a Figaro házasságának Gófnőjeként, ezúttal pedig az operettirodalom klasszikusában, Kálmán Imre Csárdáskirálynőjében alakítja Silviát, ahogy mondja, nem kis izgalommal.

Prózai szakon végeztem Kolozsváron, tehát az operettel nem volt szoros a viszonyom. Az első operettelőadásom a Sybill volt, ezt úgy öt évvel ezelőtt Tárnoki Márk rendezte nálunk. Zenés darabokban már játszottam korábban, de ez a műfaj nagyon elérhetetlennek tűnt számomra. Úgy gondoltam, és most is úgy gondolom, hogy ehhez borzasztó nagy szakmai tapasztalat, tudás kell, mindig úgy képzeltem el, hogy erre már az ember 19-20 éves korától készül, énektanárhoz jár. Nagyvárad egy operettrajongó város, és amikor Novák Eszternek eszébe jutott ez a darab, nagyon keményen készültünk rá. Brugós Anikó volt a korrepetitorunk, vendégként foglalkozott velünk Berecz Bea Budapestről, mindkettőjüknek nagyon-nagyon sokat köszönhetek, akárcsak Hermann Szabolcs karvezetőnek. Hatalmas falat volt ez, nem szoktam előadások előtt izgulni, de most mindig a torkomban dobog a szívem, és amíg nem jön ki az első hang, bizonytalanság van bennem, aztán lépésről lépésre csak összejön… Számomra ez az egész egy hatalmas nagy tanulóidőszak volt. Amennyire nem volt közöm az operetthez, most borzasztóan élvezem, hogy mindazt, amit tudok, beleültethetem ebbe az előadásba. Színészként működöm elsősorban benne, ezt tanácsolták is nekem, hogy közölni akarjak, és ne énekelni, ha sikerül elengednem magam, akkor nagyon jó érzés.

Hogyan tudja megszólítani a ma emberét ez a világ? Ebben az előadásban is vannak – mondjuk így – a műfajtól szokatlan megoldások.

Szerintem a rendező szépen betartja az operett szabályait, a jelenetek élnek, nagyon emberiek, és nagyon tud velük jönni a néző, ha 70 éves, akkor is, és ha 16 éves, akkor is. Kicsit féltünk, hogy a diákbérletek biztosan nem fognak megtelni, de nagyon szeretik. Nekem vannak olyan 22-23 éves ismerőseim, akik többször is megnézték. És a fiatal ismerős srác azt mondta, hogy na, erre anyukámat is elhozom. Megdöbbenten kérdeztem tőle: ez nektek bejön, ez mond valamit? Miért? Azt válaszolta, mert annyira szép. Kiderült, hogy az emberek – kortól függetlenül – vágynak a szépre. Vágynak a szerelemre. Nem beszélve arról, hogy a Csárdáskirálynő zenéje fantasztikus. Szerintem mindenki úgy megy haza, hogy még hetekig dúdolja magában ezeket a dallamokat. Az persze igaz, hogy a harmadik felvonást Kárpáti Péter átírta Novák Eszterrel, de szerintem szervesen illik az egészhez.

Az utóbbi évek fesztiváljain kiderült, nagyon sokféle műfajban jeleskedik a nagyváradi társulat, ez jó, vagy inkább nehézség egy színésznek?

Én nagyon szeretem. Igazából egy pár éve már nagyon próbálok tudatos lenni ebben is, a rendezők is szerencsére mindig mást várnak el tőlem, jó értelemben. Hát igen, más Szilviaként felmenni a színpadra, mint a Bányavakságban Iringóként bemenni a stúdióba… Az öngyilkost is nagyon-nagyon szerettem, az is teljesen másfajta munka volt, de úgy gondolom, mindig nyitottnak kell lenni, és ha ez megvan, akkor minden egyes szerep egy utazás az önismeret felé. Én többnyire nagyon sok kérdést teszek fel magamnak, sokszor megkérdőjelezem saját magamat, azt, hogy vajon képes vagyok-e egy-egy szerepet megvalósítani. De ezek a változatos munkák sokat segítenek abban, hogy megtaláljam az útjaimat. Az biztos, hogy ha valaki azt mondta volna nekem a főiskolán, hogy operettet fogsz énekelni Nagyváradon, akkor biztosan tiltakoztam volna. Most már bátrabban vágok bele ilyen kalandokba… Nagyvárad most nagyon sokrétű, sokféle előadásunk van, nagyon szeretjük az új stúdiónkat, de a zenés produkcióinkat is, mert szeretik az emberek. Az ember mégiscsak szórakozni jár a színházba, és ezt a szót valahogy sokszor félreértelmezzük. Az is része lehet, ha nagyon komoly témákat feszegetünk.

Mennyire fontos állomás Kisvárda, a fesztivál a társulat életében?

Nagyon fontos, minden évben itt vagyunk. Ez a tizedik évadom a színháznál, de azt hiszem, még nem hagytunk ki egy évet sem, hogy Kisvárdára jöjjünk. Most ez a mai előadás abból a szempontból is izgalmas lesz, hogy először játsszuk a saját színházunkon kívül, más körülmények között, mint otthon. Hősiesen küzdenek a díszletmunkásaink, próbálják ugyanazt a miliőt megteremteni, amit a saját színházunk ad. Úgy gondolom, nagyon izgalmas lesz a mai produkció. Legalábbis én már izgulok.

Ungvári Judit

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

Az időtlenné tett népszínmű

Szigligeti Ede viszonylag keveset játszott népszínművével érkezett idén Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház. A többségi társadalommal szemben álló család történetét feldolgozó előadásban a sztereotipikus cigány-ábrázolásokkal leszámolva, a cselekményt időtlenségbe helyezve mutatják be a vajdasági akadémisták a kitaszított szerelmeseket. A Tanyaszínház szereplései során amint megkedvelünk egy társulatot, az máris átalakul – mivel ezekben a produkciókban főként az Újvidéki Művészeti Akadémia mindenkori (akár végzős vagy frissen végzett) hallgatói vesznek részt. Gombos Dániel vezetésével, akit A cigány t koordinátoraként olvashatunk a színlapon, azt láthatjuk, hogy egy olyan dinamikus és alapjaiban átgondolt vezetés jellemzi a társulatot, amely a Tanyaszínház fundamentális értékeire fókuszál. Legyen szórakoztató, ám foglalkozzon elgondolkodtató témákkal, teremtsen lehetőséget a fiataloknak és jusson el minél több vajdasági nézőhöz. Az idei előadásban tizenkét hallgató és hat frissen végze...

A 2024-es év díjazottai

2024. június 21. és 29. között megrendezték a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválját. A versenyprogram előadásait Balogh Tibor dramaturg, színikritikus, a fesztivál művészeti tanácsadója válogatta. A színházi seregszemle idei díszvendége az alapítása 25. évfordulóját ünneplő székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház volt. Mások mellett Szabadkáról, Újvidékről, Kassáról, Székelyudvarhelyről, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Csíkszeredából, Beregszászból és Gyergyószentmiklósról érkeztek a magyar nyelven játszó színházak, valamint láthatók voltak a Térszínház, a Ferencvárosi Pinceszínház és az Udvari Kamaraszínház, a versenyprogramon kívül pedig az Újszínház, a Lilom Produkció, az Orlai Produkció és a Veres 1 Színház előadásai is. Kilenc nap alatt huszonhét produkció került színre három helyszínen. Balázs Zoltán színész, rendező elhozta középiskolásoknak szánt színésztechnikai beszélgetőjátékát, az Aranybogár elnevezésű módszertani foglalkozást. A s...