"Az emberek vágynak a szépre”

Nem panaszkodhat beskatulyázásra Tasnádi-Sáhy Noémi, akit az utóbbi években a kisvárdai közönség láthatott a Lila ákácban Bizonyosnéként, Erdman Az öngyilkos című művében Maria Lukjanovna szerepében, a Figaro házasságának Gófnőjeként, ezúttal pedig az operettirodalom klasszikusában, Kálmán Imre Csárdáskirálynőjében alakítja Silviát, ahogy mondja, nem kis izgalommal.

Prózai szakon végeztem Kolozsváron, tehát az operettel nem volt szoros a viszonyom. Az első operettelőadásom a Sybill volt, ezt úgy öt évvel ezelőtt Tárnoki Márk rendezte nálunk. Zenés darabokban már játszottam korábban, de ez a műfaj nagyon elérhetetlennek tűnt számomra. Úgy gondoltam, és most is úgy gondolom, hogy ehhez borzasztó nagy szakmai tapasztalat, tudás kell, mindig úgy képzeltem el, hogy erre már az ember 19-20 éves korától készül, énektanárhoz jár. Nagyvárad egy operettrajongó város, és amikor Novák Eszternek eszébe jutott ez a darab, nagyon keményen készültünk rá. Brugós Anikó volt a korrepetitorunk, vendégként foglalkozott velünk Berecz Bea Budapestről, mindkettőjüknek nagyon-nagyon sokat köszönhetek, akárcsak Hermann Szabolcs karvezetőnek. Hatalmas falat volt ez, nem szoktam előadások előtt izgulni, de most mindig a torkomban dobog a szívem, és amíg nem jön ki az első hang, bizonytalanság van bennem, aztán lépésről lépésre csak összejön… Számomra ez az egész egy hatalmas nagy tanulóidőszak volt. Amennyire nem volt közöm az operetthez, most borzasztóan élvezem, hogy mindazt, amit tudok, beleültethetem ebbe az előadásba. Színészként működöm elsősorban benne, ezt tanácsolták is nekem, hogy közölni akarjak, és ne énekelni, ha sikerül elengednem magam, akkor nagyon jó érzés.

Hogyan tudja megszólítani a ma emberét ez a világ? Ebben az előadásban is vannak – mondjuk így – a műfajtól szokatlan megoldások.

Szerintem a rendező szépen betartja az operett szabályait, a jelenetek élnek, nagyon emberiek, és nagyon tud velük jönni a néző, ha 70 éves, akkor is, és ha 16 éves, akkor is. Kicsit féltünk, hogy a diákbérletek biztosan nem fognak megtelni, de nagyon szeretik. Nekem vannak olyan 22-23 éves ismerőseim, akik többször is megnézték. És a fiatal ismerős srác azt mondta, hogy na, erre anyukámat is elhozom. Megdöbbenten kérdeztem tőle: ez nektek bejön, ez mond valamit? Miért? Azt válaszolta, mert annyira szép. Kiderült, hogy az emberek – kortól függetlenül – vágynak a szépre. Vágynak a szerelemre. Nem beszélve arról, hogy a Csárdáskirálynő zenéje fantasztikus. Szerintem mindenki úgy megy haza, hogy még hetekig dúdolja magában ezeket a dallamokat. Az persze igaz, hogy a harmadik felvonást Kárpáti Péter átírta Novák Eszterrel, de szerintem szervesen illik az egészhez.

Az utóbbi évek fesztiváljain kiderült, nagyon sokféle műfajban jeleskedik a nagyváradi társulat, ez jó, vagy inkább nehézség egy színésznek?

Én nagyon szeretem. Igazából egy pár éve már nagyon próbálok tudatos lenni ebben is, a rendezők is szerencsére mindig mást várnak el tőlem, jó értelemben. Hát igen, más Szilviaként felmenni a színpadra, mint a Bányavakságban Iringóként bemenni a stúdióba… Az öngyilkost is nagyon-nagyon szerettem, az is teljesen másfajta munka volt, de úgy gondolom, mindig nyitottnak kell lenni, és ha ez megvan, akkor minden egyes szerep egy utazás az önismeret felé. Én többnyire nagyon sok kérdést teszek fel magamnak, sokszor megkérdőjelezem saját magamat, azt, hogy vajon képes vagyok-e egy-egy szerepet megvalósítani. De ezek a változatos munkák sokat segítenek abban, hogy megtaláljam az útjaimat. Az biztos, hogy ha valaki azt mondta volna nekem a főiskolán, hogy operettet fogsz énekelni Nagyváradon, akkor biztosan tiltakoztam volna. Most már bátrabban vágok bele ilyen kalandokba… Nagyvárad most nagyon sokrétű, sokféle előadásunk van, nagyon szeretjük az új stúdiónkat, de a zenés produkcióinkat is, mert szeretik az emberek. Az ember mégiscsak szórakozni jár a színházba, és ezt a szót valahogy sokszor félreértelmezzük. Az is része lehet, ha nagyon komoly témákat feszegetünk.

Mennyire fontos állomás Kisvárda, a fesztivál a társulat életében?

Nagyon fontos, minden évben itt vagyunk. Ez a tizedik évadom a színháznál, de azt hiszem, még nem hagytunk ki egy évet sem, hogy Kisvárdára jöjjünk. Most ez a mai előadás abból a szempontból is izgalmas lesz, hogy először játsszuk a saját színházunkon kívül, más körülmények között, mint otthon. Hősiesen küzdenek a díszletmunkásaink, próbálják ugyanazt a miliőt megteremteni, amit a saját színházunk ad. Úgy gondolom, nagyon izgalmas lesz a mai produkció. Legalábbis én már izgulok.

Ungvári Judit