Ugrás a fő tartalomra

Szeretem a romániai multikulturalitást


Trabalka Cecília nem először érkezik Kisvárdára a Szigligeti Színház Nagyvárad társulatával. Életpályájának egyik érdekessége, hogy abban a korszakban érkezett Szegedről Marosvásárhelyre, amikor az anyaországiak közül még kevesen vették a bátorságot az erdélyi egyetemeken végzettséget szerezni. Ami a nagyváradi színházhoz fűződő tagságát illeti, úgy tűnik, hogy megtalálta a helyét, negyedik évadát tölti a társulatban. Kísérletező habitusú, fölfedező kedvű játékos, aki nem fél kipróbálni erejét a számára ismeretlen területeken sem. Idén A tigris című mockumentaryban láthatta a fesztivál közönsége. Az előadás előtt beszélgettünk.

Harmadik alkalommal jársz Kisvárdán. Milyen darabokban léptél színpadra korábban a fesztiválon?

Két évvel ezelőtt Csehov Platovonovját, pontosabban Apátlanul című előadását játszottuk, amit Botos Bálint rendezett, előtte pedig talán szintén két évvel a Kapufa és öngól című ifjúsági előadást hoztuk el.

Most Gianina Cărbunariu A tigris című mockumentaryjével érkeztetek, ami egy állatkertből elszökött tigris kapcsán metsző társadalomkritikát fogalmaz meg jelen korunkról. Miben látod ennek a jelentőségét?

A darab megrázóan kommunikál a valósággal. Elsősorban az egyén szabadságkeresését, vágyát és lehetőségét taglalja egy példázaton keresztül, ami megtörtént esemény: évekkel ezelőtt lelőttek egy elszökött tigrist Nagyszebenben. Az állattal nem találkozunk a darabban, viszont rengeteg társadalmi réteget képviselő szereplő megfogalmazza a véleményét az esettel kapcsolatban. Mindez látlelet a társadalmunkról, a szerző élesen beszél arról, hogy mennyire elfuseráltan működik a körülöttünk lévő világ. Eredetileg A szebeni tigris címet viselte a darab, de miután általánosan érvényes jelenségekkel bír, a város végül kikerült belőle.

Miért éppen Erdélyben szerettél volna tanulni?

Azért, mert szeretem a romániai multikulturalitást és hiszek abban, hogy figyelemmel, kíváncsisággal, képesek vagyunk egymás mellett élni különböző világnézetű emberekkel. Ebben idealista vagyok, mert valóban látok rá lehetőséget. Még akkor is, amikor lehet, hogy talán butaságnak tűnik. Az lenne a jó, ha egy közösség javára válna az azt alkotó emberek különbözősége. Ez szerintem az erdélyi magyar színház egyik erénye. A magyar nyelvű színjátszás egy másfajta színházi kultúrával szoros szimbiózisban él, és emiatt több hatás éri és másképpen fogalmaz, mint a magyarországi színházak.

Miben más Kisvárdán játszani A tigrist, mint Nagyváradon?

Örülünk a nagyobb térnek, hiszen mi alapvetően stúdióelőadást készítettünk Nagyváradon egy kisebb játszóhelyen, mint a Művészetek Háza. Jót tesz az előadásnak a kisvárdai, levegősebb színpadméret.

A fesztivál után mi lesz az életedben a következő állomás?

Visszamegyek Nagyváradra, hiszen a pandémia utáni föloldások miatt játsszunk még néhány előadást júliusban, azután pedig pihenek kicsit. Augusztusban már próbálunk a színházban. Készülünk a Csongor és Tünde-bemutatónkra, másik két „tigrises” kollégámmal, én Kurrahként lépek majd színpadra.

Oláh Zsolt
Kisvárdai Lapok 2021. 06. 25.  







Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Sopro nyerte a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiváljának fődíját

Kilenc napon át ismét Kisvárda lett a Kárpát-medence magyar színházi életének találkozóhelye. Június 26. és július 4. között rendezték meg a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválját, amely idén is a határon túli és az anyaországi magyar színházak legizgalmasabb előadásait, alkotóit és közönségét gyűjtötte egybe. A több évig tartó felújítás után idén ismét a Várszínpad is a fesztivál helyszínei közé tartozott. A három játszóhelyen – a Várszínpadon, a Zsinagógában és a Művelődési Központban – összesen 23 versenyelőadást láthatott a közönség. A fesztiválra 17 városból érkeztek társulatok: Aradról, Beregszászról, Budapestről, Debrecenből, Dunaújvárosból, Kézdivásárhelyről, Kolozsvárról, Komáromból, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Sepsiszentgyörgyről, Szabadkáról, Szatmárnémetiből, Szegedről, Székelyudvarhelyről, Temesvárról és Újvidékről. A versenyprogram átfogó képet adott a magyar nyelvű színház sokszínűségéről. Az idei versenyprogramban két színművészeti egyetem hallgatói is bem...

Ember az ember ellen

A kisvárdai fesztivál záróelőadásaként a Mohácsi János rendezésében készült Egy piaci nap című produkciót láthatta a közönség a Komáromi Jókai Színház előadásában. A történelmi eseményeket feldolgozó előadás nemcsak egy megrázó történetet állít színpadra, hanem húsbavágó őszinteségével a közösségi felelősség és az emlékezet kérdéseit is a néző elé tárja. A díszlet és a jelmezvilág hitelesen idézte meg a világháború utáni hangulatot. A zsákanyagból készült jelmezek érzékletesen jelenítették meg a korszak kényszerű újrahasznosítását és a hiánycikkek mindennapi tapasztalatát. A báljelenetben mindez tovább erősödik: a használati tárgyak jelmezzé válnak, úgy, mint a seprű vagy a lábasok. A díszlet egyszerű, mégis kifejező: a fából és vasból konstruált háttér jól érzékelteti a háborús állapotok nyers világát, miközben a tér szinte bezártságérzetet kelt a nézőben. Ez a szűk, lehatárolt színpadi világ azt is hangsúlyozza, hogy a történet egy zárt közösségen belül, annak belső feszültségei közö...

A „Santa Lolita" a részvétet a színpad fegyverévé teszi

Mi történik akkor, ha egy egész közösség nem hajlandó szembenézni saját bűneivel, ám bármikor készen áll kővel dobálni azt, aki ezt leleplezi? Ez a kérdés lebeg csendesen, mégis nyomasztóan a „Santa Lolita" egész előadása fölött, amelyet Kiliti Krisztián rendezett Laura Mañá forgatókönyve nyomán, és amelyet a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata mutatott be a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja keretében. Az előadás nem csupán elmeséli a megbocsátásról és a képmutatásról szóló példázatot – szó szerint nagyító alá helyezi azt, egy szigorúan felépített színpadi konstrukcióban, ahol minden technikai részlet a kritikai gondolkodás fegyverévé válik. A Szőke Zsuzsi jegyezte scenográfia az első jele annak, hogy egy szinte zenei pontossággal megépített előadással van dolgunk. A templomi orgona rozsdás csövei uralják a játékteret, már az első pillanatoktól egy megromlott szakralitást sejtetve – egy erkölcsi intézményt, amely belülről rozsdásodott meg anélkül, hogy bárk...