Trabalka Cecília nem először érkezik Kisvárdára a Szigligeti Színház Nagyvárad társulatával. Életpályájának egyik érdekessége, hogy abban a korszakban érkezett Szegedről Marosvásárhelyre, amikor az anyaországiak közül még kevesen vették a bátorságot az erdélyi egyetemeken végzettséget szerezni. Ami a nagyváradi színházhoz fűződő tagságát illeti, úgy tűnik, hogy megtalálta a helyét, negyedik évadát tölti a társulatban. Kísérletező habitusú, fölfedező kedvű játékos, aki nem fél kipróbálni erejét a számára ismeretlen területeken sem. Idén A tigris című mockumentaryban láthatta a fesztivál közönsége. Az előadás előtt beszélgettünk.
Harmadik alkalommal jársz Kisvárdán. Milyen darabokban léptél színpadra korábban a fesztiválon?
Két évvel ezelőtt Csehov Platovonovját, pontosabban Apátlanul című előadását játszottuk, amit Botos Bálint rendezett, előtte pedig talán szintén két évvel a Kapufa és öngól című ifjúsági előadást hoztuk el.
Most Gianina Cărbunariu A tigris című mockumentaryjével érkeztetek, ami egy állatkertből elszökött tigris kapcsán metsző társadalomkritikát fogalmaz meg jelen korunkról. Miben látod ennek a jelentőségét?
A darab megrázóan kommunikál a valósággal. Elsősorban az egyén szabadságkeresését, vágyát és lehetőségét taglalja egy példázaton keresztül, ami megtörtént esemény: évekkel ezelőtt lelőttek egy elszökött tigrist Nagyszebenben. Az állattal nem találkozunk a darabban, viszont rengeteg társadalmi réteget képviselő szereplő megfogalmazza a véleményét az esettel kapcsolatban. Mindez látlelet a társadalmunkról, a szerző élesen beszél arról, hogy mennyire elfuseráltan működik a körülöttünk lévő világ. Eredetileg A szebeni tigris címet viselte a darab, de miután általánosan érvényes jelenségekkel bír, a város végül kikerült belőle.
Azért, mert szeretem a romániai multikulturalitást és hiszek abban, hogy figyelemmel, kíváncsisággal, képesek vagyunk egymás mellett élni különböző világnézetű emberekkel. Ebben idealista vagyok, mert valóban látok rá lehetőséget. Még akkor is, amikor lehet, hogy talán butaságnak tűnik. Az lenne a jó, ha egy közösség javára válna az azt alkotó emberek különbözősége. Ez szerintem az erdélyi magyar színház egyik erénye. A magyar nyelvű színjátszás egy másfajta színházi kultúrával szoros szimbiózisban él, és emiatt több hatás éri és másképpen fogalmaz, mint a magyarországi színházak.
Miben más Kisvárdán játszani A tigrist, mint Nagyváradon?
Örülünk a nagyobb térnek, hiszen mi alapvetően stúdióelőadást készítettünk Nagyváradon egy kisebb játszóhelyen, mint a Művészetek Háza. Jót tesz az előadásnak a kisvárdai, levegősebb színpadméret.
A fesztivál után mi lesz az életedben a következő állomás?
Visszamegyek Nagyváradra, hiszen a pandémia utáni föloldások miatt játsszunk még néhány előadást júliusban, azután pedig pihenek kicsit. Augusztusban már próbálunk a színházban. Készülünk a Csongor és Tünde-bemutatónkra, másik két „tigrises” kollégámmal, én Kurrahként lépek majd színpadra.
Oláh Zsolt
Kisvárdai Lapok 2021. 06. 25.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése