A született athéniak mélyen megvetik azt, ki whisky-kólát fogyaszt, hisz az spártai dolog. Az Újvidéki Művészeti Akadémia Mosoly című előadása géntragédiát ígér, ám a néző annál sokkal többet kap: kendőzetlenül profán ízléstelenséget, alpári, ám mégis végtelenül szórakoztató poénokat és könnyedségnek álcázott, örök érvényű családi drámák elegyét.
A produkció alapkonfliktusa a mosoly, amely hiányzik Minosz cégtulajdonos úr idősebb lányának bájos pofijáról. A családon belüli erőszak mozgatja a cselekményt, amelyben a mitológiai alakokat mindenki ismeri – az előadás pedig épp erre az előfeltevésre játszik rá.
Ariadné fonal helyett nyomkövetős telefont ad a susogós melegítős Thészeusznak, akinek a nyakából már csak a kínaiban kapható filléres „aranyláncot” hiányolhatja a közönség. Motorosdzsekijével és veszkócsizmájával mindemellett teljesen hiteles az igen alacsony (érzelmi) intelligenciát mutató athéni elnökfi megformálása – az első két felvonásban ez Nyári Ákos érdeme. Thészeusz „spanját”, az enyhén paranoiás Ikaroszt Búbos Dávid játssza, aki az idei fesztiválon a Gusztáv a hibás mindenért című előadásban már megcsillantotta tehetségét és precizitását, s ezt a Mosolyban is „színre vitte”. Dávid Dionüszosz „prolipartiján”, a lótuszmámoros lebujban Ikaroszból egy meztelenkedős jelenettel mámoristenné változik, és nyújt a Trainspotting Rentonjára emlékeztető alakítást. E két színész játéka mellett kevéssé tekinthetők sikeresnek a részeket lezáró, fordulópontokat jelölő női monológok, s ez talán amiatt van, hogy a kezdetben szórakoztató felszínesség mellett görög mitológiához méltó módon (Phaidra pillanatnyi önazonosságán és pár apró kivételen kívül) hiányzik a darabból a karakterek árnyaltsága. Mindez a második részben válik igen zavaróvá, hisz mélységek hiányában nincs lehetőség felemelkedésre.
A helyszín adottságait az alkotók remekül használják: a második felvonás ugyanis a zsinagóga udvarán zajlik. Bár a stílusegység a jelmezek és kellékek terén részben megmutatkozik, sokkal izgalmasabb azok jelzésszintű használata. Az előadás elején négy színészt látni, mindegyik visel legalább egy csillogó ruhadarabot. Ariadné az első, aki ezt leveti magáról, mintegy lázadásképp. Később, Dionüszosz hotelében Thészeusz és a krétai nővérek piros kiegészítőket viselnek: Ariadné ettől szintén megszabadul, amint felfedezi, hogy szerelme testvéréhez is vonzódik.
A Mosoly legnagyobb érdeme, hogy örök érvényű történetek adaptációjával jelennek meg benne napjaink tipikus alakjai: az elkényeztetett, gémer tizenéves, a junkie, a neurotikus pszeudopszichológus, az apuci pénzét élvező csajozógép, a senkinek sem kellő művész, valamint az unatkozó luxusfeleség. Igazán sajnálatos azonban, hogy Zeusz, a „főfater”, nem szerepel az előadásban, az ő kalandjain lehetett volna igazán jókat derülni…
Ozsváth Eszter
Kép: Kerezsi Béla
A kritika a Kisvárdai Lapok 2020. 08. 28. számában jelent meg. Szerkesztő: Ungvári Judit; Felelős kiadó: Nyakó Béla
A kritika a Kisvárdai Lapok 2020. 08. 28. számában jelent meg. Szerkesztő: Ungvári Judit; Felelős kiadó: Nyakó Béla
Megjegyzések
Megjegyzés küldése