Rendkívüli adaptációját láthatta a kisvárdai fesztiválközönség Kafka A per című művének, Bélai Marcel rendezésében. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház interpretációjában nemcsak egyszerűen egy remek feldolgozását láthattuk a világhírű műnek, hanem a rendező színházi formanyelvteremtő képességének újabb bizonyítékát is megkaptuk.
Két nappal ezelőtt a Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválja által működtetett szakmai klub egyik résztvevője amellett érvelt, hogy az emberek természete egyáltalán nem változott az elmúlt évszázadokban: ugyanúgy vagyunk szerelmesek, szomorúak vagy vidámak, mint régen, ugyanolyan dolgokat akarunk elérni, mint az elődeink, csak más feltételek között, újabb eszközökkel. Bár filozófiai perspektívában nem támasztható alá ez a tetszetős gondolat, azt gondolom, hogy ugyanolyan érvényes művészeti értelmezői keret lehet, mint az a szintén népszerű teória, hogy a világ „lényege” nem változik. Én azonban másképp értelmezem az emberi világot, mert kifejezetten izgatnak azok az időbeli elmozdulások, amelyek mentén újrafogalmazódnak a régi témák.
A zseniális prágai író, Franz Kafka: A per című, száz évvel ezelőtt megjelent regénye közismertnek tekinthető – nem tudok elképzelni olyan értelmiségi embert, aki ne olvasta volna. Jónéhányan újraértelmezték – Peter Weiss kétfelvonásos, nagy sikerrel játszott drámát írt belőle, a legismertebb filmváltozatát Orson Welles rendezte, ami egy kitűnő mű, de nekem jobban tetszik David Hugh Jones 1993-as adaptációja, amelyben Josef K. szerepét Kyle MacLachlan, a börtönkáplánt Anthony Hopkins alakította. Magyar színházakban is számos újraértelmezését láthattuk már, mégis rendkívül izgalmas mindig újra találkozni vele, mert a néző joggal számíthat rá, hogy az új Per aktualitása okán hitelesebb lesz most számunkra, mint a korábbiak.
A Bélai Marcel által rendezett székelyudvarhelyi előadás ezt az ambíciózus nézői elvárást maximálisan kielégítette. Egy sajátos Mátrix-parafrázis keretében látjuk a Jakab Tamás által realista stílusban, hitelesen alakított Josef K. letartóztatását. A két, kissé robotszerűen mozgó napszemüveges ügynök érezhetően „hivatalos” kívülállóként jelenik meg – úgy játszadoznak a felbukkanó emberek méltóságávál és életével, ahogy a magát fensőbbrendűnek pozícionáló ember a földön mászó bogarakat magabiztosan félrelöki vagy eltapossa. Josef K. nem lesz része ennek az alsóbbrendű Mátrixnak, de a törvényszék önkényes rendszerében idegenül bolyongva megannyi tipikus képviselőjével kapcsolatba kerül. Miközben azt látjuk, hogy Josef K. egészséges szorongásának hálójában hogyan vergődik a lelke, a Mátrixban természetes módon létező beteg testek akrobatisztikus mutatványait is szemlélhetjük. A főhős mintha nem venné ezt észre: ő kitartóan keresi saját szabadságának megváltását.
Az előadás derekán megjelenik a díszletként megépített szoba nézőtérrel szemközti falán Francis Bacon Head VI. című világhírű festménye, mellyel a neves brit festő az ötvenes években Velázques X. Ince pápáról készült arcképét parafrazeálta. (Látványtervező: Hatházi Rebeka) Itt nem méltóságteljes a pápa: az egyházfői kisugárzást mintha egy ketrecbe zárt állat tehetetlensége váltotta volna fel. Láthatjuk az arc torzulásait, az izmok mozgását. Kis idő múlva felbukkan Bacon többi pápa-képe is, s onnét kezdve úgy láthatjuk a Felügyelőt, Bürster kisasszonyt, az igazgatóhelyettest, a bírósági szolgát, Huldot, a titkárát s vádlottak karát, mintha egyszerre lennének közönséges emberek és szörnyetegek. Nem könnyen, de Josef K. rendre beáll az állatiasan mozgó Mátrix-tagok közé – még táncolni is kezd Lady Fitness és a trendi életformát kötelességtudóan követő ismerősei társaságában. A néző nem csodálkozik ezen, mert a Bocsárdi Magor által írt zene olyan, amely erősen motiválja mozgásra az embert. Olyan fantasztikus teljesítményt nyújt a Mátrix-alakokat megformázó társulat, amely túlzás nélkül nevezhető fizikai színháznak is. Aki ebből a szempontból kivételt jelent, az a Barabás Árpád által naturalista hitelességgel ábrázolt törvényszéki pap – vele egészen más színvonalú dialógust folytat a rendszer működéséről Josef K., mint a többiekkel.
Utána döbben rá a Takács Réka dramaturg és Bélai Marcel által írt verzióban Josef K., hogy nem érdemes túl komolyan venni a neki jutott Mátrix-világot, mert itt a per nem egy évig tart, mint a regényben: az immár maga az élet.
Gulyás Gábor
Képek az előadásból: Gáncs Tamás
Megjegyzések
Megjegyzés küldése