A Molière-kultusz meghatározó része a szerző Napkirállyal való különös kapcsolata mellett utolsó drámája és halála körülményeinek összefonódása. A legtöbben tudjuk, hogy Molière a Képzelt beteg című darabjának egyik előadásán – melyben a címszereplő hipochondert játszotta – rosszul lett, és még azon az éjszakán meghalt.
Herczeg T. Tamás Molière-ciklusának utolsó előadásában ennek a legendának állít emléket a Képzelt beteg-rendezésével, melyet 2024 májusában mutattak be a Szegedi Pinceszínházban. Az előadást az az életigenlés hatja át, melyet csak egy olyan ember narratívájából ismerhetünk meg, aki halálfélelmében hajszolja magát saját végzetébe.
A gyógyíthatatlan betegségek csak a körülmény, ami mindent áthat: Argan (Cserna Antal) környezete akkor fordul ellene, és kezdi a mindent átható színjátékot, mikor a családfő bejelenti, hogy lányát, Angelikát (Cserna Lulu) a híres orvos fiához, Le Foch Tamáshoz (Irsai Farkas László) kívánja feleségül adni, ami rajta kívül senkinek nem áll érdekében. A lány másba, Cléante-ba (Nagyhegyesi Zoltán) szerelmes.
Az értő karakterrajzokat a beszélő nevek mellett a jelmezek jellegzetes, különböző állatokra emlékeztető motívuma adja. Argan büdös, mint a borz, Béline (Kancsár Orsolya) veszélyes jaguár, Toinette (Molnár Erika) bölcs bagoly, Angelika és Cléante szerelmes gerlepár, Béralde (Varga Bálint) oroszlán, Le Foch doktor (Tege Antal) és fia köröző hiénák, Purgó doktor (Tege Antal) hozzájuk hasonló keselyű, Fondor, a közjegyző (Tege Antal) pedig ravasz róka. A jelmezek mellett árulkodó a díszlet is: a letisztult beltér minden négyzetcentiméterét műfűvel borították – pont, mint egy állatkertben.
A kortárs Molière-feldolgozások sikerének kardinális eleme a drámaszöveg humorának frissítése, bizonyos mértékben a XXI. század emberének szókincsére igazítása. A szövegkönyv a rendező és Czene-Polgár Donát dramaturg munkáját dicséri. Az intellektuális nyelvi humor és az olykor már szinte alpárinak mondható viccek váltakozása adja meg az előadás biztos szórakoztatóságának alapját, melyhez méltó módon társulnak a néma, helyzetkomikumokra épülő jelenetek. Az apró finomságok, például, hogy Cléante krizantémot, temetői virágot visz az első alkalommal, mikor Argan házába érkezik, kiegészítik az olykor a néző figyelmét elvesztő viccmasszát.
Az előadás előrehaladtával Argan figurája a leginkább elrajzoltból a legemberibbé válik. Befejezésével emelkedik a színvonalas Képzelt beteg-feldolgozásból emlékezetes előadássá. Molière halálának emléke bekúszik az utolsó jelenetbe. Argan meghal, a nézőtéren ülő bátor orvos néző bejelenti a színészeknek kollégájuk elhunytát, akik szerepükből kilépve távoznak a térből, felszólítva erre a nézőket is. Taps nélkül. Izgalmas vállalás, megrendítő kivitelezés, amit mély csend, majd az utasítás ellenére taps követett Kisvárda Zsinagóga előtti terén. Üdítő, hogy a klasszikus színházi környezetben is meg tud jelenni a performanszművészet, mint érvényes kifejezésmód, amely nem csak keretezi az előadást – a nyitó- és záróképben is a díszlet körablakán keresztül nézi a többi szereplő Argant –, hanem új értelmezési tartományokat nyit meg.
Herczeg T. Tamás kísérlete, hogy a Molière-életműhöz hűen, mégis mai köntösben mutassa be az ismert történetet, sikeresnek bizonyult. A rejtett utalások, a klasszikus szöveget kiegészítő hozzáírások méltó, új kontextusba helyezik a szerző egyik leghíresebb drámáját, performativitásra törekvő befejezése pedig mindenképpen egyedi, néhányaknak szokatlan, jelentőségteljes útravalót ad a színházból hazatérőknek.
Szalánczi Ágota
Képek: Ráthonyi Sára
Megjegyzések
Megjegyzés küldése