Ugrás a fő tartalomra

Mulatság helyett



Tolsztoj: Az élő holttest – Szegedi Pinceszínház – Aradi Kamaraszínház

Hosszú asztalt ülnek körül a szereplők. Pontosabban nemcsak ők, hanem a nézők egy része is. Akár vacsorát is kínálhatnának, de ehelyett majd egy keserű történetet tálalnak fel. Előbb azonban még játszani kezd az asztal mögött a zenekar – és a muzsika elementáris ereje mindvégig meghatározza az előadás hangulatát. Eleinte úgy látszik, hogy Tapasztó Ernő rendezése elsősorban tartalom és atmoszféra kontrasztjából építkezik, vagyis a tragikus történet cserepeit a mulatság jelenetei közt szórja szét. A színészek rendre kapcsolatba lépnek a közönséggel is, nemcsak faggatják, de szó szerint táncba is viszik őket. Csak egyvalaki nem ül le sosem az asztal mellé, áll kívül – szó szerinti és átvitt értelemben is – a mulatozáson: a főszereplő, Fegya Protaszov.


Ami a tolsztoji történetből a színen kibomlik, az nem klasszikus „bűn és bűnhődés” kérdéskör, nem is a hiábavaló önfeláldozás példájának prezentálása, sokkal inkább egy olyan, alapvetően egzisztencialista ihletésű történet, amelynek során a társadalmon kívül álló antihős körül elfogy a levegő; vesztét kiprovokáló, ám környezetét meg nem váltó tettei elháríthatatlanul, feltartóztathatatlanul következnek egymásból. Ennek megfelelően a színészi játékmód terén hasonló kontraszt figyelhető meg, mint tartalom és atmoszféra esetében: a Fegyát játszó Jászberényi Gábor alapvetően realisztikus, kimunkált és szuggesztív, nagyban a jelenlét erejére építő alakítása áll szemben a többiek finomabban vagy élesebben stilizáló, gyakran látványosan harsány eszközökkel élő játékmódjával.

Kérdés, hogy Az élő holttest ideális alapanyag-e ehhez a formai konstrukcióhoz. Hiszen nem közismert, sőt, kifejezetten ritkán játszott alkotás, így az előadás nem reflektálhat más bemutatók koncepciójára, nem írhat felül játékkonvenciókat, a történet cserepeinek unortodox összerakása nem lepheti meg az alapművet nem ismerő nézőt (márpedig feltételezhető, hogy még egy színházi fesztiválon is ők vannak többségben), sőt még arra is ügyelni kell, hogy a befogadó ne veszítse el a fonalat. Ami érzésem szerint sikerül – ám jóval kevésbé sikerül fenntartani a néző figyelmét, az első percek felkeltette várakozást. Aminek sokkal inkább gyakorlati, mint elméleti okai vannak. A stilizálás egyhangú, szinte minden szereplő egyetlen hanglejtést, ugyanazokat a gesztusokat használva szólal meg, így játékuk rövid idő alatt kiismerhető lesz, s a főszereplővel szemben álló masszaként egyre inkább érdektelenné válnak. Bizonytalanok a nézővel való kapcsolatteremtés körvonalai is; mintha a színészek gyakran egyszerűen nem vennék figyelembe, hogy az asztal mindkét oldalán ülnek nézők. Azok a nézők pedig, akik frontálisan látnak rá a színre, óhatatlanul figyelik középpontba került nézőtársaikat is, sokszor el-elkalandozva a színpadi történésektől. S noha Tapasztó Ernő gyakran színre hoz találó játékötleteket is (a legmulatságosabbak a gyalázatosan viselkedő halottakhoz köthetőek), a forma egyre vékonyabbnak tetszik – a játék utolsó harmadában már csak a zene, néhány jó poén és Jászberényi alakításának szuggesztivitása viszi előre az előadást. Amelyből valószínűleg nem az elméleti konstrukciót vagy a formateremtő igényt, hanem az erős atmoszférát, a zene erejét őrzi majd leginkább a befogadói emlékezet.

Urbán Balázs
Képek: Tugya Vilmos


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Švejk, humor, háború

Jól ismert történet, új köntösben Elég csak kimondani vagy leírni – mindenféle magyarázat nélkül –, hogy Švejk, ami bizonyosan többünk számára ismerősen cseng. Ebben közrejáthatott az is, hogy Jaroslav Hasek cseh humorista és író Švejk, a derék katona című alkotását csaknem hatvan nyelvre fordították le, köztük magyarra. A mű alapján ezúttal Kaj Ádám rendezésében készült el a Švejk az óbudai Térszínházban dark operett, avagy zenés monarchiasirató műfaji megjelöléssel. A Kehely kocsmától a frontig egy egészen sajátos atmoszférát teremtő dalok kíséretében jutunk el, amelyek szövegét Vörös István, zenéjét pedig Bucz Magor jegyzi. A zene szerves része az előadásnak Az előadás a Déryné Program Barangoló alprogram részeként készült el, így díszlet kidolgozásánál fontos szempont lehetett, hogy könnyen utaztatható legyen. Orth M. Dániel, aki a látványért felelt, a Kehely kocsma terében megtalálható díszletek áthelyezésével – és funkciók átruházásával – oldotta meg a különböző helyszínek látván...

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

A 2024-es év díjazottai

2024. június 21. és 29. között megrendezték a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválját. A versenyprogram előadásait Balogh Tibor dramaturg, színikritikus, a fesztivál művészeti tanácsadója válogatta. A színházi seregszemle idei díszvendége az alapítása 25. évfordulóját ünneplő székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház volt. Mások mellett Szabadkáról, Újvidékről, Kassáról, Székelyudvarhelyről, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Csíkszeredából, Beregszászból és Gyergyószentmiklósról érkeztek a magyar nyelven játszó színházak, valamint láthatók voltak a Térszínház, a Ferencvárosi Pinceszínház és az Udvari Kamaraszínház, a versenyprogramon kívül pedig az Újszínház, a Lilom Produkció, az Orlai Produkció és a Veres 1 Színház előadásai is. Kilenc nap alatt huszonhét produkció került színre három helyszínen. Balázs Zoltán színész, rendező elhozta középiskolásoknak szánt színésztechnikai beszélgetőjátékát, az Aranybogár elnevezésű módszertani foglalkozást. A s...