Ugrás a fő tartalomra

Ösztöntudat

Albert Orsolya-Zsuzsanna Székelyudvarhelyen született, majd Marosvásárhelyen végezte az alap- és mesterszínészképzést, ezután a szerelem Budapestre vitte, majd már édesanyaként visszatért családjával szülővárosába, és 2016 óta a társulat tagja. A színésznőt a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Leenan szépe című előadása kapcsán kérdeztük.

Hogyan született meg a karaktered? Milyen rendezői utasításokat kaptál és mit hoztál magadból?

A cél az volt, hogy egy olyan világot teremtsünk meg, amiben a benne élők már szinte nem is emberien beszélnek egymáshoz, hanem csak a legszükségesebbeket mondják el a hosszú együttélés miatt. Sokat kísérleteztünk, amíg kialakult a végleges karakter, aki hozzám képest szikárabb és mélyebb hangon szólal meg. A karakterformálás szempontjából a számomra leghasznosabb információ az volt, hogy ez egy olyan nő, akinek már megkérgesedett a lelke. Én ezt a kérgesedést kerestem meg, és reményeim szerint kiderül az is, hogy a lelke mélyen ott van a fény. Az anyát játszó kolléganőm is sokat segített, egymásból merítkeztünk, hisz a két karakter is egymásra épül.

Mi segít téged abban, hogy ne ítéld el Maureent, hisz szembetűnően teljesen más értékrendekkel bírsz?

A színészi munkában a legfontosabb szerintem, hogy a karakternek mindig igaza kell legyen. Ha valamit úgy jelenít meg a színész, hogy megkérdőjelezi a karaktert, az már eltűnik.
Maureen embert öl, ami ijesztő tud lenni, ha arra gondolok, hogy én öljek meg egy embert, de úgy gondolom, hogy olykor mindenkiben feltörnek a gyilkos gondolatok. Arra tudok gondolni, hogy amikor a kislányom még pici volt, nagyon rossz alvó volt, és több éberen töltött éjszaka, órákig tartó ringatás után, amikor végre elaludt, és elment egy motoros az ablakunk alatt, azt éreztem, hogy ha lenne egy pisztolyom, akkor hidegvérrel le tudnám lőni. Ez meglepő tud lenni, de nem az a kérdés, hogy ezek a gondolatok bennünk vannak-e, hanem az, hogy mit kezdünk vele. Én teljes mértékben hiszek a karakteremnek, bízok benne, és úgy gondolom, hogy joga van mindenhez, amit megtesz, még akkor is, ha ez kicsit túlzás. Az előadásban arra törekedünk, hogy a néző ne tudja eldönteni, hogy kivel tart, hogy ne tudjon kiválasztani egy karaktert, aki neki szimpatikus, hisz ahogy az élet sem fekete vagy fehér, úgy ezek az karakterek sem csak jók, vagy csak rosszak.

Ez az életszagú történet, az életszagú karaktereivel egy steril térben van elhelyezve. Hogy viszonyulsz a díszlethez és annak az eszköztelenségéhez?

Ez a dráma realista szöveg, és a rendező, Barabás Árpád, nem egy ilyen térben képzelte el, mert őt nem a körülmények érdekelték, hanem, hogy mi játszódik le ezekben az emberekben. Ezért elvette tőlünk az élethű tűzhelyet, edényeket, amelyek színészi kapaszkodóul is szolgáhattak volna. Amikor először olvastuk a drámát, nagyon furcsa volt, hogy ezt hogyan lehet egy szinte üres térben eljátszani, de mára már nem hiányoznak az eszközök, a tárgyak. Örülök, hogy rákényszerített arra, hogy magunkon dolgozzunk többet, és ne a külsőségekhez nyúljunk. Árpád azt mondta, hogy ő minden előadásnál lát egy színt, amikor azt elképzeli, és ennél a sárgát látta. Az én fejemben a sárga az irigység színe és a vizeleté is, ami szintén adott, az előadásban emlegetett szag miatt. Szépen mutatja ez a sárga szín, hogy minden és mindenki hideg, és ezért is működik viszont jobban amikor megszületik az, hogy két ember tud egymással beszélgetni, és felcsillan a remény, hogy ez akár egy jó dolog is lehetne.

Minden karakternél felfedezhető a felemásság. A te arcod sérülése mit jelent?

A rendező gondolata az volt, hogy én így születtem. Tehát a nulladik ponttól van egy hozott sérelem, amire aztán csak rátevődik az, hogy kinézték Maureent emiatt, majd a traumák következtében elmegyógyintézetbe is került, és minden erre a hozott sérelemre vezethető vissza.

Ha holnap reggel úgy ébrednél fel, hogy eltűnt a színház a világból, akkor mihez kezdenél?

Hűha. Pszichológus lennék, vagy valamilyen segítő szakmát választanék. Ebben az előadásban is azt szeretem a legjobban, hogy felpróbálhatok egy olyan szerepet, ami nem én vagyok, és megnézhetem, hogy hogyan működik.

Vizi Abigél
Képek: Ráthonyi Ráhel Sára






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Švejk, humor, háború

Jól ismert történet, új köntösben Elég csak kimondani vagy leírni – mindenféle magyarázat nélkül –, hogy Švejk, ami bizonyosan többünk számára ismerősen cseng. Ebben közrejáthatott az is, hogy Jaroslav Hasek cseh humorista és író Švejk, a derék katona című alkotását csaknem hatvan nyelvre fordították le, köztük magyarra. A mű alapján ezúttal Kaj Ádám rendezésében készült el a Švejk az óbudai Térszínházban dark operett, avagy zenés monarchiasirató műfaji megjelöléssel. A Kehely kocsmától a frontig egy egészen sajátos atmoszférát teremtő dalok kíséretében jutunk el, amelyek szövegét Vörös István, zenéjét pedig Bucz Magor jegyzi. A zene szerves része az előadásnak Az előadás a Déryné Program Barangoló alprogram részeként készült el, így díszlet kidolgozásánál fontos szempont lehetett, hogy könnyen utaztatható legyen. Orth M. Dániel, aki a látványért felelt, a Kehely kocsma terében megtalálható díszletek áthelyezésével – és funkciók átruházásával – oldotta meg a különböző helyszínek látván...

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

A 2024-es év díjazottai

2024. június 21. és 29. között megrendezték a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválját. A versenyprogram előadásait Balogh Tibor dramaturg, színikritikus, a fesztivál művészeti tanácsadója válogatta. A színházi seregszemle idei díszvendége az alapítása 25. évfordulóját ünneplő székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház volt. Mások mellett Szabadkáról, Újvidékről, Kassáról, Székelyudvarhelyről, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Csíkszeredából, Beregszászból és Gyergyószentmiklósról érkeztek a magyar nyelven játszó színházak, valamint láthatók voltak a Térszínház, a Ferencvárosi Pinceszínház és az Udvari Kamaraszínház, a versenyprogramon kívül pedig az Újszínház, a Lilom Produkció, az Orlai Produkció és a Veres 1 Színház előadásai is. Kilenc nap alatt huszonhét produkció került színre három helyszínen. Balázs Zoltán színész, rendező elhozta középiskolásoknak szánt színésztechnikai beszélgetőjátékát, az Aranybogár elnevezésű módszertani foglalkozást. A s...