Ugrás a fő tartalomra

A történetmesélés felelőssége

Az Udvari Kamaraszínház Karády és a szerelem – Ujszászy és a világ című előadása művészekről, politikusokról és kémekről szól. A második világháború idején játszódó, a Karády Katalin énekelte dalokat megidéző drámában az ezredest alakító Krizsik Alfonz színművésszel beszélgettünk.

Milyen kapcsolata van azzal a történelmi korszakkal, melyben a dráma is játszódik?

Az Udvari Kameraszínház legtöbbször történelmi tárgyú darabokat visz színre. E kezdeményezés mellett elköteleződtem én is, és 2016 óta a társulat tagja vagyok. Andrási Attila – aki a darabot írta és az előadást rendezte –, történész is és meglehetősen beható tanulmányokat folytat, melyeket megoszt a társulattal. Én különösen nagyon érzékeny vagyok ezekre a témákra. Most pedig különösen, hiszen, ha nyitott füllel és szemmel járunk a világban, akkor láthatjuk, elég lenne egy szikre ahhoz, hogy valami nagy baj legyen. Sőt, lokális szinten sok helyen nagyon-nagyon nagy baj van. Sokan áldozatul esnek teljesen értelmetlenül a világ különböző helyein. A magyar történelemben, a második világháború alatt is a politikusaink számos hibát elkövettek. Trianon tulajdonképpen megágyazott a második világháborúnak. De úgy vélem, hogy nagyon fontos, sorsdöntő pillanatokban nem sikerült meglépni azokat, mely döntések szükségek lettek volna és talán másképp alakult volna a történelem. Például az a szerep, amit most játszok, egy katonaszerep. Az ezredes a titkosszolgálat főnökének a helyettese, aki átérzi a parancskövetés tragikumát. Egyébként az általam játszott ezredes mártírja a háborúnak: zsidókat mentett, így a nyilasok falhoz állították, lelőtték. De Ujszászyt sem kímélték: Szibériába került, és ott eltűnt. Ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy sem a nácikat, sem a kommunistákat nem szerették. Mitöbb, vajmi kevés választási lehetőségük volt, hiszen a nagyhatalmak már Jaltában eldöntötték a sorsunkat, és nekik ebben a történelmi helyzetben kellett helyt állniuk.

Mire fókuszált az ezredes karakterének megformálásakor?

A katonák – így köztük az ezredes – a történésekben végrehajtó szerepet játszottak az utolsó pillanatban is, és azok, akiknek dönteni kellett volna, sajnos nem hozták meg a megfelelő döntéseket. Én egyébként megpróbálom ezt játszani, hogy ebben a hierarchiában ezredeskésként nem legfelül vagyok és a megfelelő parancsot várom arra, hogy a megfelelő lépéseket megtegyem, de nem kapom meg.


Hogyan árnyalhatja az előadás a Karády Katalinról kialakult képet?

Többévtizeden át az volt az elfogadott nézet, hogy hogy Karády a rossz oldalra áll, holott egyszerűen nem volt lehetősége a jó oldalra állni. Viszont tudomásom szerint ő is segítette a menekülteket. Elmondható, hogy nagyon ellentmondásos személyiség, amely leginkább a kommunikációnak és a történészeknek köszönhető. Úgy vélem, hogy nekünk nincs jogunk ítélkezni fölötte csak azért, mert az én generációm éven keresztül másképp ismerte Karády életét. A történetírás valószínűleg adós az az ő életének hiteles feldolgozásával. Az egyik legproblematikusabb terület a kommunikáció. A felelősség valahol ezen a területen keresendő, hiszen az emberek történeteket szeretnek történeteket mesélni és hallani egyaránt. Ezeket a történeteket a tömegkommunikáció, az internet világában pedig hajlamosak elfogadni igazságnak. Tehát rendkívül nagy a felelősségünk nekünk, színházi embereknek, akik az élő művészetet, a jelen idejű művészetet csinálunk, hogy mi az, amit erről elmondunk.

Lengyel Emese
Képek: Ráthonyi Sára


Megjegyzések

  1. Volt szerencsém látni a darabot premieren, és el mondhatatlanul tetszet még nekem is aki nem tartja magát állandó szinház látogatónak.
    Rendező úr nagyon jó össze válogatta hozzá a színészeket, és különösen jó választás volt a női főszereplő kiválasztása. Orbán Bori teljes mértékben egyé tudott válni a néhai diva, Karády Katalin szerepével, hangjával el bűvöletében a néző közönséget.Én csak gratulálni tudok rendező úrnak, és biztos vagyok benne hogy még nagyon szép sikereket fog a darab elérni itthoni, és határon túli bemutatók alkalmával !!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Sopro nyerte a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiváljának fődíját

Kilenc napon át ismét Kisvárda lett a Kárpát-medence magyar színházi életének találkozóhelye. Június 26. és július 4. között rendezték meg a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválját, amely idén is a határon túli és az anyaországi magyar színházak legizgalmasabb előadásait, alkotóit és közönségét gyűjtötte egybe. A több évig tartó felújítás után idén ismét a Várszínpad is a fesztivál helyszínei közé tartozott. A három játszóhelyen – a Várszínpadon, a Zsinagógában és a Művelődési Központban – összesen 23 versenyelőadást láthatott a közönség. A fesztiválra 17 városból érkeztek társulatok: Aradról, Beregszászról, Budapestről, Debrecenből, Dunaújvárosból, Kézdivásárhelyről, Kolozsvárról, Komáromból, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Sepsiszentgyörgyről, Szabadkáról, Szatmárnémetiből, Szegedről, Székelyudvarhelyről, Temesvárról és Újvidékről. A versenyprogram átfogó képet adott a magyar nyelvű színház sokszínűségéről. Az idei versenyprogramban két színművészeti egyetem hallgatói is bem...

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...

Tánccal, szexszel – át a színeken

Az ember tragédiájukkal zenei válogatásuknak, összecsiszolt koreográfiájuknak, a találékony jelmez-, valamint díszletváltás gördülékenységének, valamelyest a felvidéki-szlovákiai áthallásoknak köszönhetően – s a szerelem erejének felidézésével meglepően eredeti és figyelmet megtartó interpretációt sikerült létrehozniuk a kassaiaknak. Bár a magyarok tudatának valamely szintjén vélhetőleg ott él a madáchi tragédia, nem hinném, hogy könnyű lenne bárkinek is friss újraolvasás nélkül összerakni a színeket az előadás nyomán, de Rédli Károly bátor rendezői megoldásai révén mégis kibomlik egyfajta filozófia. Az emberiség történelme többek közt a hatalom, a pénz, a pártosodás, klikkesedés – a szabad akarat, a mindenkori vezető felelőssége, szerepe, az elvek harcának akár szőrszálhasogatásig menő képviselete, az ellenségkép kialakítása mentén zajlik. Aprópénzre váltatnak a tudomány eredményei, folyik a porhintés, terjednek az álhírek, uralkodik a média. Mára, hihetjük, már minden kombináció megv...