Ugrás a fő tartalomra

A történetmesélés felelőssége

Az Udvari Kamaraszínház Karády és a szerelem – Ujszászy és a világ című előadása művészekről, politikusokról és kémekről szól. A második világháború idején játszódó, a Karády Katalin énekelte dalokat megidéző drámában az ezredest alakító Krizsik Alfonz színművésszel beszélgettünk.

Milyen kapcsolata van azzal a történelmi korszakkal, melyben a dráma is játszódik?

Az Udvari Kameraszínház legtöbbször történelmi tárgyú darabokat visz színre. E kezdeményezés mellett elköteleződtem én is, és 2016 óta a társulat tagja vagyok. Andrási Attila – aki a darabot írta és az előadást rendezte –, történész is és meglehetősen beható tanulmányokat folytat, melyeket megoszt a társulattal. Én különösen nagyon érzékeny vagyok ezekre a témákra. Most pedig különösen, hiszen, ha nyitott füllel és szemmel járunk a világban, akkor láthatjuk, elég lenne egy szikre ahhoz, hogy valami nagy baj legyen. Sőt, lokális szinten sok helyen nagyon-nagyon nagy baj van. Sokan áldozatul esnek teljesen értelmetlenül a világ különböző helyein. A magyar történelemben, a második világháború alatt is a politikusaink számos hibát elkövettek. Trianon tulajdonképpen megágyazott a második világháborúnak. De úgy vélem, hogy nagyon fontos, sorsdöntő pillanatokban nem sikerült meglépni azokat, mely döntések szükségek lettek volna és talán másképp alakult volna a történelem. Például az a szerep, amit most játszok, egy katonaszerep. Az ezredes a titkosszolgálat főnökének a helyettese, aki átérzi a parancskövetés tragikumát. Egyébként az általam játszott ezredes mártírja a háborúnak: zsidókat mentett, így a nyilasok falhoz állították, lelőtték. De Ujszászyt sem kímélték: Szibériába került, és ott eltűnt. Ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy sem a nácikat, sem a kommunistákat nem szerették. Mitöbb, vajmi kevés választási lehetőségük volt, hiszen a nagyhatalmak már Jaltában eldöntötték a sorsunkat, és nekik ebben a történelmi helyzetben kellett helyt állniuk.

Mire fókuszált az ezredes karakterének megformálásakor?

A katonák – így köztük az ezredes – a történésekben végrehajtó szerepet játszottak az utolsó pillanatban is, és azok, akiknek dönteni kellett volna, sajnos nem hozták meg a megfelelő döntéseket. Én egyébként megpróbálom ezt játszani, hogy ebben a hierarchiában ezredeskésként nem legfelül vagyok és a megfelelő parancsot várom arra, hogy a megfelelő lépéseket megtegyem, de nem kapom meg.


Hogyan árnyalhatja az előadás a Karády Katalinról kialakult képet?

Többévtizeden át az volt az elfogadott nézet, hogy hogy Karády a rossz oldalra áll, holott egyszerűen nem volt lehetősége a jó oldalra állni. Viszont tudomásom szerint ő is segítette a menekülteket. Elmondható, hogy nagyon ellentmondásos személyiség, amely leginkább a kommunikációnak és a történészeknek köszönhető. Úgy vélem, hogy nekünk nincs jogunk ítélkezni fölötte csak azért, mert az én generációm éven keresztül másképp ismerte Karády életét. A történetírás valószínűleg adós az az ő életének hiteles feldolgozásával. Az egyik legproblematikusabb terület a kommunikáció. A felelősség valahol ezen a területen keresendő, hiszen az emberek történeteket szeretnek történeteket mesélni és hallani egyaránt. Ezeket a történeteket a tömegkommunikáció, az internet világában pedig hajlamosak elfogadni igazságnak. Tehát rendkívül nagy a felelősségünk nekünk, színházi embereknek, akik az élő művészetet, a jelen idejű művészetet csinálunk, hogy mi az, amit erről elmondunk.

Lengyel Emese
Képek: Ráthonyi Sára


Megjegyzések

  1. Volt szerencsém látni a darabot premieren, és el mondhatatlanul tetszet még nekem is aki nem tartja magát állandó szinház látogatónak.
    Rendező úr nagyon jó össze válogatta hozzá a színészeket, és különösen jó választás volt a női főszereplő kiválasztása. Orbán Bori teljes mértékben egyé tudott válni a néhai diva, Karády Katalin szerepével, hangjával el bűvöletében a néző közönséget.Én csak gratulálni tudok rendező úrnak, és biztos vagyok benne hogy még nagyon szép sikereket fog a darab elérni itthoni, és határon túli bemutatók alkalmával !!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

A 2024-es év díjazottai

2024. június 21. és 29. között megrendezték a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválját. A versenyprogram előadásait Balogh Tibor dramaturg, színikritikus, a fesztivál művészeti tanácsadója válogatta. A színházi seregszemle idei díszvendége az alapítása 25. évfordulóját ünneplő székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház volt. Mások mellett Szabadkáról, Újvidékről, Kassáról, Székelyudvarhelyről, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Csíkszeredából, Beregszászból és Gyergyószentmiklósról érkeztek a magyar nyelven játszó színházak, valamint láthatók voltak a Térszínház, a Ferencvárosi Pinceszínház és az Udvari Kamaraszínház, a versenyprogramon kívül pedig az Újszínház, a Lilom Produkció, az Orlai Produkció és a Veres 1 Színház előadásai is. Kilenc nap alatt huszonhét produkció került színre három helyszínen. Balázs Zoltán színész, rendező elhozta középiskolásoknak szánt színésztechnikai beszélgetőjátékát, az Aranybogár elnevezésű módszertani foglalkozást. A s...

Az időtlenné tett népszínmű

Szigligeti Ede viszonylag keveset játszott népszínművével érkezett idén Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház. A többségi társadalommal szemben álló család történetét feldolgozó előadásban a sztereotipikus cigány-ábrázolásokkal leszámolva, a cselekményt időtlenségbe helyezve mutatják be a vajdasági akadémisták a kitaszított szerelmeseket. A Tanyaszínház szereplései során amint megkedvelünk egy társulatot, az máris átalakul – mivel ezekben a produkciókban főként az Újvidéki Művészeti Akadémia mindenkori (akár végzős vagy frissen végzett) hallgatói vesznek részt. Gombos Dániel vezetésével, akit A cigány t koordinátoraként olvashatunk a színlapon, azt láthatjuk, hogy egy olyan dinamikus és alapjaiban átgondolt vezetés jellemzi a társulatot, amely a Tanyaszínház fundamentális értékeire fókuszál. Legyen szórakoztató, ám foglalkozzon elgondolkodtató témákkal, teremtsen lehetőséget a fiataloknak és jusson el minél több vajdasági nézőhöz. Az idei előadásban tizenkét hallgató és hat frissen végze...