Ugrás a fő tartalomra

Ólomcipőben jár az idő


Táborosi Margaréta
neve rendezőként számomra egyet jelent a lírával, a szenvedéllyel és a naivan szép igazságkereséssel. Baricco pedig maga a pofátlanul bájos morajlás. Kézenfekvőnek tűnt a párosítás, így bíztam benne, hogy nagy baj nem lehet.

A hajón született és örökre ott muzsikáló fiú története olyan mélabús, mint a blues, olyan lüktető, mint a jazz és olyan fájdalmasan hömpölygő, mint az óceán. Talán tényleg megtörtént. Olyan jó lenne azt hinni, hogy volt egy ilyen mesebeli fiú, akiből a világ legjobb zongoristája lett, és aki sosem vágyott arra igazán, hogy szárazföldre lépjen. Akinek a hajó volt az egész világ. Egy megnyugtatóan véges világ. Annyira monumentálisan megejtő lenne a tudat, hogy ő létezett.

És jött Székely Bea, aki az Akadémia elvégzése után pár évig fellépett egy hajón és úgy érezte, hogy az ő személyes története felér Danny Boodmann T.D. Lemon Novecentoéval. Nem hibáztatom, hiszen mindenkinek a saját története a legfontosabb, de a legtöbb esetben ez a történet mégsem érdekel senkit, mert a külvilág számára nincs benne semmi említésre méltó. Fontos az önbizalom is, sokszor vesszük hasznát az életben, de szerencsés, ha ez az önbizalom egészséges. Sok formátumos művész nem hitte el, hogy egyedül képes megtölteni egy színpadot, lekötni a figyelmet és adni tud valamit, amihez nem kell mankó, elég a jelenléte. E színésznő úgy érezte, ő képes minket egy óra tizenöt percen át elvarázsolni, elvinni egy különös világba és átvenni a regény történetmesélője, egy esetlenül mókás, csodás trombitás helyét. Teszi mindezt felvonultatva az összes tanult színészi eszközt, mozgással és énekléssel feldúsítva. A probléma csupán az, hogy ezen eszköztár egyetlen darabja sem éri el énekhangjának minőségét. Minden mozdulat, minden megszólalás csinált, harsány, mégis erőtlen. Olyan, mintha nem hinné el, hogy a kevesebb, de mélyebb jelenlét is elég lehet. És lehet, hogy tényleg nem is lenne elég. Ami azonban biztos, hogy az erőlködés sosem vezet eredményre. Olyan ez, mint amikor elképesztő erőfeszítéssel próbálunk meg tüzet csiholni, pedig csak a helyes technika és egy apró szikra hiányzik.

Jól énekel, és ha nincs egyedül a színpadon, feltehetőleg a tánctudás is abszolút elegendő. Bízom benne, hogy a zongoraszólókra komponált mozgás csak egy rosszul sikerült improvizáció, mert akkor megbocsátható lenne. Az azonban nem megbocsátható, hogy ez a fájdalmasan lírai történet harsány karikatúrává válik Székely Bea előadásában. Az elengedés fájdalmas szépsége és a végső megnyugvás érzése helyett kapunk egy belső monológot arról, hogy nem lehet örökké énekesnőnek lenni egy hajón, mert ugye a művész is öregszik, meg a világ is változik, és a főhős két jobbkezes viccének totális félreértelmezését, ami egyébként a regény egy olyan tipikusan könnyezve mosolygós pillanata, amiből több is van, bár ez az előadásból sajnos szintén nem derül ki.

Danny Boodmann T.D. Lemon Novecento azt tanítja nekünk, hogy lehet elég az, ameddig ellát a szem, és teljes lehet az élet akkor is, ha nem kapunk meg mindent, amire vágytunk. Ha sikerülne magamévá tennem ezt a szemléletet, sokkal jobban éreztem volna magam az előadás után.

Szepesi Krisztina
Kép: Máté Viktor

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 2024-es év díjazottai

2024. június 21. és 29. között megrendezték a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválját. A versenyprogram előadásait Balogh Tibor dramaturg, színikritikus, a fesztivál művészeti tanácsadója válogatta. A színházi seregszemle idei díszvendége az alapítása 25. évfordulóját ünneplő székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház volt. Mások mellett Szabadkáról, Újvidékről, Kassáról, Székelyudvarhelyről, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Csíkszeredából, Beregszászból és Gyergyószentmiklósról érkeztek a magyar nyelven játszó színházak, valamint láthatók voltak a Térszínház, a Ferencvárosi Pinceszínház és az Udvari Kamaraszínház, a versenyprogramon kívül pedig az Újszínház, a Lilom Produkció, az Orlai Produkció és a Veres 1 Színház előadásai is. Kilenc nap alatt huszonhét produkció került színre három helyszínen. Balázs Zoltán színész, rendező elhozta középiskolásoknak szánt színésztechnikai beszélgetőjátékát, az Aranybogár elnevezésű módszertani foglalkozást. A s...

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

Az időtlenné tett népszínmű

Szigligeti Ede viszonylag keveset játszott népszínművével érkezett idén Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház. A többségi társadalommal szemben álló család történetét feldolgozó előadásban a sztereotipikus cigány-ábrázolásokkal leszámolva, a cselekményt időtlenségbe helyezve mutatják be a vajdasági akadémisták a kitaszított szerelmeseket. A Tanyaszínház szereplései során amint megkedvelünk egy társulatot, az máris átalakul – mivel ezekben a produkciókban főként az Újvidéki Művészeti Akadémia mindenkori (akár végzős vagy frissen végzett) hallgatói vesznek részt. Gombos Dániel vezetésével, akit A cigány t koordinátoraként olvashatunk a színlapon, azt láthatjuk, hogy egy olyan dinamikus és alapjaiban átgondolt vezetés jellemzi a társulatot, amely a Tanyaszínház fundamentális értékeire fókuszál. Legyen szórakoztató, ám foglalkozzon elgondolkodtató témákkal, teremtsen lehetőséget a fiataloknak és jusson el minél több vajdasági nézőhöz. Az idei előadásban tizenkét hallgató és hat frissen végze...