Ugrás a fő tartalomra

Bemutatjuk az idei év zsűritagjait!



Csuja László, Sára Sándor-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, színházi rendező:

Kilenc hónap háború című egészestés dokumentumfilmje egy kárpátaljai magyar katonát követ az orosz-ukrán fegyveres konfliktusban, Virágvölgy című első játékfilmje elnyerte a Karlovy Vary Filmfesztiválon a zsűri díját, majd számos nemzetközi filmfesztiválon szerepelt sikerrel, Szelíd című második játékfilmjét első magyar filmként a Sundance Filmfesztivál mutatta be 2022-ben. A 2007-2013. között aktív Erdélyi Vándorszínház alapítója, dolgozott rendezőként a Maladype Színházban, a Vígszínházban, a MU Színházban, illetve a Figura Stúdió Színházban.



Hajdu Imelda, színművész:

Szülőhelye Csíkszereda, alapvető tanulmányait is itt végezte, majd a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színművész szakán diplomázott. Dolgozott a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós társulatánál, a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházban, a Yorick Stúdiószínházban, a Miskolci Csodamalom Bábszínházban és a Miskolci Nemzeti Színházban, jelenleg a debreceni Csokonai Nemzeti Színház tagja. Nyert már díjat a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján is, így nem először jár a városban.




Herczeg T. Tamás, színházrendező, művészeti menedzser, egyetemi oktató:

Művészeti menedzserként a színházi intézményrendszer struktúráinak valamennyi területén – prózai, és zenés színház, egy-, vagy többtagozatú intézmény, repertoár-, vagy befogadószínház, a nyári fesztiválok és a független szcéna működése – gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezem. Színházrendezőként és kreatív producerként is vállalok feladatokat. A Színház - és Filmművészeti Egyetem, egyetemi adjunktusa és osztályvezető tanára vagyok. Szakmai pályafutásom hosszú időszaka kötődik nyári színházi fesztivál szervezéséhez, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatójaként dolgoztam. Két évvel ezelőtt alkotóként az általam rendezett Molière: Úrhatnám polgár-előadással nyitotta meg szezonját a kisvárdai fesztivál, megtisztelő lehetőség most a szakmai zsűriben közreműködni. Magam is „határon túl” a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végeztem tanulmányaimat, így nagy szakmai kíváncsisággal várom az előadásokat, a különleges szemlét, amely egyedülálló módon, szinte teljes vertikumában mutatja be a magyar színházakat.



Török Viola, rendező, a marosvásárhelyi Spectrum Színház művészeti vezetője:

Kolozsvárott muzikológia, zongora és zenepedagógia szakon végeztem, majd a Müncheni Tudományegyetemen folytattam zene- és színháztudományi tanulmányokat és elvégeztem a Marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetem rendezői szakát is. Színpadi munkáim között szerepelnek William Shakespeare, Vörösmarty Mihály, Balassi Bálint, Molière, Matei Vișniec, Euripidész, Jean Genet: és Tamási Áron darabjai is. Sajátos színt képviselünk a Spectrum Színházzal a magyar színházi palettán. Célunk az értékek újraértékelése, amit rendezőként is nagyon fontosnak tartok a posztmodern korszak vége felé. A Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja már korábban is lehetőséget adott, hogy láthassam, hol tartanak a különböző színházak az új irányzatok, kísérletezések, arculatépítés, paradigma-váltás, szórakoztatás vagy kulturális misszió felvállalása szempontjából. Személyesen nagyon kíváncsi vagyok, hol tart 2022-ban ez a megújulási folyamat, hiszen a magyar színházak mindig követték az európai modern irányzatokat, miközben megőrizték saját egyéniségük színeit.




Zalán Tibor, költő, író, drámaíró, dramaturg:

Az a szerencsés helyzetű költő, prózaíró, aki drámák szerzőjeként is ismert és elismert; több mint negyedszázada színházakban (Kolibri Színház, Griff Bábszínház, Békéscsabai Jókai Színház) dolgozik, tehát közelről látja a takarásokat, a zsinórpadlást – és a színház büfék süllyesztőit is. Nem mellékes elfoglaltság, hétvégi kirándulás tehát számára a drámaírás, illetve a színpadközeli munkálkodás. Az is a teátrumi világhoz köti, hogy dráma- és színháztörténetet, valamint – amennyire a hallgatói szint megengedte – drámaelméletet és dramaturgiát tanított éveken keresztül egyetemeken, színészképző intézményekben. Színházi bemutatóinak a száma – határon innen és túl – meghaladja a százat. Számtalan fesztiválon vett részt, zsűrizett a Deszka Fesztiválon, illetve a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján is. Egyik válogatója volt a 2019-es POSZTnak. A fesztiválokkal szemben – ahogy arról többször is írt – nem kevés averziója van, de ezeket a színházi fesztiválok rendre békévé és elismerő szeretetté oldják benne…
















Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Sopro nyerte a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiváljának fődíját

Kilenc napon át ismét Kisvárda lett a Kárpát-medence magyar színházi életének találkozóhelye. Június 26. és július 4. között rendezték meg a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválját, amely idén is a határon túli és az anyaországi magyar színházak legizgalmasabb előadásait, alkotóit és közönségét gyűjtötte egybe. A több évig tartó felújítás után idén ismét a Várszínpad is a fesztivál helyszínei közé tartozott. A három játszóhelyen – a Várszínpadon, a Zsinagógában és a Művelődési Központban – összesen 23 versenyelőadást láthatott a közönség. A fesztiválra 17 városból érkeztek társulatok: Aradról, Beregszászról, Budapestről, Debrecenből, Dunaújvárosból, Kézdivásárhelyről, Kolozsvárról, Komáromból, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Sepsiszentgyörgyről, Szabadkáról, Szatmárnémetiből, Szegedről, Székelyudvarhelyről, Temesvárról és Újvidékről. A versenyprogram átfogó képet adott a magyar nyelvű színház sokszínűségéről. Az idei versenyprogramban két színművészeti egyetem hallgatói is bem...

Ember az ember ellen

A kisvárdai fesztivál záróelőadásaként a Mohácsi János rendezésében készült Egy piaci nap című produkciót láthatta a közönség a Komáromi Jókai Színház előadásában. A történelmi eseményeket feldolgozó előadás nemcsak egy megrázó történetet állít színpadra, hanem húsbavágó őszinteségével a közösségi felelősség és az emlékezet kérdéseit is a néző elé tárja. A díszlet és a jelmezvilág hitelesen idézte meg a világháború utáni hangulatot. A zsákanyagból készült jelmezek érzékletesen jelenítették meg a korszak kényszerű újrahasznosítását és a hiánycikkek mindennapi tapasztalatát. A báljelenetben mindez tovább erősödik: a használati tárgyak jelmezzé válnak, úgy, mint a seprű vagy a lábasok. A díszlet egyszerű, mégis kifejező: a fából és vasból konstruált háttér jól érzékelteti a háborús állapotok nyers világát, miközben a tér szinte bezártságérzetet kelt a nézőben. Ez a szűk, lehatárolt színpadi világ azt is hangsúlyozza, hogy a történet egy zárt közösségen belül, annak belső feszültségei közö...

A „Santa Lolita" a részvétet a színpad fegyverévé teszi

Mi történik akkor, ha egy egész közösség nem hajlandó szembenézni saját bűneivel, ám bármikor készen áll kővel dobálni azt, aki ezt leleplezi? Ez a kérdés lebeg csendesen, mégis nyomasztóan a „Santa Lolita" egész előadása fölött, amelyet Kiliti Krisztián rendezett Laura Mañá forgatókönyve nyomán, és amelyet a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata mutatott be a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja keretében. Az előadás nem csupán elmeséli a megbocsátásról és a képmutatásról szóló példázatot – szó szerint nagyító alá helyezi azt, egy szigorúan felépített színpadi konstrukcióban, ahol minden technikai részlet a kritikai gondolkodás fegyverévé válik. A Szőke Zsuzsi jegyezte scenográfia az első jele annak, hogy egy szinte zenei pontossággal megépített előadással van dolgunk. A templomi orgona rozsdás csövei uralják a játékteret, már az első pillanatoktól egy megromlott szakralitást sejtetve – egy erkölcsi intézményt, amely belülről rozsdásodott meg anélkül, hogy bárk...