Ugrás a fő tartalomra

„Jó volt végre arcokat látni”

Idén a Szegedi Szabadtéri Játékok egyik előadása, az Úrhatnám Polgár nyitotta meg a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválját. A rendező, Herczeg T. Tamás arról is mesélt, hogyan reagáltak a pandémia kihívásaira.

Nagyon különleges és furcsa évad volt ez számunkra. A Dóm téri programsorozatunkat le kellett mondani, így az oda tervezett előadások nélkül, kizárólag az Újszeged színpad műsoraival tartottuk meg a fesztivált. Tőlünk szokatlan módon a show-szerűség helyett az elgondolkodtatóbb darabok kerültek előtérbe. A körülményekre való tekintettel pedig összes előadásunk ingyenes volt.

Az Újszeged színpadi program a tervezett módon valósult meg, vagy volt lehetőség tematikus előadásokra is?

Mikor már látszott, hogy az évadot nem tudjuk úgy megcsinálni, ahogyan terveztük, arra gondoltunk, a Dóm tér mégsem maradhat üresen… Művészileg számomra a legizgalmasabb projekt az Akárki című moralitás színrevitele volt. A Szeged előtt példával járó Salzburgi Ünnepi Játékokon ezt immár száz éve mindig műsorra tűzik – a vírus még aktuálisabbá tette, mondanivalója egészen húsba vágó. Zsótér Sándor és Hegedűs D. Géza játssza a főszerepet, a szövegkönyvet pedig a rendező, Bodolay Géza írta át. A szegedi dóm nyújtotta háttérnek köszönhetően egészen különleges metafizikai térben valósulhatott meg.

Miért lehet aktuális manapság az Úrhatnám polgár, amelyet ma Kisvárdán is láthattunk?

Molière komédiája ugyanúgy hasonló emberi archetípusokkal dolgozik, mint amilyeneket a moralitásban is láthatunk. Jourdain azért válik kigúnyolhatóvá, mert vannak vágyai, álmai. Ez a puszta szórakozáson, szórakoztatáson felül valami mélyebbre is lehetőséget ad.

Jelenet az előadásból – Jakab Tamás és Balog József

Hogyan működött az alapvetően kültérre szánt előadás a Művészetek Háza pódiumtermében?

Furcsamód teljesen működőképes volt – egy az egyben azokkal a díszletekkel dolgoztunk, amikkel Szegeden is. Idén nem az óriási épített díszletekre fektettünk hangsúlyt, hanem arra, hogy inkább egyfajta atmoszférát teremtsünk meg, amelyhez kisebb díszlet is elegendő. Ez viszont tökéletesen működik a konvencionális színházi térben.

Milyen élményekkel zárultak a szegedi fesztiválnapok? Miket terveznek a most kezdődő új évadban?

Erre nehéz válaszolni a jelenlegi helyzetben. Mi már azért is hálásak vagyunk, hogy megtarthattuk, még ha megváltozott műsorrenddel is a Szegedi Szabadtéri Játékokat. Nagyon jó volt végre arcokat látni, igazi élő közönségnek játszani. Bízom abban, hogy jövőre már nem lesz ilyen veszélyes a vírushelyzet, és szabadon, megújult kreativitással gondolkodhatunk a jövőbeli munkán.

Tölli Szofia

Nyitóképen: Herczeg T. Tamás, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója, színházrendező
Képek: Kerezsi Béla

Az interjú a Kisvárdai Lapok 2020. 08. 22. számában jelent meg. Szerkesztő: Ungvári Judit; Felelős kiadó: Nyakó Béla

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Sopro nyerte a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiváljának fődíját

Kilenc napon át ismét Kisvárda lett a Kárpát-medence magyar színházi életének találkozóhelye. Június 26. és július 4. között rendezték meg a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválját, amely idén is a határon túli és az anyaországi magyar színházak legizgalmasabb előadásait, alkotóit és közönségét gyűjtötte egybe. A több évig tartó felújítás után idén ismét a Várszínpad is a fesztivál helyszínei közé tartozott. A három játszóhelyen – a Várszínpadon, a Zsinagógában és a Művelődési Központban – összesen 23 versenyelőadást láthatott a közönség. A fesztiválra 17 városból érkeztek társulatok: Aradról, Beregszászról, Budapestről, Debrecenből, Dunaújvárosból, Kézdivásárhelyről, Kolozsvárról, Komáromból, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Sepsiszentgyörgyről, Szabadkáról, Szatmárnémetiből, Szegedről, Székelyudvarhelyről, Temesvárról és Újvidékről. A versenyprogram átfogó képet adott a magyar nyelvű színház sokszínűségéről. Az idei versenyprogramban két színművészeti egyetem hallgatói is bem...

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...

Tánccal, szexszel – át a színeken

Az ember tragédiájukkal zenei válogatásuknak, összecsiszolt koreográfiájuknak, a találékony jelmez-, valamint díszletváltás gördülékenységének, valamelyest a felvidéki-szlovákiai áthallásoknak köszönhetően – s a szerelem erejének felidézésével meglepően eredeti és figyelmet megtartó interpretációt sikerült létrehozniuk a kassaiaknak. Bár a magyarok tudatának valamely szintjén vélhetőleg ott él a madáchi tragédia, nem hinném, hogy könnyű lenne bárkinek is friss újraolvasás nélkül összerakni a színeket az előadás nyomán, de Rédli Károly bátor rendezői megoldásai révén mégis kibomlik egyfajta filozófia. Az emberiség történelme többek közt a hatalom, a pénz, a pártosodás, klikkesedés – a szabad akarat, a mindenkori vezető felelőssége, szerepe, az elvek harcának akár szőrszálhasogatásig menő képviselete, az ellenségkép kialakítása mentén zajlik. Aprópénzre váltatnak a tudomány eredményei, folyik a porhintés, terjednek az álhírek, uralkodik a média. Mára, hihetjük, már minden kombináció megv...