Ugrás a fő tartalomra

A gyerek (majdnem) mindent visz

Az orosz kultúra szereti újraírni – és folytatni egykor volt történeteit. A Három nővér is él tovább, például Petrusevszkaja Három lány kékben című múlt század közepi drámájában, ahol a nővérekre hasonlító unokatestvérek ugyan eljutnak később Moszkvába, de ott sem jobb. Nyáron a dácsa beázik s sehol egy férfi, aki befoltozná. Ulickaja e századi darabjában, ahol hasonlóak a gondok, úgy tűnik, ki is sajátítják egy nagy építkezéshez a dácsát – a most látottban csakúgy, egy széles úthoz, bár kapcsolatokkal talán megkerülhető.

Selmeczi Bea (a fentieket is használó) dramaturgi munkájának köszönhetően Telihay Péter rendezésében a két és fél órás darab első félórájában Irina névnapjaiba sűrítve megismételjük a csehovi sztorit, ami aztán fut tovább. Nem hiszem, hogy csak én számoltam lázasan a zsinagóga nézőterén, hányban is járhatunk a végén a sokadik névnapon, mindenesetre említődik a mostani elnök, aki vissza akarja nyerni a birodalmat. A nők, ha számolunk Csehov korával is, aki elkezdte írni a sztorijukat, már száz fölött járhatnak. Ez persze belefér a színházi időszámításba, a biológiailag valószínű életkor továbblépése jó játék, hadd lássuk, melyik kor mit hoz – és mit hoz ki belőlük.

A szőnyegekkel telerakott tér változatlan, csak a háttérvetítés közvetíti a korszakokat. Kiválóak a kosztümök, Katona Bálint munkái. Irina (Varga Lili) sokáig megtartja fehér csipkés naivaruháját, Mása (Herczeg Adrienn) visszatér a pompás vörös-bársonyosba, Olga (Járó Zsuzsa) szürkéskék katonaszerűbe öltözik, majd tanáros kiskosztümökbe. Ő egyszer csak férjhez megy, gyereke lesz, amivel feljebb pozicionálódik, aztán Natasának (Tarr Judit) már unokái, akik szintén tudják, hogy kell jól kijönni a dolgokból, miként érdemes használni a kapcsolatokat. Ő a sógornő, akit eleinte a lányok gúnyolnak, ám akik – Csehovnál még --tehetetlenül alulmaradnak a dörzsölt, az új idők szelét befogni tudó új rokon mellett. Natasa kiváló szereplehetőség, amely itt még tovább gördül. Nemcsak a sunyi kispolgár, aki gyerekeire hivatkozva szinte kitúrja sógornőit a házukból, hanem ő az, aki egyfolytában főz rájuk, gondoskodik róluk, fizikailag tesz értük is. Összeérnek. Sógornői veszítenek arisztokratizmusukból, s bár megőrzik Csehov szülte karakterüket, kénytelenek alkalmazkodni. Lerongyolódnak, majdnem éhen halnak, lecsukják, megölik mellőlük a férfiakat. Egyikük belép a pártba, másikukon eluralkodik az alkoholizmus, hajléktalan lesz, majd valószínűleg a testével jól kereső luxusprostituált. Natasa a vadkapitalizmusba érve eldurvul, titkolja gyarapodó vagyonát, csak gusztustalanul szétbotoxolt arcára ül ki a jómód. Az utolsó felvonás meglehetősen elrajzolt. Sok mai közhellyel találkozunk, keveredik a csehovi líra, irónia, szarkazmus a közbeszéddel, s bármennyire érdekes gondolatkísérlet, hogy ha még mindig élnének (a végére négyük közül hárman meglepően jó formába kerülnek újra), melyik mai típust testesítenék meg, zavaró lesz a kakofón egyveleg, az irányát, medrét veszítő bulvárzsurnalista tónus.

Női az univerzum abban az értelemben, ahogyan a mikrokörnyezetből, a belső térből láttatik, ami kint van. És úgy is, hogy ők négyen elhordják a világot, elegendőek a többiek, a férfiak nélkül is a meséléshez és a megjelenítéshez. (Mostanában több ilyent láttunk Kisvárdán Madách, Gogol nyomán.) Pont azon gondolkodtam, amikor jöttem ki az előadásról, amit egy kis csoport is élénken vitatott: miért is kért bocsánatot Olga Másától egy férfi miatt, aki gyerekeket bántalmazott? (Nem mindig lehetett hallani a színpadi beszédet.) Az viszont kiderült, Irina mibe zavarodott bele, mitől zárkózott be s ment el mellette az élet: a szexet ő sorozatos katonai erőszakban élte meg.

Az erős színészi és vizuális jelenlét kétségtelen, s bár a darab szövegvilága egyenetlen, már mi is elmondhatjuk, hogy Csehov a mienk lett: magyarul is megírták és eljátszották a folytatást. Foglalkoztat minket, itt van velünk, sugároz, inspirál.

Gilbert Edit

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

A 2024-es év díjazottai

2024. június 21. és 29. között megrendezték a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválját. A versenyprogram előadásait Balogh Tibor dramaturg, színikritikus, a fesztivál művészeti tanácsadója válogatta. A színházi seregszemle idei díszvendége az alapítása 25. évfordulóját ünneplő székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház volt. Mások mellett Szabadkáról, Újvidékről, Kassáról, Székelyudvarhelyről, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Csíkszeredából, Beregszászból és Gyergyószentmiklósról érkeztek a magyar nyelven játszó színházak, valamint láthatók voltak a Térszínház, a Ferencvárosi Pinceszínház és az Udvari Kamaraszínház, a versenyprogramon kívül pedig az Újszínház, a Lilom Produkció, az Orlai Produkció és a Veres 1 Színház előadásai is. Kilenc nap alatt huszonhét produkció került színre három helyszínen. Balázs Zoltán színész, rendező elhozta középiskolásoknak szánt színésztechnikai beszélgetőjátékát, az Aranybogár elnevezésű módszertani foglalkozást. A s...

Az időtlenné tett népszínmű

Szigligeti Ede viszonylag keveset játszott népszínművével érkezett idén Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház. A többségi társadalommal szemben álló család történetét feldolgozó előadásban a sztereotipikus cigány-ábrázolásokkal leszámolva, a cselekményt időtlenségbe helyezve mutatják be a vajdasági akadémisták a kitaszított szerelmeseket. A Tanyaszínház szereplései során amint megkedvelünk egy társulatot, az máris átalakul – mivel ezekben a produkciókban főként az Újvidéki Művészeti Akadémia mindenkori (akár végzős vagy frissen végzett) hallgatói vesznek részt. Gombos Dániel vezetésével, akit A cigány t koordinátoraként olvashatunk a színlapon, azt láthatjuk, hogy egy olyan dinamikus és alapjaiban átgondolt vezetés jellemzi a társulatot, amely a Tanyaszínház fundamentális értékeire fókuszál. Legyen szórakoztató, ám foglalkozzon elgondolkodtató témákkal, teremtsen lehetőséget a fiataloknak és jusson el minél több vajdasági nézőhöz. Az idei előadásban tizenkét hallgató és hat frissen végze...