Ugrás a fő tartalomra

Ambivalens antihős

A politikai machináció örök kordinátarendszerében járunk. Shakespeare III. Richárdja nagyon pontosan mutat rá a mindenkori hatalmi struktúrák felemelkedésére (és bukására). Nem véletlen máig tartó töretlen sikere, mely évről évre mozgatja meg a világ színházcsinálóit. A címszerepet eljátszani hálás, de egyúttal kihívásokkal teli feladat. Az Újvidéki Színház előadása után beszélgettünk a III. Richárdot játszó Mészáros Árpáddal.

Milyen érzések kavarognak benned az előadás után? Könnyen le tudod tenni a szerepet?

Az hozzátartozik az igazsághoz, hogy ennél nehezebb szerepem még nem volt. Dolgoztam már fizikailag megerőltető szereppel, amikor mondjuk zenés-táncos előadásban játszottam. Viszont egy ilyen pszichésen is megterhelő szerepet, ennyi játékidővel életben tartani új feladat volt. Mikor az előadás után megmosakszom, akkor megtisztítom magamat is, lemosom a szerepet. Utána, ha kilépek a zuhany alól, akkor már mondhatom, hogy kezdek visszatérni a valóságba.

Szerinted mitől olyan vonzó ez az antihős figura? Mitől vált az irodalomtörténet egyik leghíresebb antagonistájává III. Richárd?

Ez egy jó kérdés. Valójában akármilyen borzasztó gyilkológépről beszélünk, mégis van valami benne, amivel manipulálni tudja az embereket. Azonkívül, hogy zseniális a helyzetfelismerő képessége, van egy sajátos humorérzéke, amivel leveszi az embereket a lábukról. Ezzel még a nőkre is hatni tud, dominálja őket, és ezt a kettősséget kell megtalálni a figurában, kellő mértékben adagolni a különböző vonásokat. Ez az igazi kihívás. Nagyon izgalmas volt ezzel a „mérlegeléssel” eljátszani a próbafolyamat két hónapja alatt. El lehetett volna vinni a történetet egy teljesen más irányba is, de amikor megjelent a koreográfus a próbákon, mikor a jelmeztervező behozta a jelmezeket, az letisztázta, hogy milyen irányba fog haladni az előadás.

Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel szembesültél a próbafolyamat alatt?

Mészáros Árpád: A testtartás, bár ez az én döntésem volt. Találkoztunk olyan véleménnyel is, hogy ha a 21. században játszunk III. Richárdot az nem lehet ilyen. Hogy nem kell megmutatni az ő testi fogyatékosságát. De menjünk a szöveg ellen? Ne legyen elszáradt keze, dongalába, ne legyen púpja? Szerintem legyen. Meg akartam próbálni mindennek megfelelni. Az olvasópróbáktól kezdve végig ültem, a botra támaszkodtam, egészen addig míg az öltözőben le nem vettem a próbaruhát. Akkor tértem vissza a normális kerékvágásba. Ez nagyon megkönnyítette a dolgomat, mikor beállítottuk a jeleneteket a színpadon, mert már nem volt olyan megerőltető. Edzésben voltam. Így, hogy az előadást jó eséllyel másfél-, kéthavonta játsszuk, ez nagyon igénybe vesz.

A Kisvárdai Fesztivál résztvevőjeként van kedvenc emléked az elmúlt évekből?

Mészáros Árpád: 2004 óta járok ebbe az észak-keleti csücsökbe, mindig nagy örömmel. Érdekes látni más külhoni kollégákat, találkozni szakmabeliekkel. Talán furcsán hangzik, de kikapcsolódást is jelent itt lenni az évad végén.

Balogh Benjámin
Képek: Tugya Vilmos

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Sopro nyerte a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiváljának fődíját

Kilenc napon át ismét Kisvárda lett a Kárpát-medence magyar színházi életének találkozóhelye. Június 26. és július 4. között rendezték meg a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválját, amely idén is a határon túli és az anyaországi magyar színházak legizgalmasabb előadásait, alkotóit és közönségét gyűjtötte egybe. A több évig tartó felújítás után idén ismét a Várszínpad is a fesztivál helyszínei közé tartozott. A három játszóhelyen – a Várszínpadon, a Zsinagógában és a Művelődési Központban – összesen 23 versenyelőadást láthatott a közönség. A fesztiválra 17 városból érkeztek társulatok: Aradról, Beregszászról, Budapestről, Debrecenből, Dunaújvárosból, Kézdivásárhelyről, Kolozsvárról, Komáromból, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Sepsiszentgyörgyről, Szabadkáról, Szatmárnémetiből, Szegedről, Székelyudvarhelyről, Temesvárról és Újvidékről. A versenyprogram átfogó képet adott a magyar nyelvű színház sokszínűségéről. Az idei versenyprogramban két színművészeti egyetem hallgatói is bem...

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...

Tánccal, szexszel – át a színeken

Az ember tragédiájukkal zenei válogatásuknak, összecsiszolt koreográfiájuknak, a találékony jelmez-, valamint díszletváltás gördülékenységének, valamelyest a felvidéki-szlovákiai áthallásoknak köszönhetően – s a szerelem erejének felidézésével meglepően eredeti és figyelmet megtartó interpretációt sikerült létrehozniuk a kassaiaknak. Bár a magyarok tudatának valamely szintjén vélhetőleg ott él a madáchi tragédia, nem hinném, hogy könnyű lenne bárkinek is friss újraolvasás nélkül összerakni a színeket az előadás nyomán, de Rédli Károly bátor rendezői megoldásai révén mégis kibomlik egyfajta filozófia. Az emberiség történelme többek közt a hatalom, a pénz, a pártosodás, klikkesedés – a szabad akarat, a mindenkori vezető felelőssége, szerepe, az elvek harcának akár szőrszálhasogatásig menő képviselete, az ellenségkép kialakítása mentén zajlik. Aprópénzre váltatnak a tudomány eredményei, folyik a porhintés, terjednek az álhírek, uralkodik a média. Mára, hihetjük, már minden kombináció megv...