Ugrás a fő tartalomra

Ambivalens antihős

A politikai machináció örök kordinátarendszerében járunk. Shakespeare III. Richárdja nagyon pontosan mutat rá a mindenkori hatalmi struktúrák felemelkedésére (és bukására). Nem véletlen máig tartó töretlen sikere, mely évről évre mozgatja meg a világ színházcsinálóit. A címszerepet eljátszani hálás, de egyúttal kihívásokkal teli feladat. Az Újvidéki Színház előadása után beszélgettünk a III. Richárdot játszó Mészáros Árpáddal.

Milyen érzések kavarognak benned az előadás után? Könnyen le tudod tenni a szerepet?

Az hozzátartozik az igazsághoz, hogy ennél nehezebb szerepem még nem volt. Dolgoztam már fizikailag megerőltető szereppel, amikor mondjuk zenés-táncos előadásban játszottam. Viszont egy ilyen pszichésen is megterhelő szerepet, ennyi játékidővel életben tartani új feladat volt. Mikor az előadás után megmosakszom, akkor megtisztítom magamat is, lemosom a szerepet. Utána, ha kilépek a zuhany alól, akkor már mondhatom, hogy kezdek visszatérni a valóságba.

Szerinted mitől olyan vonzó ez az antihős figura? Mitől vált az irodalomtörténet egyik leghíresebb antagonistájává III. Richárd?

Ez egy jó kérdés. Valójában akármilyen borzasztó gyilkológépről beszélünk, mégis van valami benne, amivel manipulálni tudja az embereket. Azonkívül, hogy zseniális a helyzetfelismerő képessége, van egy sajátos humorérzéke, amivel leveszi az embereket a lábukról. Ezzel még a nőkre is hatni tud, dominálja őket, és ezt a kettősséget kell megtalálni a figurában, kellő mértékben adagolni a különböző vonásokat. Ez az igazi kihívás. Nagyon izgalmas volt ezzel a „mérlegeléssel” eljátszani a próbafolyamat két hónapja alatt. El lehetett volna vinni a történetet egy teljesen más irányba is, de amikor megjelent a koreográfus a próbákon, mikor a jelmeztervező behozta a jelmezeket, az letisztázta, hogy milyen irányba fog haladni az előadás.

Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel szembesültél a próbafolyamat alatt?

Mészáros Árpád: A testtartás, bár ez az én döntésem volt. Találkoztunk olyan véleménnyel is, hogy ha a 21. században játszunk III. Richárdot az nem lehet ilyen. Hogy nem kell megmutatni az ő testi fogyatékosságát. De menjünk a szöveg ellen? Ne legyen elszáradt keze, dongalába, ne legyen púpja? Szerintem legyen. Meg akartam próbálni mindennek megfelelni. Az olvasópróbáktól kezdve végig ültem, a botra támaszkodtam, egészen addig míg az öltözőben le nem vettem a próbaruhát. Akkor tértem vissza a normális kerékvágásba. Ez nagyon megkönnyítette a dolgomat, mikor beállítottuk a jeleneteket a színpadon, mert már nem volt olyan megerőltető. Edzésben voltam. Így, hogy az előadást jó eséllyel másfél-, kéthavonta játsszuk, ez nagyon igénybe vesz.

A Kisvárdai Fesztivál résztvevőjeként van kedvenc emléked az elmúlt évekből?

Mészáros Árpád: 2004 óta járok ebbe az észak-keleti csücsökbe, mindig nagy örömmel. Érdekes látni más külhoni kollégákat, találkozni szakmabeliekkel. Talán furcsán hangzik, de kikapcsolódást is jelent itt lenni az évad végén.

Balogh Benjámin
Képek: Tugya Vilmos

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

Az időtlenné tett népszínmű

Szigligeti Ede viszonylag keveset játszott népszínművével érkezett idén Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház. A többségi társadalommal szemben álló család történetét feldolgozó előadásban a sztereotipikus cigány-ábrázolásokkal leszámolva, a cselekményt időtlenségbe helyezve mutatják be a vajdasági akadémisták a kitaszított szerelmeseket. A Tanyaszínház szereplései során amint megkedvelünk egy társulatot, az máris átalakul – mivel ezekben a produkciókban főként az Újvidéki Művészeti Akadémia mindenkori (akár végzős vagy frissen végzett) hallgatói vesznek részt. Gombos Dániel vezetésével, akit A cigány t koordinátoraként olvashatunk a színlapon, azt láthatjuk, hogy egy olyan dinamikus és alapjaiban átgondolt vezetés jellemzi a társulatot, amely a Tanyaszínház fundamentális értékeire fókuszál. Legyen szórakoztató, ám foglalkozzon elgondolkodtató témákkal, teremtsen lehetőséget a fiataloknak és jusson el minél több vajdasági nézőhöz. Az idei előadásban tizenkét hallgató és hat frissen végze...

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...