Az előadás a barátom lett

Tóth Dániel 2022-ben fejezte be tanulmányait az Újvidéki Művészeti Akadémián. A Sunny Sides Hullashow című vizsgaelőadását az Újvidéki Színházban mutatta be, majd a Kosztolányi Dezső Színház vette szárnyai alá a produkciót. Kisvárdán június 21-én tekinthette meg a közönség a monodrámát.

Mit jelent számodra a Sunny Sides Hullashow mint vizsgaelőadás?

Ez akkoriban, 2022-ben egy nagy kihívás volt. Az Akadémiára 2017-ben kerültem, miután sikeresen felvételt nyertem László Sándor és Balázs Áron osztályába. Az ötödik év végén ez volt a nagy produkció, ahol meg kellett mutatnunk, mit tanultunk a képzésünk során és ez rengeteg nyomással járt. De, az előadás úgy lett megírva és megrendezve, hogy minden eleme a lényemnek megfelelő, így nincs benne semmi olyan, amit ne szeretnék csinálni. A szerkezete szabad, tudok benne lubickolni és mindezek miatt nagyon szeretem játszani. Szinte már egy külön személlyé nőtte ki magát bennem, a barátom lett.

Milyen személyes vagy művészi tapasztalatok inspirálták ezt a projektet?

Harmadéven, mint cserediák egy félévet töltöttem az SZFE-én, Budapesten, és jó pár színházat mentünk nézni – ez is volt a cél, hogy abban a fél évben a lehető legtöbb színház előadásait megnézhessük. A Katona József Színházban Bán Jánosnak A borbély című előadását (rendezte: Hudi László) láttam, amely egy borbélyházban játszódik. A nézőt jelen időben megborotválják – már ha engedi –, megisznak egy pálinkát vele és mialatt megy a sztori, különféle interaktív dolgok történnek. Igazából ott találkoztam először élőben immerzív színházzal. 

Találkoztam már előtte is interaktív elemekkel a színházban, de ez volt az első alkalom, hogy láttam, milyen, ha ez adja egy előadás a keretét. Tudtam, hogy én is ilyet akarok létrehozni, így bár nem volt meg a cselekmény és még nem tudtam, milyen végeredményre jutok, de a formát át akartam emelni. Így alakult ki lassacskán bennem a monodráma. A humora a stand-up világából ered, emellett szeretem a horrort, szeretem Tim Burton vizuális világát – ezekből mind inspirációt nyertem. Német Attilával dolgoztunk együtt, neki is ez volt az első, hogy ilyen típusú projektben vett részt. Fontos volt mindkettőnk számára a nézők bevonása, nélkülük nem működne. De nem tudhattuk, hogyan reagál majd a közönség, hajlandóak-e becsatlakozni és mi történik, ha nem. Ezért álltam elő minden ilyen esetre egy B tervvel, ha esetleg a néző nem akar csatlakozni, de végül egyszer sem kellett használnom őket. Ez a szerencsés része, hogy a nézők is szeretik, alárendelik magukat a szemtelenségemnek.

Milyen kihívásokkal járt számodra az alkotói folyamat, különösen úgy, hogy íróként, rendezőként és előadóként is jelen vagy? Kik segítettek téged?

Német Attila (az Újvidéki Színház színésze) volt a mentorom. Az Akadémia tanárai kérték, hogy találjunk egy idősebb kollégát, aki végigkísér minket a folyamaton és én őt választottam, mert a humora közel áll ehhez a világhoz. Táborosi Margaréta volt a mesterszakon az osztályvezető tanárunk, és ő volt az, aki még felügyelte a folyamatot. Góli Kornélia, mint dramaturg segített, ő volt a dramaturgia és színháztörténet tanárnőnk és ő gondozta a monodráma szövegét. Rengeteg segítséget kaptam, úgyhogy nem mondhatom, hogy teljes mértékben én írtam és rendeztem. Az alapötlet az enyém, de minden mást közösen hoztunk létre, mindenki ott hagyta a keze nyomát az előadáson.

Merre látod a saját utad színházcsinálóként? Milyen lehetőségeket és kihívásokat látsz ma egy pályakezdő fiatal művész számára a Délvidéken?

Szerencsére foglalkoztatott szabadúszó vagyok, mindig vannak projektjeim. Az a helyzet, hogy a Délvidéken most elég rossz a kilátás a fiatalok számára, mert a munkahelyek már jó ideje telítettek. Az a kevés, ami esetleg felszabadul, hamar elfoglalják. De ki lehet jelenteni, hogy nincs sok munkanélküli délvidéki színész, ahhoz képest, hogy hányan végeznek az Akadémián.

Mészáros Édua