Martin McDonagh A koponya Connemarában (The Skull in Connemara) című drámáját 1997-ben írta. A mű a szerző úgynevezett Leenane-trilógiájának második darabja, amelynek helyszíne a nyugat-írországi Connemara vidéke. McDonagh drámáira jellemző a fekete humor, a groteszk látásmód, valamint az erőszak, a bűntudat és a közösségi előítéletek összekapcsolása, miközben a tragikus és a komikus elemek folyamatosan egymásba játszanak.
A Barabás Árpád rendezésében színpadra állított A koponya Connemarában, amely a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának programjában is szerepelt, ezt a sajátos világot értelmezi újra, miközben a történet középpontjába az emberi sorsokat, a bonyolult emberi viszonyokat és az elhallgatott múlt terhét állítja.
A rendezés alapvetően hű maradt a szerző drámájához, az előadás lineárisan követte az eseményeket, a történet lényeges jeleneteit nem rövidítették le, így az előadás megőrizte az eredeti mű dramaturgiai felépítését. Külön figyelmet érdemel a szöveg fordítása, hiszen McDonagh drámáinak egyik legnagyobb kihívását sajátos nyelvi humora jelenti. A drámaíró gyakran él szójátékokkal, ír nyelvi fordulatokkal, és olyan kulturális utalásokkal, melyek más nyelvi és kulturális közegbe nehezen ültethetőek át. A fordítás azonban mindezek ellenére élő, természetes és dinamikus maradt; a dialógusok ritmusa, iróniája és humora a magyar nyelven is jól működött, így az előadás képes volt megőrizni McDonagh sajátos hangvételét.
A darab és az abból készült előadás egyúttal jól reprezentálja azt a társadalmi működést, amelyben nemcsak a szereplők, hanem mi magunk is élünk: egy olyan közegét, ahol az unalom és a lezáratlan viszonyok gyakran pletykálkodáshoz, titkolózásokhoz vezetnek, és ahol az igazság pontos feltárása helyett sokszor inkább újabb történeteket alakítunk ki, amelyekről beszélni lehet. Ebben az értelemben a közösségi élet nem a valóság tisztázására, hanem annak folyamatos újramesélésére épül. Éppen ezért az ember sokszor vagy beletörődik ebbe a működésbe, vagy elhallgat, illetve folyamatos magyarázkodásra kényszerül, aminek következtében az igazság sokszor háttérbe szorul. Mindez rámutat az emberi gyarlóság erőteljes jelenlétére is.
Noha A koponya Connemarában egy ír faluban játszódik, történetének alapkonfliktusai (az elhallgatott múlt, a pletykák, a közösségi előítéletek stb) szinte bármelyik vidéki közegre levetíthetőek. Barabás Árpád rendezése is erre az univerzalitásra helyezte a hangsúlyt. A díszlet nem a klasszikus ír falusi tájat idézte meg, hanem egy olyan, ismerős vidéki környezetet teremtett, amely a magyar néző számára is könnyen otthonossá vált. Éppen ezért a kifejezetten ír kulturális utalások – például a történelmi utalások (pl. a nagy éhínség) vagy a felcsendülő ír dalok, mint a Drunken Sailor – ebben a vizuális közegben nem tudtak organikusan érvényesülni. Bár ezek az elemek hűek McDonagh eredeti anyagához, a szöveg kulturális és történelmi utalásai a színpadon megteremtett idillikus vidéki környezettel nem minden ponton voltak összhangban, ami diszharmóniát eredményezett. Emiatt a néző számára időnként nem biztos, hogy teljesen egyértelmű, hogy pontosan hol is játszódik a történet.
A színészi játék összességében erős volt. Szűcs Olcsváry Gergely Mick szerepében egyszerre jelenít meg egy határozott, erős férfit és egy érzékeny, feleségét elvesztett, belsőleg sérült embert. Pál-Varga Márta Maryjohny-ja sziporkázó, remekül megformált idős nagymama-figura, játékát a humor már a gesztusaiban is áthatja. Csorba Kristóf György infantilis, kíváncsi, ugyanakkor jólelkű Martinja kifejezetten szerethető karakter. Wagner Áron pedig hitelesen alakítja a hatalomtól megszédült, tenyérbemászó rendőrt. A szereplők többségére jellemző, hogy valamilyen kimondatlan múlt, elhallgatott titok vagy szégyellnivaló történés kapcsolódik hozzájuk, amely meghatározza jelenbeli működésüket. Ennek következtében a színészi játék is következetesen jeleníti meg a kimondás és elhallgatás folyamatos egymásra hatását, amely végső soron az előadás értelmezési keretét is kijelöli.
Bánhidi Alexandra
Megjegyzések
Megjegyzés küldése