Ugrás a fő tartalomra

A kimondás és az elhallgatás tere

Martin McDonagh A koponya Connemarában (The Skull in Connemara) című drámáját 1997-ben írta. A mű a szerző úgynevezett Leenane-trilógiájának második darabja, amelynek helyszíne a nyugat-írországi Connemara vidéke. McDonagh drámáira jellemző a fekete humor, a groteszk látásmód, valamint az erőszak, a bűntudat és a közösségi előítéletek összekapcsolása, miközben a tragikus és a komikus elemek folyamatosan egymásba játszanak. 

A Barabás Árpád rendezésében színpadra állított A koponya Connemarában, amely a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának programjában is szerepelt, ezt a sajátos világot értelmezi újra, miközben a történet középpontjába az emberi sorsokat, a bonyolult emberi viszonyokat és az elhallgatott múlt terhét állítja.

A rendezés alapvetően hű maradt a szerző drámájához, az előadás lineárisan követte az eseményeket, a történet lényeges jeleneteit nem rövidítették le, így az előadás megőrizte az eredeti mű dramaturgiai felépítését. Külön figyelmet érdemel a szöveg fordítása, hiszen McDonagh drámáinak egyik legnagyobb kihívását sajátos nyelvi humora jelenti. A drámaíró gyakran él szójátékokkal, ír nyelvi fordulatokkal, és olyan kulturális utalásokkal, melyek más nyelvi és kulturális közegbe nehezen ültethetőek át. A fordítás azonban mindezek ellenére élő, természetes és dinamikus maradt; a dialógusok ritmusa, iróniája és humora a magyar nyelven is jól működött, így az előadás képes volt megőrizni McDonagh sajátos hangvételét.

A darab és az abból készült előadás egyúttal jól reprezentálja azt a társadalmi működést, amelyben nemcsak a szereplők, hanem mi magunk is élünk: egy olyan közegét, ahol az unalom és a lezáratlan viszonyok gyakran pletykálkodáshoz, titkolózásokhoz vezetnek, és ahol az igazság pontos feltárása helyett sokszor inkább újabb történeteket alakítunk ki, amelyekről beszélni lehet. Ebben az értelemben a közösségi élet nem a valóság tisztázására, hanem annak folyamatos újramesélésére épül. Éppen ezért az ember sokszor vagy beletörődik ebbe a működésbe, vagy elhallgat, illetve folyamatos magyarázkodásra kényszerül, aminek következtében az igazság sokszor háttérbe szorul. Mindez rámutat az emberi gyarlóság erőteljes jelenlétére is.

Noha A koponya Connemarában egy ír faluban játszódik, történetének alapkonfliktusai (az elhallgatott múlt, a pletykák, a közösségi előítéletek stb) szinte bármelyik vidéki közegre levetíthetőek. Barabás Árpád rendezése is erre az univerzalitásra helyezte a hangsúlyt. A díszlet nem a klasszikus ír falusi tájat idézte meg, hanem egy olyan, ismerős vidéki környezetet teremtett, amely a magyar néző számára is könnyen otthonossá vált. Éppen ezért a kifejezetten ír kulturális utalások – például a történelmi utalások (pl. a nagy éhínség) vagy a felcsendülő ír dalok, mint a Drunken Sailor – ebben a vizuális közegben nem tudtak organikusan érvényesülni. Bár ezek az elemek hűek McDonagh eredeti anyagához, a szöveg kulturális és történelmi utalásai a színpadon megteremtett idillikus vidéki környezettel nem minden ponton voltak összhangban, ami diszharmóniát eredményezett. Emiatt a néző számára időnként nem biztos, hogy teljesen egyértelmű, hogy pontosan hol is játszódik a történet.

A színészi játék összességében erős volt. Szűcs Olcsváry Gergely Mick szerepében egyszerre jelenít meg egy határozott, erős férfit és egy érzékeny, feleségét elvesztett, belsőleg sérült embert. Pál-Varga Márta Maryjohny-ja sziporkázó, remekül megformált idős nagymama-figura, játékát a humor már a gesztusaiban is áthatja. Csorba Kristóf György infantilis, kíváncsi, ugyanakkor jólelkű Martinja kifejezetten szerethető karakter. Wagner Áron pedig hitelesen alakítja a hatalomtól megszédült, tenyérbemászó rendőrt. A szereplők többségére jellemző, hogy valamilyen kimondatlan múlt, elhallgatott titok vagy szégyellnivaló történés kapcsolódik hozzájuk, amely meghatározza jelenbeli működésüket. Ennek következtében a színészi játék is következetesen jeleníti meg a kimondás és elhallgatás folyamatos egymásra hatását, amely végső soron az előadás értelmezési keretét is kijelöli.

Bánhidi Alexandra


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...

Tánccal, szexszel – át a színeken

Az ember tragédiájukkal zenei válogatásuknak, összecsiszolt koreográfiájuknak, a találékony jelmez-, valamint díszletváltás gördülékenységének, valamelyest a felvidéki-szlovákiai áthallásoknak köszönhetően – s a szerelem erejének felidézésével meglepően eredeti és figyelmet megtartó interpretációt sikerült létrehozniuk a kassaiaknak. Bár a magyarok tudatának valamely szintjén vélhetőleg ott él a madáchi tragédia, nem hinném, hogy könnyű lenne bárkinek is friss újraolvasás nélkül összerakni a színeket az előadás nyomán, de Rédli Károly bátor rendezői megoldásai révén mégis kibomlik egyfajta filozófia. Az emberiség történelme többek közt a hatalom, a pénz, a pártosodás, klikkesedés – a szabad akarat, a mindenkori vezető felelőssége, szerepe, az elvek harcának akár szőrszálhasogatásig menő képviselete, az ellenségkép kialakítása mentén zajlik. Aprópénzre váltatnak a tudomány eredményei, folyik a porhintés, terjednek az álhírek, uralkodik a média. Mára, hihetjük, már minden kombináció megv...

Az időtlenné tett népszínmű

Szigligeti Ede viszonylag keveset játszott népszínművével érkezett idén Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház. A többségi társadalommal szemben álló család történetét feldolgozó előadásban a sztereotipikus cigány-ábrázolásokkal leszámolva, a cselekményt időtlenségbe helyezve mutatják be a vajdasági akadémisták a kitaszított szerelmeseket. A Tanyaszínház szereplései során amint megkedvelünk egy társulatot, az máris átalakul – mivel ezekben a produkciókban főként az Újvidéki Művészeti Akadémia mindenkori (akár végzős vagy frissen végzett) hallgatói vesznek részt. Gombos Dániel vezetésével, akit A cigány t koordinátoraként olvashatunk a színlapon, azt láthatjuk, hogy egy olyan dinamikus és alapjaiban átgondolt vezetés jellemzi a társulatot, amely a Tanyaszínház fundamentális értékeire fókuszál. Legyen szórakoztató, ám foglalkozzon elgondolkodtató témákkal, teremtsen lehetőséget a fiataloknak és jusson el minél több vajdasági nézőhöz. Az idei előadásban tizenkét hallgató és hat frissen végze...