Ugrás a fő tartalomra

Ardennes a Várszínházban

Az ardennes-i erdőben mindenki legalább kicsit bolond, de legfőképp a szerelem bolondjai – ez alól talán éppen maga a bolond, Próbakő (Kiss Attila) képez kivételt. 

Az Ahogy tetszik különleges helyszínt kapott: a kisvárdai közönség a Várszínházban, a fesztivál hivatalos megnyitója után tekinthette meg az előadást. A nézőtéren kívül a vállalkozó szelleműek a játéktér két oldalán is helyen foglalhattak, ezáltal intim közelségben követhették a könnyed humorú történetet szerelemről és identitáskeresésről. A tér kialakítása ezáltal a shakespeare-i „színpad az egész világ” gondolattal játszik el. A játéktér két oldalán helyet foglaló nézők maguk is a látvány részévé válnak a hagyományos nézőtérről figyelők számára, miközben az előadók folyamatosan megszólítják a közönséget. Az előadás így nemcsak a játékra, hanem magára a színházi eseményre és a nézés aktusára is reflektál: a néző egyszerre figyeli az előadókat és a többi nézőt, akik viszont ugyanúgy a játék részévé válhatnak. 

Keresztes Attila rendezése az Ahogy tetszik cselekményét a szerelmesek világára szűkíti. Rosalinda (Jankovics Kata) és Célia (Polgár Lilla) gót stílusú ruhát viselő, metálzenét hallgató kamaszlányok, legjobb barátnők, akik unalmukat az udvari bolonddal és headbangeléssel űzik, mígnem a dandy Le Beau (Vízkeleti Zsolt) a bodybuilder Charles (Bágyi Márton) és Orlando (Hajnal János) közti birkózómérkőzésre hívja fel figyelmüket. Orlando – akit bátyja, Olivér (Jerger Balázs) a szinte biztos vereségbe hajszol – váratlanul győz, és természetesen első látásra egymásba szeretnek Rosalindával. A trónbitorló Frigyes (Baksa Imre) azonban száműzi Rosalindát, aki Céliával együtt hagyja ott az udvart.

A rendező elhagyja a száműzött herceg és követőinek jeleneteit, így a hangsúly szerelmi szálakra és az önkeresésére kerül, miközben a társadalomkritika és reflexió Rosalinda mellett Próbakő alakjában összpontosul. Az ardennes-i erdőben egymást érik a szerelmi bonyodalmak: Próbakő a parasztlány Jucit (Kovács Vanda) szemeli ki feleségül, Vili (Bágyi Márton) pedig reménytelenül ostromolja az önimádó e-girl Phoebét (Holecskó Orsolya), míg a lány inkább a férfi álruhát viselő Rosalindát szemeli ki. Orlando szerelmes versekkel borítja be a fákat és még a közönséget is „Rosalinda” feliratú post-itekkel traktálja, melyen felbuzdulva Rosalinda Ganimédes álnéven próbára teszi a fiú szerelmét. A végére minden szál elrendeződik: Olivér kibékül öccsével és egymásra találnak Céliával, Rosalinda végül felfedi kilétét, Próbakő elveszi Jucit, míg Phoebe (levetve rózsaszín parókáját) Vilit választja. Négyes esküvő zárja a történetet, melyen az erdei hippi, Csűrcsavar (Vízkeleti Zsolt) a pap.

A látványvilág egyszerű és meseszerű. Központi eleme egy hatalmas plüssmaci, melyet Célia makacs következetességgel magával cipel még a száműzetésbe is. A hátteret egy színes, kézzel festett papírfal alkotja, melyen ott az elmaradhatatlan „Rosalinda” felirat, a különböző nyelveken olvasható „szerelem” szó, fák, szivárványok, állatok és a cselekmény különféle egyéb motívumai teremtik meg Ardennes-t. Ez a vizuális megoldás manifesztálja az ardennes-i szabadság-szerelem utópiáját, ahol a konfliktusok elvesztik valódi tétjüket és tényleg bármi jóra fordulhat. A pásztori idillnek a kiábrándult Orlando vet véget, aki széttépi a papírvilágot, miután belefárad az álmok kergetésébe.

Az előadás törekszik egy maibb hang megszólaltatására, épít gegekre, a dialógusokban keveredik az irodalmi nyelv, a szleng és az angol. Az aktualizálás azonban nem bizonyul egységesnek, néhol bizonytalanul illeszkednek a megtartott klasszikus alapanyaghoz. Ugyanakkor a humor működik, a poénok célba érnek és a játékosság megtartja az előadás könnyed ritmusát. A fesztivál forró estéjén egy könnyen befogadható színházi élményt kaptunk, melyben teret kaptak örök igazságok és mindenki megtalálhatta a számára szórakoztató vagy ismerős helyzeteket.

Mészáros Édua
Képek: Orosz Milán


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Sopro nyerte a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiváljának fődíját

Kilenc napon át ismét Kisvárda lett a Kárpát-medence magyar színházi életének találkozóhelye. Június 26. és július 4. között rendezték meg a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválját, amely idén is a határon túli és az anyaországi magyar színházak legizgalmasabb előadásait, alkotóit és közönségét gyűjtötte egybe. A több évig tartó felújítás után idén ismét a Várszínpad is a fesztivál helyszínei közé tartozott. A három játszóhelyen – a Várszínpadon, a Zsinagógában és a Művelődési Központban – összesen 23 versenyelőadást láthatott a közönség. A fesztiválra 17 városból érkeztek társulatok: Aradról, Beregszászról, Budapestről, Debrecenből, Dunaújvárosból, Kézdivásárhelyről, Kolozsvárról, Komáromból, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Sepsiszentgyörgyről, Szabadkáról, Szatmárnémetiből, Szegedről, Székelyudvarhelyről, Temesvárról és Újvidékről. A versenyprogram átfogó képet adott a magyar nyelvű színház sokszínűségéről. Az idei versenyprogramban két színművészeti egyetem hallgatói is bem...

Ember az ember ellen

A kisvárdai fesztivál záróelőadásaként a Mohácsi János rendezésében készült Egy piaci nap című produkciót láthatta a közönség a Komáromi Jókai Színház előadásában. A történelmi eseményeket feldolgozó előadás nemcsak egy megrázó történetet állít színpadra, hanem húsbavágó őszinteségével a közösségi felelősség és az emlékezet kérdéseit is a néző elé tárja. A díszlet és a jelmezvilág hitelesen idézte meg a világháború utáni hangulatot. A zsákanyagból készült jelmezek érzékletesen jelenítették meg a korszak kényszerű újrahasznosítását és a hiánycikkek mindennapi tapasztalatát. A báljelenetben mindez tovább erősödik: a használati tárgyak jelmezzé válnak, úgy, mint a seprű vagy a lábasok. A díszlet egyszerű, mégis kifejező: a fából és vasból konstruált háttér jól érzékelteti a háborús állapotok nyers világát, miközben a tér szinte bezártságérzetet kelt a nézőben. Ez a szűk, lehatárolt színpadi világ azt is hangsúlyozza, hogy a történet egy zárt közösségen belül, annak belső feszültségei közö...

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...