Ugrás a fő tartalomra

Kedves Kisvárdaiak! Tisztelt Vendégeink, Barátaink a színházból és a nagyvilágból!


„Színház az egész világ….” – Kisvárda pedig hamarosan a színházi világ közepe lesz pár napra!

Hiszen amikor a nyár beköszönt, Kisvárda szíve hevesebben dobog. A napfényes terek megtelnek emberekkel, a színpadok mögött lázas készülődés kezdődik, és a levegőben ott rezeg valami különleges: a várakozás izgalma. Mert újra itt van a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja – immár 37. alkalommal!

Ez a rendezvény több mint egy színházi seregszemle. Ez egy élő találkozás – találkozása a múltból táplálkozó, mégis jövőbe mutató magyar nyelvű színjátszásnak, a közösség erejének és a kultúra összetartó varázsának. Egy olyan ünnep, amely összeköti a határon inneni és túli magyarokat, s közben Kisvárdát a magyar színházi élet fénypontjává emeli.

Az idei fesztivál gazdagabb, színesebb, sokrétűbb, mint valaha. Több napon át, több helyszínen várjuk Önöket: drámai mélységek és könnyed humor, klasszikusok és kortársak, zenés produkciók és elgondolkodtató darabok váltják egymást.

De nemcsak a színházé a főszerep! A város utcáin és terein koncertek, kiállítások, közönségtalálkozók, interaktív workshopok és gyermekprogramok kínálnak felejthetetlen élményeket minden korosztály számára. Mert hisszük: a kultúra akkor él igazán, ha mindenkié.

És van még valami, ami miatt ez a fesztivál különleges: miközben reflektorfénybe állítja a színjátszást, szívet-lelket ad a határon túli magyar közösségeknek is. Mert fontos számunkra, hogy érezzék: itthon vannak. Hogy amit ők képviselnek – nyelvük, kultúrájuk, művészetük – nemzeti érték, közös kincs.

„A színház nem csupán tükör – ablak is. Ablak más életekre, más világokra, és önmagunk legmélyebb rétegeire.”

Ez a fesztivál is egy ilyen ablak. Egy lehetőség, hogy kilépjünk a hétköznapokból, beleláthassunk egymás világába, és felfedezzük azt, ami összeköt bennünket: az élő, eleven magyar szó és az együtt megélt, közös pillanatok.

Fogadják szeretettel vendégművészeinket, fedezzék fel a programokat, töltsenek el tartalmas, örömteli napokat nálunk – mert Kisvárda ezekben a napokban is, nemcsak egy város, hanem egy élmény, egy otthon, egy színházi csoda.

Szeretettel és büszkeséggel hívom Önöket:

Jöjjenek, éljék át velünk a 37. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválját!

Leleszi Tibor, Kisvárda polgármestere



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Sopro nyerte a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiváljának fődíját

Kilenc napon át ismét Kisvárda lett a Kárpát-medence magyar színházi életének találkozóhelye. Június 26. és július 4. között rendezték meg a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválját, amely idén is a határon túli és az anyaországi magyar színházak legizgalmasabb előadásait, alkotóit és közönségét gyűjtötte egybe. A több évig tartó felújítás után idén ismét a Várszínpad is a fesztivál helyszínei közé tartozott. A három játszóhelyen – a Várszínpadon, a Zsinagógában és a Művelődési Központban – összesen 23 versenyelőadást láthatott a közönség. A fesztiválra 17 városból érkeztek társulatok: Aradról, Beregszászról, Budapestről, Debrecenből, Dunaújvárosból, Kézdivásárhelyről, Kolozsvárról, Komáromból, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Sepsiszentgyörgyről, Szabadkáról, Szatmárnémetiből, Szegedről, Székelyudvarhelyről, Temesvárról és Újvidékről. A versenyprogram átfogó képet adott a magyar nyelvű színház sokszínűségéről. Az idei versenyprogramban két színművészeti egyetem hallgatói is bem...

Ember az ember ellen

A kisvárdai fesztivál záróelőadásaként a Mohácsi János rendezésében készült Egy piaci nap című produkciót láthatta a közönség a Komáromi Jókai Színház előadásában. A történelmi eseményeket feldolgozó előadás nemcsak egy megrázó történetet állít színpadra, hanem húsbavágó őszinteségével a közösségi felelősség és az emlékezet kérdéseit is a néző elé tárja. A díszlet és a jelmezvilág hitelesen idézte meg a világháború utáni hangulatot. A zsákanyagból készült jelmezek érzékletesen jelenítették meg a korszak kényszerű újrahasznosítását és a hiánycikkek mindennapi tapasztalatát. A báljelenetben mindez tovább erősödik: a használati tárgyak jelmezzé válnak, úgy, mint a seprű vagy a lábasok. A díszlet egyszerű, mégis kifejező: a fából és vasból konstruált háttér jól érzékelteti a háborús állapotok nyers világát, miközben a tér szinte bezártságérzetet kelt a nézőben. Ez a szűk, lehatárolt színpadi világ azt is hangsúlyozza, hogy a történet egy zárt közösségen belül, annak belső feszültségei közö...

A „Santa Lolita" a részvétet a színpad fegyverévé teszi

Mi történik akkor, ha egy egész közösség nem hajlandó szembenézni saját bűneivel, ám bármikor készen áll kővel dobálni azt, aki ezt leleplezi? Ez a kérdés lebeg csendesen, mégis nyomasztóan a „Santa Lolita" egész előadása fölött, amelyet Kiliti Krisztián rendezett Laura Mañá forgatókönyve nyomán, és amelyet a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata mutatott be a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja keretében. Az előadás nem csupán elmeséli a megbocsátásról és a képmutatásról szóló példázatot – szó szerint nagyító alá helyezi azt, egy szigorúan felépített színpadi konstrukcióban, ahol minden technikai részlet a kritikai gondolkodás fegyverévé válik. A Szőke Zsuzsi jegyezte scenográfia az első jele annak, hogy egy szinte zenei pontossággal megépített előadással van dolgunk. A templomi orgona rozsdás csövei uralják a játékteret, már az első pillanatoktól egy megromlott szakralitást sejtetve – egy erkölcsi intézményt, amely belülről rozsdásodott meg anélkül, hogy bárk...