Ugrás a fő tartalomra

„Érdekes színfoltja ez a színházi életnek”



A székelyudvarhelyiek a Meghatározatlan időre című kirakatszínházi előadással járulnak hozzá az idei fesztiválprogramhoz. Nagy Pált, a Tomcsa Sándor Színház igazgatóját, a szokatlan formaválasztásról és annak motivációjáról kérdeztük.

Udvarhelyen mi a járványtól függetlenül, úgy terveztük meg, hogy lehetőleg minden a helyén legyen. Ha lehet, csináljuk, ha pedig nem, akkor nem, és természetesen nem is tudtuk előadásokat tartani, ezért majdnem az egész évadot átpakoltuk a következőre. Az így, hirtelen keletkezett lyukakat valamivel be kellett tömni. Még tavaly decemberben, egy közös gondolkozás végeredményeként született meg a kirakatszínház. Akkor elkezdtük az elméleti részét kitalálni, aztán januárban fokozatosan megvalósítani. Anton Vladimir, bukaresti rendezőt kértük fel, hogy a gondolatunkat ültesse gyakorlatba is. Minden színésszel külön foglalkozott, segített azokat a személyes történeteken alapuló gondolatokat – amit a vírus és a bezártság okozott – kifejezésre juttatni a kirakatokban a színészeink által. Idén ezzel jöttünk Kisvárdára, olyan előadást, amivel versenyre jelentkezzünk, sajnos – a sok halasztgatás miatt – nem tudtunk előkapni. Ha a járvány úgyis mindenre rányomja a bélyegét, akkor ebbe a folyamatba, mi ezzel a színfolttal szállunk be.

Hogy illesztettétek be ezt a koncepciót Udvarhelyre?

Kisváros Udvarhely. Megnéztük az általunk legideálisabbnak tartott üzlethelyiségeket, a tulajok együttműködőek voltak, könnyű volt megszervezni. Évek óta igyekszünk kimozdulni a kőszínházból a városba, vannak kocsmaszínházi, osztálytermi előadásaink is. Ha kimegyünk az emberek közé, az segít abban, hogy akik egyébként idegenkednek a színháztól, kedvet kapjanak és bejöjjenek, amire volt is példa. Meg nem hirdettük, mert télen még nálunk is létszámkorlátozás volt. Ha egy járókelő jött, megállt, megnézte, és általában mindig csatlakoztak mások is. Úgy terveztük meg, hogy könnyen, szinte bárhova applikálható legyen. Ha meghívnak valahova, biztosan találunk 2-3 olyan helyszínt, ahova be tudjuk szerelni az előadásokat.

A járványnak túlnyomórészt negatív hozadékai voltak. Ennek ellenére, látsz benne valami pozitívumot?

Nekünk hozott pozitív dolgokat is, hiszen hiába volt jól megálmodott évadunk, a kreativitásunkat kellett igénybe vennünk. Nem akartuk túlzásba vinni az online szereplést, azokat – az élő, színészeket is megdolgoztató munkákkal szemben – pótcselekvésnek éreztük. Ezért csináltunk kirakatszínházat, ezért csináltunk egy Beckett rövidek című színházas-filmes kombinációt. Azt érezzük, a járvány okozta útkereséseink eredményesek voltak, ezt a kisvárdai meghívó is bizonyítja. Érdekes színfoltja ez a színházi életnek, és ennek köszönhetően itt is meg tudjuk villantani, hogy a színház mennyire kreatív tud lenni és mennyire képes reagálni a mindennapi kihívásokra.

Both Gréta
Kisvárdai Lapok 2021. 06. 20.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Sopro nyerte a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiváljának fődíját

Kilenc napon át ismét Kisvárda lett a Kárpát-medence magyar színházi életének találkozóhelye. Június 26. és július 4. között rendezték meg a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválját, amely idén is a határon túli és az anyaországi magyar színházak legizgalmasabb előadásait, alkotóit és közönségét gyűjtötte egybe. A több évig tartó felújítás után idén ismét a Várszínpad is a fesztivál helyszínei közé tartozott. A három játszóhelyen – a Várszínpadon, a Zsinagógában és a Művelődési Központban – összesen 23 versenyelőadást láthatott a közönség. A fesztiválra 17 városból érkeztek társulatok: Aradról, Beregszászról, Budapestről, Debrecenből, Dunaújvárosból, Kézdivásárhelyről, Kolozsvárról, Komáromból, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Sepsiszentgyörgyről, Szabadkáról, Szatmárnémetiből, Szegedről, Székelyudvarhelyről, Temesvárról és Újvidékről. A versenyprogram átfogó képet adott a magyar nyelvű színház sokszínűségéről. Az idei versenyprogramban két színművészeti egyetem hallgatói is bem...

Ember az ember ellen

A kisvárdai fesztivál záróelőadásaként a Mohácsi János rendezésében készült Egy piaci nap című produkciót láthatta a közönség a Komáromi Jókai Színház előadásában. A történelmi eseményeket feldolgozó előadás nemcsak egy megrázó történetet állít színpadra, hanem húsbavágó őszinteségével a közösségi felelősség és az emlékezet kérdéseit is a néző elé tárja. A díszlet és a jelmezvilág hitelesen idézte meg a világháború utáni hangulatot. A zsákanyagból készült jelmezek érzékletesen jelenítették meg a korszak kényszerű újrahasznosítását és a hiánycikkek mindennapi tapasztalatát. A báljelenetben mindez tovább erősödik: a használati tárgyak jelmezzé válnak, úgy, mint a seprű vagy a lábasok. A díszlet egyszerű, mégis kifejező: a fából és vasból konstruált háttér jól érzékelteti a háborús állapotok nyers világát, miközben a tér szinte bezártságérzetet kelt a nézőben. Ez a szűk, lehatárolt színpadi világ azt is hangsúlyozza, hogy a történet egy zárt közösségen belül, annak belső feszültségei közö...

A „Santa Lolita" a részvétet a színpad fegyverévé teszi

Mi történik akkor, ha egy egész közösség nem hajlandó szembenézni saját bűneivel, ám bármikor készen áll kővel dobálni azt, aki ezt leleplezi? Ez a kérdés lebeg csendesen, mégis nyomasztóan a „Santa Lolita" egész előadása fölött, amelyet Kiliti Krisztián rendezett Laura Mañá forgatókönyve nyomán, és amelyet a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata mutatott be a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja keretében. Az előadás nem csupán elmeséli a megbocsátásról és a képmutatásról szóló példázatot – szó szerint nagyító alá helyezi azt, egy szigorúan felépített színpadi konstrukcióban, ahol minden technikai részlet a kritikai gondolkodás fegyverévé válik. A Szőke Zsuzsi jegyezte scenográfia az első jele annak, hogy egy szinte zenei pontossággal megépített előadással van dolgunk. A templomi orgona rozsdás csövei uralják a játékteret, már az első pillanatoktól egy megromlott szakralitást sejtetve – egy erkölcsi intézményt, amely belülről rozsdásodott meg anélkül, hogy bárk...