A színész rendkívüli rajzolata – Sardar Tagirovsky workshopja

Workshop Kisvárdán | 2020. augusztus 24-28. Kisvárda

Erre a workshopra lehet jelentkezni a Magyar Színházak XXXII. Kisvárdai Fesztiválja keretében, vezetője Sardar Tagirovsky színész/bábszínész-rendező. A Marosvásárhelyi Művészeti egyetem végzett színházi rendezőszakon. (Osztályvezető tanára Bocsárdi László, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgató-főrendezője volt.)

A tréning 5 napos (augusztus 24 – 28.), a résztvevők száma legfeljebb 20 fő.

Sardar Tagirovsky elsősorban színészek és rendezők, a kőszínházi, független színházi és művészeti oktatási intézmények alkotóinak jelentkezését várja, nemre és korra való tekintet nélkül, határon innen és túlról. Örömmel fogadja azokat, akik a színpadon szívesen játszanak hangszeren.

A jelentkezés határideje: augusztus 15. (Visszajelzés augusztus 20-ig.)

A jelentkezésnek tartalmaznia kell fényképes életrajzot és a pályaképet bemutató hivatkozásokat, dokumentumokat és esetlegesen a hangszer megnevezését, szállíthatóságát.

Jelentkezési cím: imre.o@hotmail.com

Információk: Imre Orsolya +36 30 914 0295

A színész rendkívüli rajzolata – Sardar Tagirovsky workshopja
(avagy az alapok kényes, de szükségszerű felvázolása az alkotói munkához)

Színházi munkánknak sok inspirációs forrása lehetséges. Talán az egyik leglényegesebb pont a gyermekkori emlékek tudatos és/vagy ösztönös felelevenítése. Szinte biztos tulajdonságaink egyike: az emlékeink és az álmaink összemosódása. Éppen ezért lényeges a mostani munkában annak a gyermeki képzelőerőnek a felkutatása, amely számára sok félelmünk nevetségessé válhat. Ez az a mag, amely sokszor jobban tanít egy szerep megformálásakor, mint a hideg racionalitás vagy szakmai tudás.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Sopro nyerte a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiváljának fődíját

Kilenc napon át ismét Kisvárda lett a Kárpát-medence magyar színházi életének találkozóhelye. Június 26. és július 4. között rendezték meg a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválját, amely idén is a határon túli és az anyaországi magyar színházak legizgalmasabb előadásait, alkotóit és közönségét gyűjtötte egybe. A több évig tartó felújítás után idén ismét a Várszínpad is a fesztivál helyszínei közé tartozott. A három játszóhelyen – a Várszínpadon, a Zsinagógában és a Művelődési Központban – összesen 23 versenyelőadást láthatott a közönség. A fesztiválra 17 városból érkeztek társulatok: Aradról, Beregszászról, Budapestről, Debrecenből, Dunaújvárosból, Kézdivásárhelyről, Kolozsvárról, Komáromból, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Sepsiszentgyörgyről, Szabadkáról, Szatmárnémetiből, Szegedről, Székelyudvarhelyről, Temesvárról és Újvidékről. A versenyprogram átfogó képet adott a magyar nyelvű színház sokszínűségéről. Az idei versenyprogramban két színművészeti egyetem hallgatói is bem...

Ember az ember ellen

A kisvárdai fesztivál záróelőadásaként a Mohácsi János rendezésében készült Egy piaci nap című produkciót láthatta a közönség a Komáromi Jókai Színház előadásában. A történelmi eseményeket feldolgozó előadás nemcsak egy megrázó történetet állít színpadra, hanem húsbavágó őszinteségével a közösségi felelősség és az emlékezet kérdéseit is a néző elé tárja. A díszlet és a jelmezvilág hitelesen idézte meg a világháború utáni hangulatot. A zsákanyagból készült jelmezek érzékletesen jelenítették meg a korszak kényszerű újrahasznosítását és a hiánycikkek mindennapi tapasztalatát. A báljelenetben mindez tovább erősödik: a használati tárgyak jelmezzé válnak, úgy, mint a seprű vagy a lábasok. A díszlet egyszerű, mégis kifejező: a fából és vasból konstruált háttér jól érzékelteti a háborús állapotok nyers világát, miközben a tér szinte bezártságérzetet kelt a nézőben. Ez a szűk, lehatárolt színpadi világ azt is hangsúlyozza, hogy a történet egy zárt közösségen belül, annak belső feszültségei közö...

A „Santa Lolita" a részvétet a színpad fegyverévé teszi

Mi történik akkor, ha egy egész közösség nem hajlandó szembenézni saját bűneivel, ám bármikor készen áll kővel dobálni azt, aki ezt leleplezi? Ez a kérdés lebeg csendesen, mégis nyomasztóan a „Santa Lolita" egész előadása fölött, amelyet Kiliti Krisztián rendezett Laura Mañá forgatókönyve nyomán, és amelyet a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata mutatott be a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja keretében. Az előadás nem csupán elmeséli a megbocsátásról és a képmutatásról szóló példázatot – szó szerint nagyító alá helyezi azt, egy szigorúan felépített színpadi konstrukcióban, ahol minden technikai részlet a kritikai gondolkodás fegyverévé válik. A Szőke Zsuzsi jegyezte scenográfia az első jele annak, hogy egy szinte zenei pontossággal megépített előadással van dolgunk. A templomi orgona rozsdás csövei uralják a játékteret, már az első pillanatoktól egy megromlott szakralitást sejtetve – egy erkölcsi intézményt, amely belülről rozsdásodott meg anélkül, hogy bárk...

Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Keresés ebben a blogban