Ugrás a fő tartalomra

Sötét játszmák

A 2018. évi román filmtermés egyik kiemelkedő alkotása volt a Secretul fericii (A boldogság titka) című mozi Vlad Zamfirescu rendezésében, aki az egyik férfi főszerepet is megformálta a vásznon, 6 éve pedig a világhírű Bulandra Színház igazgatója. A forgatókönyvet Alexandru Popa, az eredetileg pszichológusként és terapeutaként tevékenykedő drámaíró jegyzi, aki manapság Zamfirescu legközelebbi munkatársa a bukaresti teátrumban. A nagy sikert hozó premier után Popa színpadra írta a történetet, aminek a kezdetén Tom és David, a két régi jóbarát az előbbi elegáns lakásának tetőteraszán iszogatnak. Némi tudatmódosító szer elfogyasztása közben arról beszélgetnek, hogy mitől lesz igazán boldog valaki? A filozofikus eszmefuttatás végén Tom előáll egy meghökkentő javaslattal: cseréljenek partnert. Olyannyira komolyan gondolja, hogy megérkező hitvesét, Anát is bevonja a terveibe, ami először a nőben is megütközést kelt, de Tom nem tágít, míg végül David és Ana beadják a derekukat.

Amikor visszatérnek a hálószobából, a teraszon maradt felszarvazott férj az arcukba vágja, hogy régóta tud felesége és legjobb barátja viszonyáról, amit kamerával rögzített. A könnyednek induló este egyre bizarrabb kihallgatásba és pszichológiai terrorba torkollik, aminek a végén Tom ledobja az atombombát: a megkapott diagnózis szerint HIV-pozitív. Az idillinek tűnő párkapcsolat és a többévtizedes barátság egy pillanat alatt megsemmisül. Miután David a feleségével, Monával is szexuális életet él, elképzelhető, hogy ő is fertőzött, Tom és Ana gyerekei pedig hamarosan kénytelenek szembesülni apjuk betegségének és a tiltott viszonynak a következményeivel. Az egyfelvonásos darab a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválján az Udvartér Színház művészeinek előadásában volt látható június 30-án este a Várszínpadon. A kézdivásárhelyi társulat második alkalommal vett részt a versenyprogramban, tavaly a Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című vígjátékkal arattak közönségsikert a nyári, szabadtéri játszóhelyként működő Refi Színpadon. A boldogság titka azonban nem harsány komédia, hanem fekete humorú, sötét tónusú kamaradarab, egyre feszültebb párbeszédekkel. 

Tóth Árpád rendezőnek a műfajból és a cselekményből fakadóan leginkább a pontos szövegértelmezésre, a tiszta viszonyrendszer kialakítására, valamint az indokolt mozgások beállítására nyílt lehetősége. A díszletet és a jelmezeket is Pál Alexandra tervezte, aki a penthouse lakás hangulatát hatásosan érzékeltette néhány dizájn lakberendezési tárgy elhelyezésével a színpadon, a ruhák pedig tükrözték a mai középgeneráció ízlésvilágát. Bármennyire is érződött Popa szerzői szándéka, hogy a végletekig felcsigázza a közönséget, úgy tűnt, hogy a szerepalakok kissé nehézkesen jutottak el a párcsere felajánlásáig. A szereplők, Lung László Zsolt (Tom), Szűcs Ervin m.v. (David) és Gecse Noémi (Ana) jól összeszokott hármasnak tűntek, ami abból is fakadhat, a bemutatót követően a produkció beérett. Összjátékukat dicséri, hogy mindannyian markánsan megrajzolták a karakterek veszteségtörténetét, külön kiemelendő az előadás végi összeomlásuk intenzitása. Lung László Zsolt játékában ott rejlik a bosszúálló machiavellista, egy-egy tekintete, hangsúlya, gesztusa már-már pszichopatikus személyiségjegyeket mutat, ami a darab írójának eredeti foglalkozását tekintve érthető. 

A Szűcs Ervin és Gecse Noémi által megformált figurákkal nem tudunk együttérezni, elvégre ők maguk hozták a bajt a fejükre, még akkor is, ha a kamerával történt rögzítés súlyos etikai, sőt, büntetőjogi kérdéseket is felvet. Az este végére az alkohol és a fű adta felszabadultságnak nyoma sem maradt, a világ kifordult a sarkából, és három tönkrement ember külön-külön nézett szembe önmagával. A boldogság titka a kézdivásárhelyi Udvartér Színház újabb figyelemre méltó előadása, s csak bízhatunk benne, hogy a társulat művészeivel gyakrabban találkozunk majd a különböző vendégjátékaik alkalmával.

Oláh Zsolt
Képek: Orosz Milán


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...

Tánccal, szexszel – át a színeken

Az ember tragédiájukkal zenei válogatásuknak, összecsiszolt koreográfiájuknak, a találékony jelmez-, valamint díszletváltás gördülékenységének, valamelyest a felvidéki-szlovákiai áthallásoknak köszönhetően – s a szerelem erejének felidézésével meglepően eredeti és figyelmet megtartó interpretációt sikerült létrehozniuk a kassaiaknak. Bár a magyarok tudatának valamely szintjén vélhetőleg ott él a madáchi tragédia, nem hinném, hogy könnyű lenne bárkinek is friss újraolvasás nélkül összerakni a színeket az előadás nyomán, de Rédli Károly bátor rendezői megoldásai révén mégis kibomlik egyfajta filozófia. Az emberiség történelme többek közt a hatalom, a pénz, a pártosodás, klikkesedés – a szabad akarat, a mindenkori vezető felelőssége, szerepe, az elvek harcának akár szőrszálhasogatásig menő képviselete, az ellenségkép kialakítása mentén zajlik. Aprópénzre váltatnak a tudomány eredményei, folyik a porhintés, terjednek az álhírek, uralkodik a média. Mára, hihetjük, már minden kombináció megv...

Az időtlenné tett népszínmű

Szigligeti Ede viszonylag keveset játszott népszínművével érkezett idén Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház. A többségi társadalommal szemben álló család történetét feldolgozó előadásban a sztereotipikus cigány-ábrázolásokkal leszámolva, a cselekményt időtlenségbe helyezve mutatják be a vajdasági akadémisták a kitaszított szerelmeseket. A Tanyaszínház szereplései során amint megkedvelünk egy társulatot, az máris átalakul – mivel ezekben a produkciókban főként az Újvidéki Művészeti Akadémia mindenkori (akár végzős vagy frissen végzett) hallgatói vesznek részt. Gombos Dániel vezetésével, akit A cigány t koordinátoraként olvashatunk a színlapon, azt láthatjuk, hogy egy olyan dinamikus és alapjaiban átgondolt vezetés jellemzi a társulatot, amely a Tanyaszínház fundamentális értékeire fókuszál. Legyen szórakoztató, ám foglalkozzon elgondolkodtató témákkal, teremtsen lehetőséget a fiataloknak és jusson el minél több vajdasági nézőhöz. Az idei előadásban tizenkét hallgató és hat frissen végze...