„Az érdek-vezérelt világ előbb-utóbb felemészti önmagát”

A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Bolondok tánca című előadása kapcsán Bélai Marcel rendezőt kérdeztük.

Miért döntöttél úgy, hogy a Bolondok tánca című darabbal fogsz foglalkozni? Mi az anyag relevanciája számodra?

Először is fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy amikor a Bolondok táncára esett a választás, akkor még egészen más politikai környezet volt mind Romániában, mind Magyarországon. Jelenleg Romániában hetek óta kormányválság van, Magyarországon pedig kormányváltás történt, tehát új politikai klímában, légnyomásban esett erre a műre a választás. Megváltoztak az energiák, más közegbe szól az anyag a választások után. Amikor eredetileg elővettem a szöveget, azért tartottam fontosnak, mert az én olvasatomban arról szól, hogy az érdek-vezérelt világ előbb-utóbb felemészti önmagát. Apokaliptikus felhanggal akartam beszélni az érdekről.

Bélai Marcel | Fotó: Jáger Tibor

Ennek érdekében miként foglalkoztatok a szöveg adaptációjával?

Kiliti Krisztiánnal dolgoztuk meg a szöveget, amely 1917-ben íródott, egy egészen más színházi korszakban, más esztétika igényeire, annak dramaturgiájával. Még így is – hogy majdnem a teljes sepsiszentgyörgyi társulat benne van az előadásban – tíz szerep hiányzik az adaptációnkból, az eredeti műhöz képest, amely más társulati korokra íródott. Megpróbáltuk behozni a mai színházi időkezelésbe és dinamikába a szöveg sűrítettségét.

Az előadásban Nyikita (Pál Ferenczi Gyöngyi) halálra lövi Goldmannt (Márton Lóránt-László), átsétál tetemén, majd ahogy az ajtó bezárul mögötte, táncba kezd, melynek végén öltönyben, vörös nyakkendőben áll. Miért döntöttetek úgy, hogy egy némajátékkal zárjátok az előadást?

Hatalmi játszmák közepén látunk tengődni egy mind szellemileg, mind egzisztenciálisan védtelen embert, és ma is azt éljük, hogy ilyen emberek és embertömegek csapódnak vagy vergődnek így, és azt fogják mondani egyszer csak, hogy elég volt. Azt hívjuk talán újkori populizmusnak, amikor különböző politikai pártok felismerik ezt a dühöt, és becsatornázzák a szavazatmaximálásba. Ebből semmi jó nem születhet. Egyre több helyen látjuk, hogy hatalomra kerülnek olyan autoriter jegyeket hordozó politikai vezetők, akiknek a gondolkodása az erősebb kutya b***** elvén alapszik. Ez az eszme nem képes másra, minthogy előbb-utóbb önmagát felszámolja, mint ahogy a növekedésmániás kapitalizmus is egyszerre önmaga súlyától összeroskad. Ezért éreztem fontosnak, egy olyan zárlatot, amiről sokaknak eszébe juthat Putyin, vagy Trump, de nem a konkrét személyek voltak a fontosak, inkább az ő általuk az életünkbe hozott, abban megélt jelenség a lényeg.

Ki a főszereplője az előadásnak?

Vándorol. Klasszikus értelemben a kormányzó bukástörténetét nézzük végig, de végső soron a főszerep az új hatalomhoz vándorol, így visszamenőleg szólhat Nyikitáról, a parasztról, mert az i-re a pontot ő teszi fel.

Nyikita, öreg paraszt: Pál Ferenczi Gyöngyi

Nyikita folyton betüremkedik a térbe, mintha a valóság kopogtatna a hazugságokon, folyton újabb és újabb ajtókon jön be, majd kitessékelik. Miért ez a díszlet?

Mert ezek az ajtók nem vezetnek sehova. Van egy labirintus, ahol mindenki bolyong, mindig valamit sejt, remél, vagy valamitől fél az ajtó túlsó oldalán. Egy ennyi ajtóval ellátott tér szakmai értelemben már egyfajta térdinamikát is feltételez. A fény és a hang is hangsúlyosak ezeknek is van saját narratívája; Kónya-Ütő Bence zenéje együtt íródott a próbákkal. A fény mindig a figyelmet vezeti, egy éles fénykör fenyegetően kihasít magának egy helyet a térből. Az asszociációk tömkelegében a lágerek és börtönök keresőtornyainak fényei jutnak eszembe.

Milyen témák érdekelnek jelenleg a legjobban?

Mivel megváltozott a magyar nyelvű közösségekben a politikai klíma, megváltozik az én témám is. Idáig az egyén és hatalom viszonya foglalkoztatott, ez nyomta össze a mellkasomat, erre akartam figyelmeztetni. Ma azon gondolkoztam, mi lesz a következő lépés; bár ne kéne többet foglalkozni ezzel a témával… Kíváncsian tekintek a következő évadokra, van egyfajta mozdulás bennem.

Korda Bonifác