Régi adósságát törlesztette a Magvető Kiadó, amikor Tíz hónap Babilon címmel 2025-ben megjelentette Galló Olga, a Népszava egykori tárcaírójának lágernaplóját. A huszonéves nőt 1944-ben deportálták, megjárta az auschwitzi haláltábort, majd Hochweilerbe, mai nevén Wierzchowicébe vitték. Breslauban (napjainkban Wrocław városa) jugoszláv kényszermunkások segítségével elrejtőzött, és megírta saját, valamint a szovjetek által ostromlott településen rekedt civilek megpróbáltatásait.
A közönség a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiváljának versenyprogramjában a Galló Olga naplójából és későbbi levelezéséből készült Babilon dosszié című monodrámát láthatta Fullajtár Andrea színművésznő, a szerző unokájának előadásában, Szabó Máté rendezésében.
Fullajtár Andrea pályájának meghatározó állomásai mások mellett monodráma bemutatói. Nem csoda: miután elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát és leszerződött a Katona József Színházhoz, elsőként Csalog Zsolt Csendet akarok című egyszemélyes darabjával, Zsámbéki Gábor rendezésében vonta magára a színházi szakma és a nézők figyelmét. Személye köré épült a Boomerang baby – Marlene Dietrich ABC című zenés produkció, amit Novák Eszter állított színpadra, az utóbbi években pedig Az átnevelhetetlen és az El! (Karádyáda) című darabokban játszott egyedül, mindkettőt Pelsőczy Réka rendezte. Bizonyára a monodráma műfajában és a kamaraszínházi produkciókban szerzett tapasztalatai is hozzájárultak ahhoz, hogy a jelenlévők végtelenül személyes előadást láthattak tőle a Zsinagógában tegnap este. Fullajtár Andreának elhiszem, hogy a Babilon dosszié a legfontosabb elintézendő ügy az életében. Nem csupán azért, mert Galló Olga a nagymamája volt. Nem csak amiatt, hogy örökérvényű felkiáltójelként emlékeztessen a nácik menthetetlen rémtetteire. Generációjának kiemelkedő színművésznője megmutatta, hogy miként lehet a gondolat és az érzelem igazságának maximális képviseletével, de a színészi kontroll megtartásával önazonosan közölni mindazt, ami a naplóban olvasható. Fullajtár Andrea karakterábrázoló képessége páratlan: apró mozdulat, félmosoly, vagy éppen nagyívű színpadi gesztus, és máris új szerepalak áll a nézők előtt. Fehér blúzában, sötétbarna, vastag, kockás kosztümjében egyszerre a halálmenet megriadt foglya, szerelmesen vágyakozó nő, az erődváros ostromának krónikása, a kommunista állami szervezet apparatcsikja, de mindenekelőtt vívódó, küszködő, reménykedő és csalódott alkotó, aki mindent megtett azért, hogy a Magvető Kiadó megjelentesse a kötetét.
A sodró lendületű előadást Szabó
Máté vitte színre, akinek munkái közül a Stuart Maria (Donizetti),
korábban a Manon Lescaut (Puccini) és A bolygó hollandi (Wagner)
című operarendezéseit volt szerencsém látni. A sokféle feladatot vállaló rendező
a gyakran többszáz színpadi szereplőt, énekest és zenészt igénylő nagyszabású zenés
színházi produkciók mellett hitelesen mozog a kamaraszínházi környezetben is. A
díszlet, vagy inkább a szcenikai elemek egy asztal (amin a terítő teleírt
lapokból áll), egy szék és egy lámpa. Nem is kellett más, a fényváltásokkal megjelentek
az eltérő terek és létrejöttek a különböző szituációk. Szabó a színészi játékot
és a szöveget helyezte a fókuszba, amiben segítségére volt a kitűnő munkát
végző Solt Róbert dramaturg, akinek döntő szerepe lehetett abban, hogy a közel
másfél órás, Lelkes Botond zenéjével keretezett előadás ennyire sűrű,
koncentrált és magával ragadó volt.
Az Orlai Produkció új bemutatója nem véletlenül kapott helyet az idei színházi seregszemle versenyprogramjában: az előadás felmutatta, hogy mi az, ami soha, semmilyen körülmények között nem történhet meg újra, és a humanizmus jegyében hitet tett a gondolat szabadsága mellett. Mindez pedig az alkotókon túl Fullajtár Andrea megrendítő színészi játékának köszönhető.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése