„A nagymamám hangján hallom”

Fullajtár Andrea saját nagymamája, Galló Olga holokausztnaplójának a szövegét mondja a Babilon dosszié című előadásban. A színésznővel a produkció létrejöttéről és a fogadtatásáról beszélgettünk.

A nagymamája, Galló Olga halálát követően húsz évre jelenhetett meg a Magvetőnél a Tények és tanúk sorozatban kötetben a Tíz hónap Babilon cenzúrázatlan változata. Hogyan sikerült ezt elérni?

Az 1978-ban először magánkiadásban Magyarországon megjelent kéziratot lefordították Lengyelországban. Ott azt az információt kapták, hogy nincs élő örököse Galló Olgának. Végül mégis felvették velem a kapcsolatot és úgy gondoltam, hogy ha már lesz egy lengyel megjelenés, akkor jó lenne ha a nyilvánosság megismerhetné a nagymamám holokausztnaplójának a teljes változatát. Végül a kötetbe bekerült a kiadással kapcsolatos korabeli levelezés néhány darabja is. Szabó Máté rendezővel, Solt Róbert dramaturggal és Orlai Tibor producerrel a napló és a levelezés legizgalmasabb szövegeinek összeállításával készítettünk egy előadást, amelyet most Kisvárdán is eljátszhatok. Januárban tartottuk az előadás premierjét, azóta hét vidéki és hat budapesti helyszínen volt műsoron.

Eljutottam vele Auschwitzba is.

Ott hogy fogadták?

A krakkói magyar főkonzultól kaptam a meghívást, az egykori haláltábortól két kilométerre található a Párbeszéd Háza és ott játszottam felirattal, lengyel közönségnek. Én voltam ezen a helyszínen az első magyar előadó és először hangzott el magyar holokauszt túlélő szöveg. Rendeztek utána egy beszélgetést, ahol nagyon jó kérdéseket kaptam. Jártam ott egy koszorúzáson is, ahová a főkonzult kísértem el, egy halálmenet egyik stációjánál és annak az emlékét koszorúztuk meg.

Legutóbb Salgótarjánban játszottam, Nagyanyám onnan is származik és az írói hagyatéka is az ottani könyvtárban van. Fontos találkozás volt a pannonhalmi, ahol az apátság gimnáziumának a diákjai adták a közönséget, nagyon intenzíven figyeltek és az előadás humorát is vették. Utána volt velük egy beszélgetés, amely közel annyi ideig tartott, mint az előadás. A fellépés előtt nagyon féltem, hogy a fiatal generációt miként szólítja majd meg ez az anyag, de szerencsére nagyon pozitív volt részükről a visszajelzés.

Hogy látja, az ilyen jellegű szövegeket a mindenkori hatalom és a közönség is nyitottabban kezeli, mint akár a Kádár-rendszer alatt vagy az elmúlt évtizedekben?

A Kádár-rendszer időszakából nekem nincsenek személyes tapasztalataim, csak a nagymamám küzdelmét érzékeltem utólag. Az elmúlt tizenhat év mutatott hasonló jelenségeket, mint amiket a hetvenes évek elején a nagymamám megélt. A holokauszthoz a mai napig eléggé nehezen kapcsolódik egy átlag magyar ember. Nem tudom, hány évtized szükséges ehhez még, hogy ez megváltozzon. Érzékelek némiképp valamilyen változást, de ez a folyamat nagyon lassú.

Sok esetben a holokauszt családon belül is tabutémának számított. Önöknél ez hogy volt?

Nálunk ez egyáltalán nem volt tabu, én a nagymamámmal nagyon sokat beszélgettem erről a témáról. Mivel ő ki akarta adni ezt a naplót, ezért teljesen nyitottan kezelte ezt az egészet.

Van olyan rész a szövegben, amely különösen közel áll önhöz?

Természetesen az egész fontos számomra. De van olyan rész, amely a nagymamám miatt áll hozzám nagyon közel. Hallom az ő hangján, ahogy mondja ezeket a mondatokat. És van egy olyan pártfunkcionáriusnak írt levele, ami elhangzik az előadásban, amit bármelyikünk, aki az elmúlt húsz évben a kultúrában dolgozott, elmondhatná. Ezt ezért nagyon szeretem.

A szövegben megjelenő korabeli levelek egyfajta társadalomkritikával is bírnak.

Igen és erre utaltam előbb, hogy ezek nagyon hasonlatosak a közelmúltban megélt időszakkal. Bízom abban, hogy mielőbb ebben is érzékelhetünk majd változást.

Kisvárdán játszott korábban?

Nem csak játszottam, hanem a kilencvenes évek végén a fesztiválon még zsűriztem is. Mind a kettő nagyon jó élmény volt. A zsűrizést imádtam és mindent ami ezzel járt. Előadóként pedig az egyik évben a fesztivál megnyitóján szerepeltem.

Nagyon sokat játszik, mennyi ideje, energiája marad követni a határon túli magyar színházak produkcióit?

Valóban nagyon sokat játszom, ezért nagyon kevés esélyem van előadásokat nézni. Amikor van egy-egy szabad estém akkor igyekszem pótolni az elmaradásaimat, ha aznap valamelyik határon túli színház épp Budapesten vendégszerepel, akkor próbálom megnézni az adott előadást.

Hol látható a jövőben a Babilon dosszié?

Az Orlai Produkció forgalmazásában rendszeresen játsszuk majd augusztustól újra Budapesten különböző játszóhelyeken, illetve lesz egy előadás az Ügyvédi Kamara meghívására és megyünk majd Pécsre is vele.

Balogh Gyula
Képek: Nagy Boglárka