Ugrás a fő tartalomra

A nő háromszor – Negyedik, ötödik, hatodik és hetedik nap. Napló


Alig érkeztünk meg a fesztivál elején Kisvárdára, úgy elröppent ez a néhány nap, mintha csak percek lettek volna, és máris itt volt augusztus 25., kedd. Ez a nap a nők napja volt, hiszen mindhárom keddi előadás, a Zsiga és a nők, a Gyöngyhajú lány balladája, valamint a Pornó – Feleségem története is róluk szólt. Humorral, vagy meseszerűen, keserédesen, vagy húsba vágón. A szakmai beszélgetésen az előző este látott Függöny, a marosvásárhelyi Spectrum Színház előadása került terítékre. Szintén egy nő áll a középpontban, a cselekmény szerint ugyanis Tamás Évát a rendszerváltozás előtti romániai diktatúra a bolondokházába juttatta. Pataki András, a Soproni Petőfi Színház igazgatója elmondta, hogy a sajátosan kelet-európai, 20. századi sztorit egy bizonyos kor fölött átélték mindannyian, s hogy ki az őrült, arra egyértelműen a válasz: a rendszer volt az. Kincses Elemér, aki nővére regényéből írta a darabot, és rendezte, és a többi hozzászóló is egyetértett abban, hogy fel kell dolgoznunk a múltat. 


Ebéd után fölfedeztük a Zsinagógát, a fesztivál programjának egyik helyszínét. Nem is olyan régen, amikor a restaurátorok föltárták az építészeti örökséget, a falak már olyan állapotban voltak, hogy az eredeti festés a feledés homályába porladt, ahogyan a korinthoszi oszlopfők csigáinak feltételezett aranyfüstje is. Fennmaradt fényképek hiányában most leginkább a mennyezet látható olyannak, mint egykor volt, de sikerült megmenteni a második világégés során Auschwitzba hurcolt zsidóknak az épület tégláiba vésett neveit és pokoljáró útjaik kezdetének dátumait is. 


Másnap, szerdán, már kora reggel tűző napsütésre ébredtünk, ami később sem hagyott alább. Öröm volt látni, hogy elkezdődött Sardar Tagorivsky workshopja is, rendesen beindult az élet a fesztiválon. 


Már délelőtt tele a tér színészekkel, rendezőkkel, színházigazgatókkal, fesztiválozókkal, programok, próbák, előadások szinte egész nap. Izgalmas volt látni a marosvásárhelyiek, a zentaiak, a soproniak és az esztergomiak koprodukciós A Glembay ház című előadását, ami bennünk is föltette a kérdést: vajon ma, ha egy fiatal művészi pályát választ, hogyan fogadhatják a szülők? Támogatják, vagy elutasítják? Tiltják tőle, vagy mellé állnak?... Fogas kérdés, ahány ház, annyi szokás, annyi féle döntési lehetőség. Önök hogyan választanának?... 


A 20 órakor kezdődő Római karnevál másképpen, máshogyan mesélt az ellehetetlenített művészi életútról, Farkas Ibolyával, az erdélyi színjátszás élő legendájával a főszerepben. 


A szakmai klubon igencsak eltérő véleményeket lehetett hallani Zsigáról, meg a hozzá kapcsolódó nőkről, mármint természetesen az előző esti előadásról, de ez nem gátolt meg senkit abban, hogy azért továbbra is szeresse Móriczot, a műveit és persze Spectrum Színházat, tehetséges színészeivel együtt. 

Ma pedig – te jó ég…már?... – augusztus 27. van. Ha már Sardar workshopja is elindultak, ma hallgatói versenyelőadást is láthattunk: az Újvidéki Művészeti Akadémia negyedévesei érkeztek Mosoly című trilógiájukkal. A szemfülesek elcsíphették, amikor a Művészetek Háza halljában Lénárd Róbert rendező elárulta, hogy Hernyák tanár úr hívta, hogy dolgozzanak együtt, aminek az előzménye az volt, hogy Róbert már rendezett az Akadémián korábban egy Zabhegyezőt. Az osztály titkosan szavazott, hogy melyik szöveggel foglalkozzanak, majd a Phaidra mellett döntöttek, viszont kiderült, hogy a szerepeket nem lehet rendesen kiosztani rájuk, így lett belőle trilógia, az alkotók átiratából fakadóan. Lénárd Róbert mellett Táborosi Margaréta és Hernyák György rendezte az egy-egy részt. „A görög tragédiákban toposzként megjelenik a sors, mint a génekben hordozott eleve elrendeltség, így alkalmat nyújtanak arra, hogy rajtuk keresztül vizsgáljuk szüleink, és gyermekeik, tehát a mi magunk sorsát is” – mondta a rendező. Már a művelt, sokat látott ókori görögök sem tudtak túllépni családi problémáikon, hát csoda, hogy időszámításunk után kétezer évvel sem megy otthon mindig minden simán?... 

Este Sardar rendezésében rendkívül izgalmas Raszputyin előadást láthattunk – Szőcs Géza műve –, a Szabadkai Népszínház pedig Somogyi Gyula – Eisemann Mihály – Zágon István Fekete Péterével örvendeztetett meg bennünket. S ha már a nőkről volt szó a bejegyzés elején, zárjuk velük a végét is: alig várjuk, hogy holnap a világirodalom egyik legmélyebben érző nőalakja, Anna Karenina érkezzen az Újvidéki Színházból, Dejan Projkovszki rendezésében, színházi életünk egyik legkiválóbb színésznőjének, Béres Mártának címszereplésével. 

Addig is, most kimegyünk a végre kicsit hűs esti belvárosba és elkortyolgatunk, ha nem is pohárka kvaszt, de egy vodka-narancsot biztosan.

Oláh Zsolt

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sírva vigad a magyar (színész)

Urbán András rendezésében láthattuk a Történt egyszer Újvidéken című előadást. „Kisebbségi extravaganza sok zenével, tánccal, szellemekkel és indiánokkal”, így határozza meg saját magát a produkció. Nos, ezek közül valóban egyikből sem volt hiány. Talán ezt az előadást vártam a legjobban a fesztiválon, mert rendkívül izgalmasnak találom Urbán András rendezői világát, így kíváncsian vártam, az újvidéki társulattal közösen mit alkottak – és szerencsére nem okoztak csalódást. A színház születésnapi ünnepsége után járunk, egy hosszúra nyúlt buli hajnali fázisát láthatjuk, ahol már senki sem önmaga. Az alkohol és a kései órai hatására felszínre kerülnek ki nem mondott szavak, bántalmak, konfliktusok – közben meg néha dalra is fakadnak a színészek. Miközben halad előre az este, a színházban dolgozók reflektálnak saját színészi mivoltukra. Önirónia a javából, a színház alapvető kérdéseit feszegetik: negyedik fal, mit gondolunk a saját művészetünkről, interakció a közönséggel, egyáltalán, mi i

Szerelemvilág | Beszélgetés Budizsa Evelynnel

Billy kifundálja, hogy hamis igazolással tettetve magát halálos tüdőbetegnek, felkéredzkedik a csónakra, amely szereplőválogatásra szállítja a helybelieket. Csónakos Bobby, aki az érzelemkészletét vállra vetett szerszámosládában mozgatja, mindig körültekintően, a sérelmek súlyának megfelelően illesztve egymáshoz a készségeket, fontolja meg a sújtó brutalitást. Billyre nagyot sújt, a feltételezett szimulálás miatt. Nagyot, ám részvéthozót, mert Helén, a vonzóan dekoratív, ám enyhén elme-kripli tojásfutár félredobja haragját, amiért nem őt. hanem a nyomorékot vitték próbafelvételre Amerikába, és teljesíti annak régi, titkolt kívánságát: sétára indulnak. Szerelmüket azonban megvérzi a mégis valódi tüdőbaj. Helén Budizsa Evelyn. 7 éve végezett színművészként Kolozsváron, a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, 8 éve tagja a Harag György Társulatnak Szatmárnémetiben. Eddigi pályáján körülbelül 8 főszerepet kapott, dolgozhatott Bocsárdi Lászlóval, Andrei Șerbannal, Sardar Tagirovskyval. Anyakönyvi

California dreamin'

Mit tehet egy csúf, sánta, tüdőbajos fiú egy kicsiny, eldugott, írországi szigeten azon túl, hogy naphosszat fixírozza a teheneket? Álmodozik és remél, hogy egyszer több lesz, mint lenézett nyomorék, és talán ő is megleli majd az igaz szerelmet. A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat Martin McDonagh A kripli című darabjával, Bélai Marcel kiemelkedő minőségű rendezésével érkezett a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiváljára. Martin McDonagh ír drámaíró darabjai veszélyesek: csupán első olvasatra tűnnek közönségbarát, jól formálható, szép kerek egésznek, azonban, ha a színházi alkotó példának okáért A kripli mélyére ás, rögtön szembe találja magát a nagyívű dramaturgiai építkezés és a tűpontos ritmus szerzői követelményeivel, amit megúszni nem lehet, különben darabjaira hullik az előadás. S még említésre sem került a dráma többrétegű jelentéstartalma, amely egyszerre nyújt a közönségnek fekete komédiát, de fontos társadalmi kérdéseket is felvet, amelyekre ugyan válaszol