Ugrás a fő tartalomra

„Találkozzunk Kisvárdán!” – kisfilm-ajánlókkal hangolódunk

Idén is elindult a Találkozzunk Kisvárdán! című interjúsorozat, amely személyes megszólalásokon keresztül mutatja be a versenyprogram előadásait, az alkotókat és az ő színházi világaikat. A kisfilmek célja, hogy a fesztivál előadásait és alkotóit közelebb hozza a közönséghez – még a találkozás előtt.

Az első kisfilm vendége a Zentai Magyar Kamaraszínház társulata, akik Hangyabefőtt című előadásukat hozzák el Kisvárdára. Dévai Zoltán igazgató és Mezei Kinga művészeti vezető mesélnek arról, mit jelent vajdasági történeteket színpadra vinni, és hogyan fonódik össze a helyi közösség múltja és jelene a színházi munkával. Az előadás filozofikus hangvételű, mitikus elemekkel átszőtt családi mesejáték, amely egy meseregényből nőtte ki magát színpadi produkcióvá.

Dedovity Tomity Lea, az előadás narrátora arról is beszél, milyen sokféle szerepben jelenik meg a darabban – egyszerre hangyászlány, New York-i kislány és mesélő –, valamint arról, mit jelent számára Zentán játszani, és a társulat tagjának lenni.


 
A második kisfilm a nagyváradi Szigligeti Ede Színház Mandragóra című előadását mutatja be. A klasszikus Machiavelli-komédia ezúttal egy westernkocsma világába helyezve kel életre. Hunyadi István rendező – aki maga is játszik az előadásban – így fogalmaz: „Ilyen az életünk. Átvernek, átverünk – ha akarjuk, ha nem.” A darab humorát és meglepetéseit a zene, a látványvilág, sőt a díszítők játékba emelése is gazdagítja.

Háy János író arról is mesél, hogyan találkozott először a Mandragórával, és hogyan lehet úgy színpadra állítani, hogy az valóban nevettet – miközben tükröt is tart elénk.
Szigyártó Johanna két, egymástól igen különböző nőalakot formál meg: egy tiszta hitét őrző fiatal lányt, valamint egy sántikáló bárénekesnőt – azt is megfogalmazza, miért ez a kedvenc előadása.



„A környezetünk betegít meg minket, vagy mi magunkat?” – Ez a kérdés a Szegedi Pinceszínház előadásának egyik központi témája is.
Herczeg T. Tamás színházrendező, egyetemi docens mesél arról, miért épp Molière Képzelt beteg című klasszikusát választotta, és hogyan értelmezte újra a darabot. Kiderül az is, milyen különleges szerepet kap maga Molière az előadásban – nemcsak szerzőként, hanem mintha jelen is lenne…
Czene-Polgár Donát dramaturg a közös alkotómunkáról beszél: hogyan zajlott az együttgondolkodás, és miként tud kapcsolódni ehhez a történethez a fiatalabb generáció.
A beszélgetésben Herczeg T. Tamás arról is szót ejt, mit jelent számára Kisvárda, és hogyan tekint Molière-re mint színházi vállalkozóra és örökérvényű alkotóra.



A Találkozzunk Kisvárdán! videóinterjúsorozat segítségével a fesztivál szervezői lehetőséget teremtenek arra, hogy a közönség már a nyitó pillanatok előtt személyesebb kapcsolatot alakíthasson ki a produkciókkal és alkotóikkal. Mészáros Katalin és Szirti Anina kisfilmjei a Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiváljának előadásait és művészeit úgy mutatják be a nézőknek, hogy azok világát és az alkotók gondolatait is megismerhessék – ezzel megalapozva az élő találkozás élményét, és már a kezdetektől gazdagítva a fesztiváli élményt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Sopro nyerte a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiváljának fődíját

Kilenc napon át ismét Kisvárda lett a Kárpát-medence magyar színházi életének találkozóhelye. Június 26. és július 4. között rendezték meg a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválját, amely idén is a határon túli és az anyaországi magyar színházak legizgalmasabb előadásait, alkotóit és közönségét gyűjtötte egybe. A több évig tartó felújítás után idén ismét a Várszínpad is a fesztivál helyszínei közé tartozott. A három játszóhelyen – a Várszínpadon, a Zsinagógában és a Művelődési Központban – összesen 23 versenyelőadást láthatott a közönség. A fesztiválra 17 városból érkeztek társulatok: Aradról, Beregszászról, Budapestről, Debrecenből, Dunaújvárosból, Kézdivásárhelyről, Kolozsvárról, Komáromból, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Sepsiszentgyörgyről, Szabadkáról, Szatmárnémetiből, Szegedről, Székelyudvarhelyről, Temesvárról és Újvidékről. A versenyprogram átfogó képet adott a magyar nyelvű színház sokszínűségéről. Az idei versenyprogramban két színművészeti egyetem hallgatói is bem...

Ember az ember ellen

A kisvárdai fesztivál záróelőadásaként a Mohácsi János rendezésében készült Egy piaci nap című produkciót láthatta a közönség a Komáromi Jókai Színház előadásában. A történelmi eseményeket feldolgozó előadás nemcsak egy megrázó történetet állít színpadra, hanem húsbavágó őszinteségével a közösségi felelősség és az emlékezet kérdéseit is a néző elé tárja. A díszlet és a jelmezvilág hitelesen idézte meg a világháború utáni hangulatot. A zsákanyagból készült jelmezek érzékletesen jelenítették meg a korszak kényszerű újrahasznosítását és a hiánycikkek mindennapi tapasztalatát. A báljelenetben mindez tovább erősödik: a használati tárgyak jelmezzé válnak, úgy, mint a seprű vagy a lábasok. A díszlet egyszerű, mégis kifejező: a fából és vasból konstruált háttér jól érzékelteti a háborús állapotok nyers világát, miközben a tér szinte bezártságérzetet kelt a nézőben. Ez a szűk, lehatárolt színpadi világ azt is hangsúlyozza, hogy a történet egy zárt közösségen belül, annak belső feszültségei közö...

A „Santa Lolita" a részvétet a színpad fegyverévé teszi

Mi történik akkor, ha egy egész közösség nem hajlandó szembenézni saját bűneivel, ám bármikor készen áll kővel dobálni azt, aki ezt leleplezi? Ez a kérdés lebeg csendesen, mégis nyomasztóan a „Santa Lolita" egész előadása fölött, amelyet Kiliti Krisztián rendezett Laura Mañá forgatókönyve nyomán, és amelyet a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata mutatott be a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja keretében. Az előadás nem csupán elmeséli a megbocsátásról és a képmutatásról szóló példázatot – szó szerint nagyító alá helyezi azt, egy szigorúan felépített színpadi konstrukcióban, ahol minden technikai részlet a kritikai gondolkodás fegyverévé válik. A Szőke Zsuzsi jegyezte scenográfia az első jele annak, hogy egy szinte zenei pontossággal megépített előadással van dolgunk. A templomi orgona rozsdás csövei uralják a játékteret, már az első pillanatoktól egy megromlott szakralitást sejtetve – egy erkölcsi intézményt, amely belülről rozsdásodott meg anélkül, hogy bárk...