Ugrás a fő tartalomra

Recept az emberi gyengeségekről


A Boeing Boeing című vígjáték Marc Camoletti klasszikus műve, amely egy humoros és zűrzavaros szerelmi sokszögről szól a légitársaságok világában. A darab szórakoztató, fordulatokkal teli, miközben a szerelem, a hűtlenség és a barátság komikus oldalát mutatja meg. A történet középpontjában Bernard, egy fiatal és vonzó férfi áll, aki három, különböző légitársaságnál dolgozó nővel tart fenn párhuzamos kapcsolatot. A Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiváljának második napján Csorba Kristóf-Györgyöt láthatta a közönség a főszerepben. A darab sikerének titkáról és pályakezdő élményeiről is kérdeztük a fiatal színészt.

- Ez a vígjáték egy közismert darab, mégis sok színház repertoárján szerepel. Szerinted mi az oka annak, hogy a közönség máig ennyire szereti? Mi a titka annak, hogy ez a mű ennyire élő klasszikussá vált?

- Úgy érzem, a darab sikere a nagyon jól működő „recepten” múlik – itt a helyzetkomikumra gondolok. A darab tele van váratlan és mulatságos fordulatokkal. A főhős egy magas pozícióból indul, de a végére mindent elveszít, miközben a barátja, Robert, aki kezdetben a mélyponton van, fokozatosan felemelkedik. Ez a kettősség – az egyik leépülése és a másik felemelkedése – nagyon izgalmas dinamikát ad az előadásnak. Ugyanakkor az is érdekes, hogy Robert is kompromisszumokat köt az erkölcseiben, így ő sem marad teljesen „tiszta”. A darabbal kapcsolatban – tulajdonképpen az eleje óta – sejthető, hogy egyszer be fog ütni a baj. Amikor ez megtörténik, nincs menekvés.

- Látsz valamilyen aktuális párhuzamot a mai világgal? Tud kapcsolódni ez a darab a jelen problémáihoz?

- Mindenképp. Az ember gyakran az egója, vagy valamilyen belső hajtóerő mentén olyan dolgokat tesz, amelyek erkölcsileg megkérdőjelezhetőek. Ez mindig is így volt, és valószínűleg így is marad. A darab tulajdonképpen az emberi gyengeségről szól – arról, hogy mikre vagyunk képesek, ha a vágyaink vezérelnek.

- Az előadásban van egy poén, amely szerint „megbukott egy francia vígjáték”. Hogyan került be ez a frappánsság a játékba?

- Ez például már a mi ötletünk volt. Nemcsak ez, hanem több poént is mi tettünk bele az előadásba. A rendező, Kolcsár József, nagyon nyitott volt erre – sok helyzetet és szöveget hozott be ő is. Voltak minimális húzások, de alapvetően sokat formáltunk a darabon, hogy személyesebb és frissebb legyen. Úgyhogy igen, kicsit „egyénítettük” a történetet. Nagyon kíváncsi vagyok, mit mond majd a szakma. A közönség eddig mindenhol jól fogadta az előadást – nemcsak most Kisvárdán, hanem más helyszíneken is. Pozitív visszajelzéseket kaptunk a nézőktől. De az, hogy egy szakmai közönség mit lát bele, hogyan értékeli, az mindig más. Ezért is érdekes ez számomra.

- Tavaly végeztél Marosvásárhelyen. Hogyan alakult azóta a pályád? Milyen kihívásokkal találkoztál?

- Állandó társulati tag jelenleg nem vagyok sehol, de közvetlenül az egyetem után már elkezdtem dolgozni. A kézdivásárhelyi színháznál kaptam lehetőséget, ott volt egy gyerekelőadásom, majd két próba időszakban is részt vettem – az egyik ebből épp ez a mostani Boeing Boeing volt. Emellett a csíkszeredai Csíki Játékszínnél is dolgoztam, ott Mohácsi Jánossal, akivel már az egyetemen is volt közös munkám. Ezek eddig alkalmi felkérések voltak, de nagyon hálás vagyok értük. Nagyon sok fantasztikus emberrel ismerkedtem meg – olyanokkal, akiket korábban csak a színpadról csodáltam, most viszont együtt játszhattam velük. Ráadásul ezek az ismeretségek sok esetben baráti kapcsolattá mélyültek, ami külön öröm számomra.

- Ez az első alkalom, hogy Kisvárdán szerepelsz. Milyen benyomásaid vannak a fesztiválról?

- Igen, ez az első kisvárdai élményem. Más színházi fesztiválokon már voltam, de ide most jutottam el először. Nagyon vártam, mert sok jót hallottam róla – tudtam, hogy ez egy nagy múltú és elismert esemény, ahol nemcsak az anyaországi színházak, hanem a határon túli magyar társulatok is képviseltetik magukat. Már az is nagyon jó érzés, hogy itt lehetek.

Ráthonyi Sára

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

Az időtlenné tett népszínmű

Szigligeti Ede viszonylag keveset játszott népszínművével érkezett idén Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház. A többségi társadalommal szemben álló család történetét feldolgozó előadásban a sztereotipikus cigány-ábrázolásokkal leszámolva, a cselekményt időtlenségbe helyezve mutatják be a vajdasági akadémisták a kitaszított szerelmeseket. A Tanyaszínház szereplései során amint megkedvelünk egy társulatot, az máris átalakul – mivel ezekben a produkciókban főként az Újvidéki Művészeti Akadémia mindenkori (akár végzős vagy frissen végzett) hallgatói vesznek részt. Gombos Dániel vezetésével, akit A cigány t koordinátoraként olvashatunk a színlapon, azt láthatjuk, hogy egy olyan dinamikus és alapjaiban átgondolt vezetés jellemzi a társulatot, amely a Tanyaszínház fundamentális értékeire fókuszál. Legyen szórakoztató, ám foglalkozzon elgondolkodtató témákkal, teremtsen lehetőséget a fiataloknak és jusson el minél több vajdasági nézőhöz. Az idei előadásban tizenkét hallgató és hat frissen végze...

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...