Ugrás a fő tartalomra

Recept az emberi gyengeségekről


A Boeing Boeing című vígjáték Marc Camoletti klasszikus műve, amely egy humoros és zűrzavaros szerelmi sokszögről szól a légitársaságok világában. A darab szórakoztató, fordulatokkal teli, miközben a szerelem, a hűtlenség és a barátság komikus oldalát mutatja meg. A történet középpontjában Bernard, egy fiatal és vonzó férfi áll, aki három, különböző légitársaságnál dolgozó nővel tart fenn párhuzamos kapcsolatot. A Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiváljának második napján Csorba Kristóf-Györgyöt láthatta a közönség a főszerepben. A darab sikerének titkáról és pályakezdő élményeiről is kérdeztük a fiatal színészt.

- Ez a vígjáték egy közismert darab, mégis sok színház repertoárján szerepel. Szerinted mi az oka annak, hogy a közönség máig ennyire szereti? Mi a titka annak, hogy ez a mű ennyire élő klasszikussá vált?

- Úgy érzem, a darab sikere a nagyon jól működő „recepten” múlik – itt a helyzetkomikumra gondolok. A darab tele van váratlan és mulatságos fordulatokkal. A főhős egy magas pozícióból indul, de a végére mindent elveszít, miközben a barátja, Robert, aki kezdetben a mélyponton van, fokozatosan felemelkedik. Ez a kettősség – az egyik leépülése és a másik felemelkedése – nagyon izgalmas dinamikát ad az előadásnak. Ugyanakkor az is érdekes, hogy Robert is kompromisszumokat köt az erkölcseiben, így ő sem marad teljesen „tiszta”. A darabbal kapcsolatban – tulajdonképpen az eleje óta – sejthető, hogy egyszer be fog ütni a baj. Amikor ez megtörténik, nincs menekvés.

- Látsz valamilyen aktuális párhuzamot a mai világgal? Tud kapcsolódni ez a darab a jelen problémáihoz?

- Mindenképp. Az ember gyakran az egója, vagy valamilyen belső hajtóerő mentén olyan dolgokat tesz, amelyek erkölcsileg megkérdőjelezhetőek. Ez mindig is így volt, és valószínűleg így is marad. A darab tulajdonképpen az emberi gyengeségről szól – arról, hogy mikre vagyunk képesek, ha a vágyaink vezérelnek.

- Az előadásban van egy poén, amely szerint „megbukott egy francia vígjáték”. Hogyan került be ez a frappánsság a játékba?

- Ez például már a mi ötletünk volt. Nemcsak ez, hanem több poént is mi tettünk bele az előadásba. A rendező, Kolcsár József, nagyon nyitott volt erre – sok helyzetet és szöveget hozott be ő is. Voltak minimális húzások, de alapvetően sokat formáltunk a darabon, hogy személyesebb és frissebb legyen. Úgyhogy igen, kicsit „egyénítettük” a történetet. Nagyon kíváncsi vagyok, mit mond majd a szakma. A közönség eddig mindenhol jól fogadta az előadást – nemcsak most Kisvárdán, hanem más helyszíneken is. Pozitív visszajelzéseket kaptunk a nézőktől. De az, hogy egy szakmai közönség mit lát bele, hogyan értékeli, az mindig más. Ezért is érdekes ez számomra.

- Tavaly végeztél Marosvásárhelyen. Hogyan alakult azóta a pályád? Milyen kihívásokkal találkoztál?

- Állandó társulati tag jelenleg nem vagyok sehol, de közvetlenül az egyetem után már elkezdtem dolgozni. A kézdivásárhelyi színháznál kaptam lehetőséget, ott volt egy gyerekelőadásom, majd két próba időszakban is részt vettem – az egyik ebből épp ez a mostani Boeing Boeing volt. Emellett a csíkszeredai Csíki Játékszínnél is dolgoztam, ott Mohácsi Jánossal, akivel már az egyetemen is volt közös munkám. Ezek eddig alkalmi felkérések voltak, de nagyon hálás vagyok értük. Nagyon sok fantasztikus emberrel ismerkedtem meg – olyanokkal, akiket korábban csak a színpadról csodáltam, most viszont együtt játszhattam velük. Ráadásul ezek az ismeretségek sok esetben baráti kapcsolattá mélyültek, ami külön öröm számomra.

- Ez az első alkalom, hogy Kisvárdán szerepelsz. Milyen benyomásaid vannak a fesztiválról?

- Igen, ez az első kisvárdai élményem. Más színházi fesztiválokon már voltam, de ide most jutottam el először. Nagyon vártam, mert sok jót hallottam róla – tudtam, hogy ez egy nagy múltú és elismert esemény, ahol nemcsak az anyaországi színházak, hanem a határon túli magyar társulatok is képviseltetik magukat. Már az is nagyon jó érzés, hogy itt lehetek.

Ráthonyi Sára

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Švejk, humor, háború

Jól ismert történet, új köntösben Elég csak kimondani vagy leírni – mindenféle magyarázat nélkül –, hogy Švejk, ami bizonyosan többünk számára ismerősen cseng. Ebben közrejáthatott az is, hogy Jaroslav Hasek cseh humorista és író Švejk, a derék katona című alkotását csaknem hatvan nyelvre fordították le, köztük magyarra. A mű alapján ezúttal Kaj Ádám rendezésében készült el a Švejk az óbudai Térszínházban dark operett, avagy zenés monarchiasirató műfaji megjelöléssel. A Kehely kocsmától a frontig egy egészen sajátos atmoszférát teremtő dalok kíséretében jutunk el, amelyek szövegét Vörös István, zenéjét pedig Bucz Magor jegyzi. A zene szerves része az előadásnak Az előadás a Déryné Program Barangoló alprogram részeként készült el, így díszlet kidolgozásánál fontos szempont lehetett, hogy könnyen utaztatható legyen. Orth M. Dániel, aki a látványért felelt, a Kehely kocsma terében megtalálható díszletek áthelyezésével – és funkciók átruházásával – oldotta meg a különböző helyszínek látván...

A 2024-es év díjazottai

2024. június 21. és 29. között megrendezték a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválját. A versenyprogram előadásait Balogh Tibor dramaturg, színikritikus, a fesztivál művészeti tanácsadója válogatta. A színházi seregszemle idei díszvendége az alapítása 25. évfordulóját ünneplő székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház volt. Mások mellett Szabadkáról, Újvidékről, Kassáról, Székelyudvarhelyről, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Csíkszeredából, Beregszászból és Gyergyószentmiklósról érkeztek a magyar nyelven játszó színházak, valamint láthatók voltak a Térszínház, a Ferencvárosi Pinceszínház és az Udvari Kamaraszínház, a versenyprogramon kívül pedig az Újszínház, a Lilom Produkció, az Orlai Produkció és a Veres 1 Színház előadásai is. Kilenc nap alatt huszonhét produkció került színre három helyszínen. Balázs Zoltán színész, rendező elhozta középiskolásoknak szánt színésztechnikai beszélgetőjátékát, az Aranybogár elnevezésű módszertani foglalkozást. A s...

Csatában az „orgonizmus” ellen

Különleges, napjainkra erősen reflektáló előadást készített Ricz Ármin a Szabadkai Népszínházban. A rendezőt a Tartuffe-előadás kapcsán pályájáról is kérdeztük. Ha jól tudom te színészként kezdted a pályát. Miért, mikor döntöttél úgy, hogy rendezőként is dolgoznál, tanulnál? Másfél éve vagyok a Szabadkai Népszínház társulatánál, és körülbelül azonos arányban kapok színészi és rendezői feladatokat. Már a színművészetin fölébredt bennem a vágy, hogy rendezzek is. Mi egy háborús generáció vagyunk, folyamatosan azt tapasztaltam, hogy kis létszámú csoportokban dolgoztam. Néztük folyamatosan az osztálytársainkat, és akkor éreztem meg, hogy mennyire fölvillanyozó érzés tud lenni, hogyha felcsillan egy-egy jó gondolat, vagy egy instrukció, amivel a társainkat segíthetjük. Miben láttad a Tartuffe relevanciáját és hogyan, miért tud ez a dráma működni most, 2024-ben Szabadkán? Én választottam a szöveget, mert azt gondolom, hogy egy jól működő darab. A közösségi média és az internetes kommunikáció...