Mezei Kinga rendezéseit már többször is láthattuk Kisvárdán. A kifejezetten felnőtt közönségre szabott alkotásokhoz képest az idei Hangyabefőtt első sorban a családoknak készült. Az előadásról a szerzőt, Szegedi-Szabó Bélát, és a rendezőt, Mezei Kingát kérdeztük.
Szerzőként milyen volt Kisvárdán látni a Hangyabefőttet?
Sz-Sz. B.: Az egész előadás koncentrált volt ebben a térben. Megfelelőnek éreztem a helyszínt, nem biztos, hogy nagyobb tér kellett volna. A reakciók alapján is úgy éreztem, hogy jól sikerült. Elégedett vagyok.
A második évadot zárta a Zentai Magyar Kamaraszínház az igazgatóváltás óta. Művészeti vezetőként hogyan értékeli a csapattal való munkát?
M. K.: A csapat nagy részét korábbról ismertem vendégrendezőként. Azóta új tagok is csatlakoztak, akik hihetetlenül gyorsan beilleszkedtek, a régiek pedig könnyen befogadták őket. Mostanra nem is érzékelhető, ki új és ki régi. Az elmúlt két és fél évben rengeteget dolgoztunk – a körülményeken is, és művészi értelemben is. Még mindig sok a teendő, de a csapat lelkes és motivált, és ez kulcsfontosságú.
Milyen profil jellemzi most a zentai színházat? Sikerült megvalósítani az igazgatóval, Dévai Zoltánnal közös művészi víziót?
M. K.: Sokféle előadásunk van, köztük családi, gyerek, ifjúsági, zenés, kortárs, összművészeti, klasszikus, és sok előadás van repertoáron is. A zentai közönség nagyon hálás ezért a sokszínűségért. Boldoggá tesz, hogy ilyen hirtelen és nagy számban kezdtek el színházba járni, visszatérnek, érdeklődnek. Ettől nagyobb visszajelzés, azt hiszem, nem kell.
Formanyelvére jellemző az összetettség, például gyakran alkalmaz bábot vagy tárgyanimációt, sokoldalúan működő díszletet – mindez a Hangyabefőttben is megfigyelhető.
M. K.: Mindig az összművészet lehetőségeit kutattam. A színház számomra azért különleges, mert összekapcsolja azokat a művészeti ágakat, amik iránt fiatalkoromban is érdeklődtem. Azt vizsgálom, hogyan tud ezekből organikus egység születni a színpadon, hogyan hatnak egymásra, hogyan válthatják ki egymás funkcióját, hogyan tudnak együttesen megszólalni. Ezzel kísérletezek évek óta, az ember pedig nem bújhat ki a saját bőréből.
Vannak példaképei?
M. K.: Szerintem az egyik legcsodálatosabb színházi alkotó Tadeusz Kantor. De említhetném Nagy Józsefet is, akinek a színházán felnőttem – ő kanizsai, én zentai vagyok, sokat láthattam, kérdezhettem tőle, dolgozhattam vele. Sokakat felsorolhatnék még, így persze Robert Wilsont is, de a lista hosszú. Nem akarok teljes felsorolásba bocsátkozni, mert úgyis kihagynék valakit.
Munkái gyakran kapcsolódnak vajdasági tematikához vagy alkotókhoz. A mostani előadás szerzője, Szegedi-Szabó Béla is zentai.
M. K.: Ez az előadás minden ízében zentai: a szerző, a zeneszerző, a rendező és maga a színház is. Szegedi-Szabó Béla a testvérem régi barátja, korábban már dolgoztam a Hangyabefőtt című drámáján, amit akkor egy szabadkai felolvasószínházi versenyre írt.
Hogyan keletkezett ez az előadás?
M. K.: Béla a drámából később megírta a meseregényt, és megkeresett, hogy lenne-e kedvünk Zentán színpadra állítani. Nem a drámaváltozatból dolgoztam, hanem a meseregényből, azt formáltam színpadivá. A karakterekhez hozzáadtuk a saját elképzeléseinket. Béla azért is akarta, hogy ez Zentán valósuljon meg, mert érzelmileg kötődik a városhoz, és szerette azt, amit korábban, a felolvasószínház során közösen csináltunk.
Ez inkább gyerek- vagy ifjúsági előadás, de itt felnőtt és szakmai közönség volt jelen. Hogy érzi, hogyan fogadták a produkciót?
Sz-Sz. B.: Nem szeretek jóslásokba bocsátkozni, de úgy láttam, tetszett a nézőknek. Az előadásban több jelentéssík működik szimultán: költői, kalandos, filozófiai, meditatív. A rendező fantasztikus munkát végzett. Számomra ez tökéletes találkozás volt.
A történet egy fiktív helyszínen játszódik, mégis érezhetjük benne Zenta nyomait. Porhó szigete valójában Zenta lenne?
M. K.: Direktben nem, de az egész vajdasági életérzés, az otthonkeresés, az alkotói gyökerek megtalálása végig ott van benne. A regényben és az előadásban egyaránt. Ez nálam tudatosan vagy tudattalanul mindig megjelenik.
Tölli Szofi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése