Ugrás a fő tartalomra

Fesztiválélmények


Nehezen indult az én kisvárdai fesztiválozásom. A szaktársam, akivel utaztam volna éjjel a vonattal, az utolsó pillanatban mondta vissza. Aztán kiderült, hogy már vonatjegyet se lehet kapni. Egyre csak azt éreztem, hogy az élet azt mondja, hogy ne menjek. Viszont milyen jó, hogy nem hallgattam rá. Azért is elmentem az állomásra, és szereztem jegyet, még ha későbbre is.

Három nap késéssel megérkeztem Kisvárdára, egyedüli kolozsvári hallgatóként a többi vásárhelyi és budapesti hallgató közé. Este, amikor megérkeztem a koliba, és bemutatkoztam a kapus bácsinak, azt mondta, hogy mára nem vártak. Akkor újra elgondolkodtam, hogy miért is vagyok itt? Aztán végül kaptam egy szobát, ráadásul teljesen egyedül, ami minden nehézségem kompenzálta, hiszen rájöttem, hogy tavaly ősz óta nem voltam egyedül egy szobában. Ki gondolta volna, hogy pont egy fesztiválon fogom megkapni a magánteret.

Már aznap este megismerkedtem a kedves szomszédaimmal, az SZFE-s hallgatókkal, akik azonnal befogadtak, és másnap beavattak mindenbe, amit tudnom kell a fesztiválról. A jó kis reggeli után következhetett a napi program, ami a következő napokban is így nézett ki: két szakmai beszélgetés, kritikai workshop, ebédszünet és végül két-három előadás.

Úgy jöttem ide, hogy itt aztán olyan jó előadások lesznek, amelyek meghatározó színházi élmények lesznek és katarzist okoznak, ezzel szemben a felhozatal nem mindig elégítette ki a vágyaimat. Viszont rájöttem, hogy most pont ez az, ami a legtöbbet tudja nekem adni jelenleg, legalább is szakmailag. A sok hiba, ezek észrevétele és az azokról való beszélgetések úgy érzem, sokat adtak nekem.

Korábban is voltam színházi fesztiválokon is és szakmai beszélgetéseken is, de ez nagyon elütött a korábbi élményeimtől. Itt is voltak persze a megszokott „bájcsevejek”, de itt azt is meg merték mondani, ha valami nem volt jól kivitelezve, vagy épen problémák voltak a díszlettel.

Bár egyedül jöttem, egy percig se éreztem magam magányosnak, sőt azt tapasztaltam, hogy amikor az ember szólóban utazik sokkal nyitottabb a világ felé, és ez fordítva is igaz. Volt, hogy a vásárhelyi hallgatókkal reggeliztem, az SZFE hallgatóival töltöttem a napot és este a Károlis hallgatókkal koccintottam. Ugyanakkor sok kedves embert megismerhettem szakmán belül, legyen szó akár írókról vagy épen a színészekről, rendezőkről, akik nyitottak voltak arra, hogy még a szakmai beszélgetés után is faggassuk őket.

 

A kritikai workshop abból állt, hogy Szabó Réka és Szabó Attila vezetésével tovább folytattuk a színházi diskurzust. Elmondtuk a véleményünket, beszélgettünk arról is, amire a szakmai beszélgetésen nem került sor idő hiányában. Pedig mindegyik tartott egy órát, de egyszerűen kimeríthetetlenek voltak az előadások. Egy-egy limonádé vagy kávé mellett még jobban belemerültünk abba, hogy mi a dramaturg és a színháztörténész szerepe, vagy éppen kategorizáltuk az addig látottakat Hans van Maanen holland újságíró modellje alapján, a színház esztétikai funkcióiról.

Sokan egyetértettünk abban, hogy az egyik legnagyobb élményt idén a Tanyaszínház nyújtotta A cigány című előadásával, de nekem személy szerint maradandó élményt nyújtott az Egyasszony című mondráma, A per az udavarhelyiektől és az Én vagyok a szél is a kolozsváriaktól, amit én is itt láttam először, mert otthon még nem jutottam el. Ezek mellett izgatottan várom a többi előadást, ami még hátra van.


 
Összességében rengeteg jó tapasztalatot adott nekem az idei kisvárdai színház fesztivál, mind szakmailag, mind emberileg. Amellett, hogy szélesebb belátást nyerhettem a magyar színházak világába és kapcsolatokat építhettem, megtapasztaltam, hogy milyen, amikor izgalmasabb a szakmai beszélgetés az előadásról, mint maga az előadás, vagy milyen a zsinagóga karzatából nézni nemcsak az előadást, de rálátni a sok kis mozgó emberkére, akikkel egyidőben fogtok valamit tapasztalni, de még nem tudjátok, hogy mire számítsatok. De azt is megtapasztaltam, hogy milyen annyira fáradtan színházba menni, hogy koppannak le a szemek, milyen egy előadást csak félig megnézni és azt is, hogy milyen a kemény földön végig ülni több órás előadásokat. Mind ezek ellenére örülök, hogy megmakacsoltam magam, és még azért is megvettem a vonatjegyet, hogy részt vehessek az idei Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján. 

Hálás vagyok minden előadásnak és mindenkinek, aki felejthetetlenné tette számomra ezt a hetet!

Veress Csenge


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

A 2024-es év díjazottai

2024. június 21. és 29. között megrendezték a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválját. A versenyprogram előadásait Balogh Tibor dramaturg, színikritikus, a fesztivál művészeti tanácsadója válogatta. A színházi seregszemle idei díszvendége az alapítása 25. évfordulóját ünneplő székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház volt. Mások mellett Szabadkáról, Újvidékről, Kassáról, Székelyudvarhelyről, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Csíkszeredából, Beregszászból és Gyergyószentmiklósról érkeztek a magyar nyelven játszó színházak, valamint láthatók voltak a Térszínház, a Ferencvárosi Pinceszínház és az Udvari Kamaraszínház, a versenyprogramon kívül pedig az Újszínház, a Lilom Produkció, az Orlai Produkció és a Veres 1 Színház előadásai is. Kilenc nap alatt huszonhét produkció került színre három helyszínen. Balázs Zoltán színész, rendező elhozta középiskolásoknak szánt színésztechnikai beszélgetőjátékát, az Aranybogár elnevezésű módszertani foglalkozást. A s...

Az időtlenné tett népszínmű

Szigligeti Ede viszonylag keveset játszott népszínművével érkezett idén Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház. A többségi társadalommal szemben álló család történetét feldolgozó előadásban a sztereotipikus cigány-ábrázolásokkal leszámolva, a cselekményt időtlenségbe helyezve mutatják be a vajdasági akadémisták a kitaszított szerelmeseket. A Tanyaszínház szereplései során amint megkedvelünk egy társulatot, az máris átalakul – mivel ezekben a produkciókban főként az Újvidéki Művészeti Akadémia mindenkori (akár végzős vagy frissen végzett) hallgatói vesznek részt. Gombos Dániel vezetésével, akit A cigány t koordinátoraként olvashatunk a színlapon, azt láthatjuk, hogy egy olyan dinamikus és alapjaiban átgondolt vezetés jellemzi a társulatot, amely a Tanyaszínház fundamentális értékeire fókuszál. Legyen szórakoztató, ám foglalkozzon elgondolkodtató témákkal, teremtsen lehetőséget a fiataloknak és jusson el minél több vajdasági nézőhöz. Az idei előadásban tizenkét hallgató és hat frissen végze...