Ugrás a fő tartalomra

Emberileg is közel kerülünk egymáshoz

P. Béres Ildikó Kárpátalján látta meg a napvilágot és hosszú évekig a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház színművésze volt. Manapság a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház – Tompa Miklós Társulatának tagja, ahol számos főszerepben láthatták a nézők. Nem először jár a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján, idén Florian Zeller Az anya című fekete komédiájának címszerepében lép a közönség elé június 22-én vasárnap 17 órától. P. Béres Ildikóval Silviu Purcărete világhírű rendező workshopjának szünetében beszélgettünk.

Min dolgoznak éppen Purcăretével?

A marosvásárhelyi színház tervei között szerepel, hogy egy előadást rendez majd nálunk, és miután nem ismeri a jelenlegi társulatot, ötnapos workshopot tart nekünk a várostól harminc kilométerre egy tanyán, a szabad ég alatt. Nem egyedül érkezett, elkísérte állandó alkotótársa Dragoș Buhagiar díszlettervező, az UNITER elnöke, valamint Vasile Șirli zeneszerző. Nyugodt körülmények között dolgozik a társulatunkkal, mi pedig megpróbálunk eleget tenni a kéréseinek. Rengeteget tanultunk eddig tőle, vagány két nap van mögöttünk.

Nemsokára útnak indulnak a kisvárdai fesztiválra, aminek már a kezdetekkor részese volt. Miért tartja fontosnak a színházi találkozót?

Valóban, már évek óta mondhatni visszatérő vendég vagyok Kisvárdán. Korábban a beregszászi társulattal együtt érkeztem, most pedig mint a marosvásárhelyi színház művésze. Egy éven belül csak egyszer, a kisvárdai színházi fesztiválon nyílik alkalmunk arra, hogy mi, határon túli, magyar nyelven játszó alkotók és művészek találkozzunk. Megnézzük egymás előadásait és minden alkalommal örömteli, inspiráló beszélgetéseket folytatunk. Mindezen túl nem csupán szakmailag, de emberileg is közel kerülünk egymáshoz.

Idén Florian Zeller Az anya című fekete komédiáját hozzák el a szakmai közönségnek és a fesztivállátogatóknak. Hogyan jellemezné az előadást?

Zeller neve ismerősen csenghet a mozirajongóknak, hiszen trilógiája, vagyis Az apa, A fiú, és Az anya közül az elsőt kettőt vászonra vitték. Az apa Olivia Colman és Anthony Hopkins főszereplésével 2021-ben elnyerte a legjobb adaptált forgatókönyvnek és a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat. Mind a háromból készült színházi előadás, de magyar nyelvterületen Az anya színházi ősbemutató, a darabot Olt Tamás és Váradi R. Szabolcs fordította és a Karinthy Színházzal koprodukcióban mutattuk be. A szerző az emberi, családi kapcsolatokat boncolgatja és mesterien ötvözi a valóságot és a képzeletet. A női főszereplő az egész életét arra tette fel, hogy ő lesz a tökéletes feleség és a tökéletes anya. Mindez azonban csak addig működik, amíg a gyerekek kirepülnek a szülői házból. Mi történik vele ezután? Mihez kezd az életével? Szembenéz majd önmagával, ha rádöbben, hogy sokszor rossz döntést hozott? S végül képes lesz elengedni a saját fiát? Súlyos kérdések ezek, mert az anya megpróbál minden szituációban megfelelni, a legjobbat adni, de észre sem veszi, hogy közben túlszereti a gyermekét és a föléje terített mesterséges védőburokkal meggátolja abban, hogy önálló felnőtté váljon. Önmagát marcangolja, másokat hibáztat, mindennek pedig az elméje látja kárát. Az előadás érdekes, izgalmas elegye a realitásnak, az emlékeknek, az álmoknak és a vágyaknak.

Milyen volt együtt dolgozni Batalov Talgattal, a produkció üzbég rendezőjével?

Batalov a próbák során rendkívüli intenzitást és széles érzelmi amplitúdókat kért tőlünk, igazán mélyre ástunk önmagunkban. Váratlanul érdekes helyzet alakult ki, mert a négyszereplős darabban egy kárpátaljai, egy erdélyi, egy felvidéki és egy anyaországi színész játszik, a rendező üzbég, a díszlettervezőnk Németországból, a jelmeztervezőnk Romániából érkezett, egyszóval valóban nemzetközi produkció született.

Hogyan ajánlaná a nézőknek az előadást?

Amennyiben felismerjük a hibáinkat, ha beszélünk a problémáinkról, és nem félünk segítséget kérni, az már jelentős lépés akár a lelki, vagy éppen a pszichés gyógyulás útján. Manapság nem fordítunk elég figyelmet a családunkra, pedig egy-egy gesztus, jó szó, vagy pillantás megelőzhetné a későbbi „földrengéseket”. Az anya számos kérdést felvet a szeretteinkkel ápolt kapcsolatunkról, és ha a nézők az előadás után elgondolkodnak mindarról, amit a színpadon láttak, már megérte eljátszani Kisvárdán.

Az interjút Oláh Zsolt készítette

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Švejk, humor, háború

Jól ismert történet, új köntösben Elég csak kimondani vagy leírni – mindenféle magyarázat nélkül –, hogy Švejk, ami bizonyosan többünk számára ismerősen cseng. Ebben közrejáthatott az is, hogy Jaroslav Hasek cseh humorista és író Švejk, a derék katona című alkotását csaknem hatvan nyelvre fordították le, köztük magyarra. A mű alapján ezúttal Kaj Ádám rendezésében készült el a Švejk az óbudai Térszínházban dark operett, avagy zenés monarchiasirató műfaji megjelöléssel. A Kehely kocsmától a frontig egy egészen sajátos atmoszférát teremtő dalok kíséretében jutunk el, amelyek szövegét Vörös István, zenéjét pedig Bucz Magor jegyzi. A zene szerves része az előadásnak Az előadás a Déryné Program Barangoló alprogram részeként készült el, így díszlet kidolgozásánál fontos szempont lehetett, hogy könnyen utaztatható legyen. Orth M. Dániel, aki a látványért felelt, a Kehely kocsma terében megtalálható díszletek áthelyezésével – és funkciók átruházásával – oldotta meg a különböző helyszínek látván...

A 2024-es év díjazottai

2024. június 21. és 29. között megrendezték a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválját. A versenyprogram előadásait Balogh Tibor dramaturg, színikritikus, a fesztivál művészeti tanácsadója válogatta. A színházi seregszemle idei díszvendége az alapítása 25. évfordulóját ünneplő székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház volt. Mások mellett Szabadkáról, Újvidékről, Kassáról, Székelyudvarhelyről, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Csíkszeredából, Beregszászból és Gyergyószentmiklósról érkeztek a magyar nyelven játszó színházak, valamint láthatók voltak a Térszínház, a Ferencvárosi Pinceszínház és az Udvari Kamaraszínház, a versenyprogramon kívül pedig az Újszínház, a Lilom Produkció, az Orlai Produkció és a Veres 1 Színház előadásai is. Kilenc nap alatt huszonhét produkció került színre három helyszínen. Balázs Zoltán színész, rendező elhozta középiskolásoknak szánt színésztechnikai beszélgetőjátékát, az Aranybogár elnevezésű módszertani foglalkozást. A s...

Csatában az „orgonizmus” ellen

Különleges, napjainkra erősen reflektáló előadást készített Ricz Ármin a Szabadkai Népszínházban. A rendezőt a Tartuffe-előadás kapcsán pályájáról is kérdeztük. Ha jól tudom te színészként kezdted a pályát. Miért, mikor döntöttél úgy, hogy rendezőként is dolgoznál, tanulnál? Másfél éve vagyok a Szabadkai Népszínház társulatánál, és körülbelül azonos arányban kapok színészi és rendezői feladatokat. Már a színművészetin fölébredt bennem a vágy, hogy rendezzek is. Mi egy háborús generáció vagyunk, folyamatosan azt tapasztaltam, hogy kis létszámú csoportokban dolgoztam. Néztük folyamatosan az osztálytársainkat, és akkor éreztem meg, hogy mennyire fölvillanyozó érzés tud lenni, hogyha felcsillan egy-egy jó gondolat, vagy egy instrukció, amivel a társainkat segíthetjük. Miben láttad a Tartuffe relevanciáját és hogyan, miért tud ez a dráma működni most, 2024-ben Szabadkán? Én választottam a szöveget, mert azt gondolom, hogy egy jól működő darab. A közösségi média és az internetes kommunikáció...