Emberileg is közel kerülünk egymáshoz

P. Béres Ildikó Kárpátalján látta meg a napvilágot és hosszú évekig a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház színművésze volt. Manapság a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház – Tompa Miklós Társulatának tagja, ahol számos főszerepben láthatták a nézők. Nem először jár a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján, idén Florian Zeller Az anya című fekete komédiájának címszerepében lép a közönség elé június 22-én vasárnap 17 órától. P. Béres Ildikóval Silviu Purcărete világhírű rendező workshopjának szünetében beszélgettünk.

Min dolgoznak éppen Purcăretével?

A marosvásárhelyi színház tervei között szerepel, hogy egy előadást rendez majd nálunk, és miután nem ismeri a jelenlegi társulatot, ötnapos workshopot tart nekünk a várostól harminc kilométerre egy tanyán, a szabad ég alatt. Nem egyedül érkezett, elkísérte állandó alkotótársa Dragoș Buhagiar díszlettervező, az UNITER elnöke, valamint Vasile Șirli zeneszerző. Nyugodt körülmények között dolgozik a társulatunkkal, mi pedig megpróbálunk eleget tenni a kéréseinek. Rengeteget tanultunk eddig tőle, vagány két nap van mögöttünk.

Nemsokára útnak indulnak a kisvárdai fesztiválra, aminek már a kezdetekkor részese volt. Miért tartja fontosnak a színházi találkozót?

Valóban, már évek óta mondhatni visszatérő vendég vagyok Kisvárdán. Korábban a beregszászi társulattal együtt érkeztem, most pedig mint a marosvásárhelyi színház művésze. Egy éven belül csak egyszer, a kisvárdai színházi fesztiválon nyílik alkalmunk arra, hogy mi, határon túli, magyar nyelven játszó alkotók és művészek találkozzunk. Megnézzük egymás előadásait és minden alkalommal örömteli, inspiráló beszélgetéseket folytatunk. Mindezen túl nem csupán szakmailag, de emberileg is közel kerülünk egymáshoz.

Idén Florian Zeller Az anya című fekete komédiáját hozzák el a szakmai közönségnek és a fesztivállátogatóknak. Hogyan jellemezné az előadást?

Zeller neve ismerősen csenghet a mozirajongóknak, hiszen trilógiája, vagyis Az apa, A fiú, és Az anya közül az elsőt kettőt vászonra vitték. Az apa Olivia Colman és Anthony Hopkins főszereplésével 2021-ben elnyerte a legjobb adaptált forgatókönyvnek és a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat. Mind a háromból készült színházi előadás, de magyar nyelvterületen Az anya színházi ősbemutató, a darabot Olt Tamás és Váradi R. Szabolcs fordította és a Karinthy Színházzal koprodukcióban mutattuk be. A szerző az emberi, családi kapcsolatokat boncolgatja és mesterien ötvözi a valóságot és a képzeletet. A női főszereplő az egész életét arra tette fel, hogy ő lesz a tökéletes feleség és a tökéletes anya. Mindez azonban csak addig működik, amíg a gyerekek kirepülnek a szülői házból. Mi történik vele ezután? Mihez kezd az életével? Szembenéz majd önmagával, ha rádöbben, hogy sokszor rossz döntést hozott? S végül képes lesz elengedni a saját fiát? Súlyos kérdések ezek, mert az anya megpróbál minden szituációban megfelelni, a legjobbat adni, de észre sem veszi, hogy közben túlszereti a gyermekét és a föléje terített mesterséges védőburokkal meggátolja abban, hogy önálló felnőtté váljon. Önmagát marcangolja, másokat hibáztat, mindennek pedig az elméje látja kárát. Az előadás érdekes, izgalmas elegye a realitásnak, az emlékeknek, az álmoknak és a vágyaknak.

Milyen volt együtt dolgozni Batalov Talgattal, a produkció üzbég rendezőjével?

Batalov a próbák során rendkívüli intenzitást és széles érzelmi amplitúdókat kért tőlünk, igazán mélyre ástunk önmagunkban. Váratlanul érdekes helyzet alakult ki, mert a négyszereplős darabban egy kárpátaljai, egy erdélyi, egy felvidéki és egy anyaországi színész játszik, a rendező üzbég, a díszlettervezőnk Németországból, a jelmeztervezőnk Romániából érkezett, egyszóval valóban nemzetközi produkció született.

Hogyan ajánlaná a nézőknek az előadást?

Amennyiben felismerjük a hibáinkat, ha beszélünk a problémáinkról, és nem félünk segítséget kérni, az már jelentős lépés akár a lelki, vagy éppen a pszichés gyógyulás útján. Manapság nem fordítunk elég figyelmet a családunkra, pedig egy-egy gesztus, jó szó, vagy pillantás megelőzhetné a későbbi „földrengéseket”. Az anya számos kérdést felvet a szeretteinkkel ápolt kapcsolatunkról, és ha a nézők az előadás után elgondolkodnak mindarról, amit a színpadon láttak, már megérte eljátszani Kisvárdán.

Az interjút Oláh Zsolt készítette