A színház ünnepe ott teljes, ahol a zsűri figyelme is jelen van

A Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának zsűrije idén is sokszínű és figyelmes csapat: tapasztalt alkotók, kritikusok, kutatók és fiatal színházi gondolkodók közösen vállalják a feladatot, hogy végigkísérjék a versenyprogram előadásait – sőt, gyakran annál is többet. Közös bennük a kíváncsiság, a nyitottság és a szenvedély a magyar nyelvű színház iránt, határon innen és túl. Bemutatjuk az idei zsűri tagjait:

Almási Zsolt, irodalomtörténész, kritikus:

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Angol Irodalmak és Kultúrák Tanszékének tanszékvezető docense vagyok. Kutatási területem a 16-, kora 17. századi angol filozófia (elsősorban Francis Bacon), irodalom, (különös tekintettel Shakespeare életművére, 21. századi magyar kortárs prózai és táncszínházi előadásokra, átiratokra), könyvkultúra, és a 21. századi digitális, kulturális adatbázisok, a Mesterséges Intelligencia és az ember. Folyóiratcikkeim, monográfiám és az általam szerkesztett kötetek, folyóiratszámok ezekkel a témákkal foglalkoznak magyar és angol nyelven egyaránt. 2023-tól elnöke vagyok a 2013-ban újraalakult Magyar Shakespeare Bizottságnak, szerkesztője a Digitális bölcsészet folyóiratnak. Magyar és angol nyelvű blogot írok, valamint „Shakespeare daráló” címen YouTube csatornám van, rádióban, TV-ben szerepelek kutatóként. Mindezek mellett színházkritikusként is jelen vagyok a magyar kulturális életben. A Kisvárdai Színházi Fesztivált érdeklődéssel figyelem évek óta, mint a határontúli magyar nyelvű sziporkázóan magas színvonalú színjátszás egyik – ha nem a – legfontosabb fórumát. Nagy megtiszteltetésnek éltem meg a felkérést, hogy részt vegyek a zsűri munkájában, és remélem, hasznos tagja lehetek ennek a rangos szakmai grémiumnak.

Balázs Zoltán, színész, rendező, a Maladype Színház alapító-igazgatója:

1977. július 3-án született Kolozsváron. 1989-ben települt át Magyarországra. 1991-1995 között elvégezte a szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámatagozatát, a Nemzeti Színiakadémián töltött három év után egyszerre vették fel a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemre és a párizsi színművészetire. Tandíj hiányában franciaországi tanulmányait nem tudta megkezdeni, azonban nyaranta olyan mesterek műhelyeiben tanult, mint Anatolij Vasziljev, Josef Nadj, Min Tanaka és Robert Wilson. 2002-ben részt vett az Európai Színházi Unió rendező kurzusán Stuttgartban. Ugyanebben az évben a Színház- és Filmművészeti Egyetemen színészi diplomát szerzett, majd 2003-ban rendezői diplomát. 2003-ban a Bárka Színházhoz szerződött, ahol 2008-ig színészként és rendezőként is meghatározó, új utakat kereső tagja lett a társulatnak. Megannyi főszerepe közül (Rómeó, Tuzenbach, Bicska Maxi, Trepljov) kiemelkedik a londoni Globe Színház akkori főrendezője, Tim Carroll által rendezett 2005-ös Hamlet, amely szerepalak megformálásáért számos szakmai elismerésben részesült. 2001-ben megalapította a rövid idő alatt nemzetközi hírűvé lett és sokfelé keresett avantgárd színházi műhelyt, a Maladype Színházat, amelynek azóta is igazgatója-művészeti vezetője. Balázs Zoltán nemcsak saját társulatával, de rendezőként is keresett művésze a világ különböző fesztiváljainak, színházainak. A világ sok pontján rendezett már, a legtöbb európai országban, emellett Ázsiában és az USA-ban is láthatták munkáit. Tanított a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, a Színház és Filmművészeti Egyetemen és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen is, 2013-ban megalkotta saját Aranybogár-módszer elnevezésű színésztechnikai és kreatív-kommunikációs analitikai tréningjét, amelybe már Kisvárdán is volt alkalmuk bekapcsolódni a fiataloknak. A színésztechnikai tréninget idén is meghirdették a kisvárdai középiskolásoknak, június 25-27-e között.

Kiss Anna, dramaturg szakos egyetemi hallgató:

Két éve tanulok dramaturgiát, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, Budapesten. Bár marosvásárhelyi származásúként elsősorban az erdélyi előadások miatt vagyok különösen izgatott, mindig váratlan élményként tud érni a különböző határon túli magyar társulatok játékának, stílusának elképesztő másmilyensége. Ezért is fontos fesztiválnak tartom a kisvárdait, és örömmel vállaltam a zsűrizést. Sok diák, ismerős és színházi alkotó fordul meg Kisvárdán különböző helyekről, ezek az előadások utáni rövid találkozások, spontán beszélgetések pedig mindig nagyon sokat jelentettek a számomra. Idén is hasonlóan értékes és jó hangulatú együttlétekre számítok.

Lőkös Ildikó dramaturg:

Ismét Kisvárdán, ismét a színes forgatagban, ismét várva várt előadások, újra találkozások, hajnalba nyúló beszélgetések… Örömmel vállaltam a részvételt a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának a zsűrijében, nemcsak a budapesti Játékszín vezető dramaturgjaként, hanem a színház iránti örökös kíváncsiságom okán is. Ráadásul sok társulatban vannak ritkán látott barátaim, hisz több magyarországi és nem magyarországi színházban dolgoztam és dolgozom. A fesztiválok azért is vonzóak számomra, mert néhány nap alatt színes képet kapni színházi irányokról, kísérletekről és emblematikus előadásokról. Izgalommal várom a többi fesztiválvendéggel való találkozást is, Marosvásárhelytől Sepsiszentgyörgyig, Kolozsvártól Székelyudvarhelyig, Szabadkán, Zentán, Beregszászon át. Elsősorban, persze, a versenyprogramokat, mivel zsűritagként ez a „kötelező” program számomra – de igyekszem minél több kísérőprogramon is ott lenni, együtt élni, lélegezni a várossal, az ünnepi napokkal.

Szabó Ágnes, színházi producer, a Gózon Gyula Kamaraszínház igazgatója:

Zenészként kezdtem a pályafutásomat a Miskolci Nemzeti Színházban. A színházművészet alkotói és üzemeltetési oldalának megismerése után egyre inkább a saját elképzeléseim megvalósítása felé fordultam, 1992 és 2002 között „Páholy” fantázianéven elsőként hoztam létre Magyarországon olyan kulturális mecenatúra-rendszert, amely egyszerre hét színházban működött. Budapestre költözve, dolgoztam a József Attila Színházban, a Katona József Színházban és a Merlin Színházban. 1999-ben megalapítottam a Gózon Gyula Kamaraszínházat, amelyet azóta is vezetek. 2013 óta a Magyar Teátrumi Társaság alelnöke vagyok. 2014-ben szakmai koordinátorként csatlakoztam a falusi színjátszókörök újraélesztését célzó program tervezéséhez, amely azóta is működik a Nemzeti Művelődési Intézet és a Magyar Teátrumi Társaság közös szervezésében. 2017 és 2020 között a Nemzeti Színházban is dolgoztam művészeti főtitkárként, később vezérigazgatói megbízottként. Jelenleg a Gózon Gyula Kamaraszínház felújítását irányítom. Balogh Tibor felkérését a kisvárdai fesztivál zsűrijében való részvételre örömmel fogadtam. Megtiszteltetés, és egyben felelősségteljes feladat is, hiszen ez a fesztivál sokunk számára jóval több egy színházi eseménynél. Személyesen is fontos számomra ez a találkozás, mert egy olyan közeghez kapcsolódik, amelyben mindig ott volt az összetartozás vágya – még akkor is, amikor a határok fizikailag és szimbolikusan is erősebbek voltak. A színházművészet világában ma már mást jelent határon túlinak lenni. Szabadabban, természetesebben vagyunk jelen egymás munkájában, egy közös színházi térben. Mégis, Kisvárda megőrzött valamit a kezdeti időkből: az ünnep és az odafigyelés erejét. Kapcsolódni, figyelni, értékelni – és újra rácsodálkozni arra, milyen gazdag és sokszínű a magyar nyelvű színház világa – ajándék számomra.