Kozma András Németh Antal- és Hevesi Sándor-díjjal kitüntetett műfordító, dramaturg nem először lesz a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának vendége. Korábban zsűritagként és a szakmai beszélgetések résztvevőjeként találkozhattak vele az alkotók, a játszók és a nézők, idén pedig felkért hozzászólóként szintén részt vesz a szakmai munkában. A Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválja kapcsán beszélgettünk.
Mi az ősélményed a kisvárdai fesztivállal kapcsolatban?
Az elmúlt években előfordult többször, hogy olyan előadás is bekerült a versenyprogramba, aminek a szövegét én fordítottam, vagy dramaturgként segítettem a produkció létrejöttét. Balogh Tibor hívására 2020-ban érkeztem a zsűribe és megragadott a fesztivál szeretetteljes, családias légköre. Kisvárdán minden évben találkoznak az egymástól távol élő barátok és kollégák, inspiráló szakmai beszélgetések zajlanak és jó alkalom nyílik arra is, hogy előremutató szakmai együttműködések szülessenek. A fesztivál lehetőséget ad arra is, hogy megérezzük egymás jelenlétét szellemileg és fizikailag. A határmenti, de határokon átívelő színházi találkozó légköre számomra egyfajta spirituális tartalommal is bír, és egy kicsit mintha Tarkovszkij Sztalkerének szellemiségét idézné meg – mivel kilépve a megszokott térből és időből, végigjárva a látott előadások és eszmecserék különleges „élménylabirintusát” magam is számos új felismerésre, mélyebb inspirációra találok.
Az alkotók, az előadók és a szakemberek miért érezhetik úgy, hogy évről évre visszavágynak ide?
Talán abból is fakadhat, hogy eltávolodva a „fővárosi” közegtől, és hosszabb időt együtt töltve Kisvárdán képesek vagyunk kilépni a mindennapjaink mókuskerekéből, felül tudunk emelkedni szakmai vagy akár felszínes politikai nézetkülönbségeken és sokkal inkább a művészi érzékenységre, az emberi lét mélyebb összefüggéseire helyezzük a fókuszt - ami sajnos bántóan hiányzik a színházi világunkból és a közéletből. Csodálatos megtapasztalni, hogy különböző világlátással és habitussal bíró emberek is képesek baráti nyitottsággal figyelni a másikra. Természetesen a fesztivál esszenciáját az adja, hogy az ide érkező felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, vajdasági művészek megtermékenyítő párbeszédben állnak a különböző országok többségi kultúrájával – ahol élnek –, és ez mindannyiuknál egészen sajátos színházi látásmódot, formanyelvet eredményez. Létrejön egy egészen egyedi kulturális rétegzettség, egyfajta művészi szinergia, amit Magyarországon leginkább a kisvárdai fesztiválon láthat néző és szakember egyaránt. Én magam is - félig oroszként, félig magyarként - rendkívül izgalmasnak tartom a kulturális átjárást és az egymást gazdagító, inspiráló párbeszédet. Persze sajnálatos, hogy ennek a művészi dialógusnak az előzménye egy számunkra igen fájdalmas történelmi esemény, a trianoni békediktátum aláírása volt, de a jövő felé tekintve, úgy gondolom, hogy a magyarság és a környező népek túlélésének egyik záloga a kölcsönösen konstruktív együttműködés.
Dramaturg és műfordító vagy, de anno színésznek és táncosnak készültél. Zsűritag voltál, workshopot vezettél, felkért hozzászólóként értékelted az előadásokat a szakmai beszélgetéseken. A rád jellemző sokféle nézőpontból kiindulva hogyan lehet rangsorolni a különböző színházi látásmóddal bíró előadásokat?
Nem vagyok kifejezetten híve a versengésnek, különösen a művészetek terén, hiszen nagyon nehéz objektív kritériumrendszert felállítani. Minden évben kialakul egy sokszínű versenyprogram, amelynek alapján a zsűri konszenzusos végül döntéseket hoz, de számomra a kisvárdai fesztivál lényege, hogy akit oda meghívnak, az már győztesnek tekinthető, aminek jutalma a távolabb élő, kollégákkal, „sorstársakkal”, barátokkal való találkozás lehetőségét. A színházművészetben az élő párbeszéd a legfontosabb.
Miként ajánlanád a Magyar Színházak 37. Kisvárdai fesztiválját a nagyközönség számára?
Akit hajt a kíváncsiság és szeretné megtapasztalni a teremtő, intenzív, kreatív együttlét és az elmélyült színházi beszélgetések hangulatát, mindenképpen látogasson el Kisvárdára. Itt valóban minőségi színházi élmények várják a nézőket.
Az interjút Oláh Zsolt készítette.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése