Ugrás a fő tartalomra

„A háború zajában úgysem halljátok meg…”


A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház és a Nemzeti Színház 2024-ben mutatta be közös előadását, Az öngyilkos-t. A főszereplőt Sőtér István színművész alakítja, aki 1998 óta társulati tag a beregszászi színházban.

Milyen volt ifj. Vidnyánszky Attilával együtt dolgozni? Hogyan telt a próbaidőszak?

Nekünk ez volt az első közös munkánk. Fantasztikus rendezőnek tartom. Céltudatos, mindig tudja mit akar, mondhatni, rajzfilmfigurákat akar látni a színpadon. Én ezzel könnyebben tudok menni, jobban szeretem, ha egy rendező pontosan megmondja, hogy mit akar, és én megcsinálom. A főiskolán azt mondták rólam, hogy abszolút alkalmazkodom a rendezői utasításokhoz. Ez azóta is így van, eddig minden rendezővel közös nevezőre jutottam. A próbaidőszak teljesen zökkenőmentes volt. Egyébként most épp egy új előadásra készülünk Attilával. A revizor-t fogjuk bemutatni Gyulán augusztus 8-án. Ha minden igaz, utána azt is a Nemzeti Színházban játsszuk majd, ahogy Az öngyilkos-t. Aztán persze reméljük, hogy sok helyre meg fogják hívni, például ide, Kisvárdára.

Mit gondolsz, miért akar öngyilkos lenni a karaktered? Van erre egy konkrét válasz?

Szerintem igazából nem is akar öngyilkos lenni, csak szeretné felhívni a környezete figyelmét magára és a kilátástalan helyzetére. A társadalom pedig rögtön meglátja az öngyilkosságban rejlő lehetőségeket, amelyekből hasznot lehet húzni. A bulijelenetben, ahol mindenki nekem énekel, van egy mélypont. Ott valóban végiggondolom, hogy tulajdonképpen miért is akarok öngyilkos lenni, de nem születik konkrét választ. Az egész pillanat tragédiája pedig az, hogy miközben én számot vetek az életemmel, a többiek folyamatosan nógatnak, visszaszámolnak, alig várják, hogy éjfélt üssön az óra, és végem legyen.

Nagyon hatásos volt a játékod. Szinte végig lehetett követni a tekintetedben, hogyan veszítesz el minden kapaszkodót az élethez. Ilyenkor mire gondolsz? Van egy felépített gondolatmeneted?

Mint Sőtér István gondolkozom itt azon, hogy egyszer vége lesz, és ebbe mélyedek bele. De végül nem lesz öngyilkos a karakterem, mert az életszeretet mindennél erősebb. Ez nekem is segít kijönni ebből az állapotból.

Van kedvenc jeleneted?

Mind kedvenc. Szeretném mindegyikből a maximumot kihozni. Ha muszáj egyet választanom, akkor a monológot mondanám az előadás végén. Az eredetihez képest húztunk belőle, ami még pontosabbá tette, és egy-két helyen meg is lett változtatva a szöveg, például „az újjáépítés zajában úgysem halljátok meg” mondat helyett „a háború zajában úgysem halljátok meg” került be.

Milyen ennyi szőnyeg között, ebben a kis térben játszani?

Ránézésre olyan, mint egy lakodalmas sátor, amiben megjelenik az utolsó vacsora. Elég szűkös és pici egyébként, és elég sok olyan jelenet van, ahol mindenki bent van. Ez nyomasztó tud lenni, annyira nem is szeretem a nagy közös jeleneteket, de az biztos, hogy segít az átélésben ez a tömegnyomor.

Mi a története a rengeteg poénnak, mind improvizáció volt?

A nagy részük igen, a próbán születtek, mindenki bedobott valamit. Például a Just do it azért került bele, mert az egyik próbára egy NIKE pólóban mentem, és valaki bemondta az egyik jelenetben, hogy Just do it. Egyébként az a póló szerepel azóta is az előadásban. Lassan lehet, hogy le kellene cserélni…

Orosz-Bogdán Noémi
Képek: Ráthonyi Sára

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

Az időtlenné tett népszínmű

Szigligeti Ede viszonylag keveset játszott népszínművével érkezett idén Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház. A többségi társadalommal szemben álló család történetét feldolgozó előadásban a sztereotipikus cigány-ábrázolásokkal leszámolva, a cselekményt időtlenségbe helyezve mutatják be a vajdasági akadémisták a kitaszított szerelmeseket. A Tanyaszínház szereplései során amint megkedvelünk egy társulatot, az máris átalakul – mivel ezekben a produkciókban főként az Újvidéki Művészeti Akadémia mindenkori (akár végzős vagy frissen végzett) hallgatói vesznek részt. Gombos Dániel vezetésével, akit A cigány t koordinátoraként olvashatunk a színlapon, azt láthatjuk, hogy egy olyan dinamikus és alapjaiban átgondolt vezetés jellemzi a társulatot, amely a Tanyaszínház fundamentális értékeire fókuszál. Legyen szórakoztató, ám foglalkozzon elgondolkodtató témákkal, teremtsen lehetőséget a fiataloknak és jusson el minél több vajdasági nézőhöz. Az idei előadásban tizenkét hallgató és hat frissen végze...

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...