Ugrás a fő tartalomra

„Valami, ami reményt ad”

Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház 2023. március 19-én mutatta be Nyikolaj Vasziljevics Gogol Háztűznéző című drámáját Vidnyánszky Attila rendezésében. Az előadás különlegessége, hogy a mű eredeti hét férfi-négy nő leosztásához képest itt a háborús helyzetre való tekintettel hét nő és egy férfi játszik. A kisvárdai szereplés kapcsán Vass Magdolnát kérdeztük, aki az előadásban Ivan Kuzmics barátját, Ilja Fomicsot játssza – férfiszerepet.

Sokak számára ismertek az előadás keletkezésének körülményei. Miért éppen a Háztűznézőt választottátok a (majdnem) csak női szereplőgárdához?

Ezt a kérdést tulajdonképpen Attilának kéne feltenni. Azon gondolkodtunk, hogy mi az a darab A helység kalapácsa után, amit bemutathatnánk, amit otthon is tudunk játszani. Olyan műre volt szükség, ami mulattat, hiszen otthon nap mint nap nehezen éljük meg a mindennapokat. A célunk az volt, hogy olyan dolgot mutassunk a nézőknek, ami arra a három órára kicsit felüdít, segít elfelejteni a „kinti” dolgokat. Nyilván, a vége szívfacsaró, de az örömszerzés volt a lényeg. Valami, ami reményt ad: hogy a szomorúság mellett ott van a vidámság is. Amikor először megtudtuk, hogy férfiakat fogunk játszani, el sem tudtuk képzelni. Aztán megláttuk a jelmezeket, még akkor is arra gondoltunk, hogy „Hú, így fogunk kinézni? Ennyire férfiasan?”. De azóta, amikor felvesszük őket, rögtön érezzük – másként kell bennük mozogni. Amikor megláttam magam először a tükörben, hirtelen el sem tudtam dönteni, hogy a női vagy a férfi mosdóba menjek.

Mit jelent számodra az előadás mottója, a „csakazértis”?

Nekem Beregszász az otthonom, ahogyan mindannyiunknak. Ha valaki azt mondta volna nekem a háború elején, hogy ezt ennyi ideig tudjuk csinálni, tudunk előadást készíteni, biztos, azt mondtam volna, hogy ez lehetetlen. Még mindig megvan az a nézőréteg, aki bejár a színházba, és ez a „csakazértis” nekem ezt jelenti. Van egy előadásunk, amit egy óvóhelyen is tudunk játszani: amikor meglátjuk a csillogó szemeket, azt mondjuk, hogy még több ilyet, erre van szükség. És nekünk is szükségünk van a nézőkre. Amíg ez nem szűnik meg, ezt csinálnunk kell.

Az előadásban Ilja Fomicsot játszod. Látszólag az egyetlen férfi, aki nem szeretné feleségül venni Agafja Tyihonovnát. Mégis ő az, aki a leginkább keveri a kártyákat. Te, mint színész, milyen motivációt találtál a karakteredben?

Nagy küzdelem volt ez. Nyilván az elején arról van szó, hogy Ilja Fomics saját magának bebizonyítsa, hogy ezt meg tudja csinálni, rá tud beszélni valakit a párkapcsolatra: egy idő után azonban csak az a cél lebeg a szeme előtt, hogy megnősítse a barátját. Lehet, hogy az elején csak – majdnem rosszindulatú – hecc, aztán egyre jobban belekeveredik a dologba. Azt akarja, hogy Ivan Kuzmics is bevallja magának, hogy házasságra van szüksége – tapasztalja meg, hogy milyen az oda-vissza játék, az egymástól való függés.

Milyen emlékezetes emléked van a korábbi évekből Kisvárdáról?

Képek ugranak be. A várról, ahogy csapkodtuk magunkat a szúnyogok miatt, akár játszottunk, akár csak előadást néztünk. Volt egy szállás nagyon közel. Mindegy, hol aludtunk, mert csak annak örültünk, hogy közel vagyunk. Nagyon nagy élet volt itt régen. Most már felgyorsult a világunk, mindenki mindenhova rohan, és természetes, hogy valamelyik társulat csak egy-két napot tud itt tölteni. Jó kis bulik voltak, megnéztük egymást, aztán esténként leültek a csapatok, beszélgettünk, ismerkedtünk. Úgy emlékszem vissza, hogy ez a három-négy nap minden évben nagy élmény volt. Élveztük, hogy egyáltalán itt lehetünk.

Szalánczi Ágota



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Sopro nyerte a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiváljának fődíját

Kilenc napon át ismét Kisvárda lett a Kárpát-medence magyar színházi életének találkozóhelye. Június 26. és július 4. között rendezték meg a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválját, amely idén is a határon túli és az anyaországi magyar színházak legizgalmasabb előadásait, alkotóit és közönségét gyűjtötte egybe. A több évig tartó felújítás után idén ismét a Várszínpad is a fesztivál helyszínei közé tartozott. A három játszóhelyen – a Várszínpadon, a Zsinagógában és a Művelődési Központban – összesen 23 versenyelőadást láthatott a közönség. A fesztiválra 17 városból érkeztek társulatok: Aradról, Beregszászról, Budapestről, Debrecenből, Dunaújvárosból, Kézdivásárhelyről, Kolozsvárról, Komáromból, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Sepsiszentgyörgyről, Szabadkáról, Szatmárnémetiből, Szegedről, Székelyudvarhelyről, Temesvárról és Újvidékről. A versenyprogram átfogó képet adott a magyar nyelvű színház sokszínűségéről. Az idei versenyprogramban két színművészeti egyetem hallgatói is bem...

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...

Tánccal, szexszel – át a színeken

Az ember tragédiájukkal zenei válogatásuknak, összecsiszolt koreográfiájuknak, a találékony jelmez-, valamint díszletváltás gördülékenységének, valamelyest a felvidéki-szlovákiai áthallásoknak köszönhetően – s a szerelem erejének felidézésével meglepően eredeti és figyelmet megtartó interpretációt sikerült létrehozniuk a kassaiaknak. Bár a magyarok tudatának valamely szintjén vélhetőleg ott él a madáchi tragédia, nem hinném, hogy könnyű lenne bárkinek is friss újraolvasás nélkül összerakni a színeket az előadás nyomán, de Rédli Károly bátor rendezői megoldásai révén mégis kibomlik egyfajta filozófia. Az emberiség történelme többek közt a hatalom, a pénz, a pártosodás, klikkesedés – a szabad akarat, a mindenkori vezető felelőssége, szerepe, az elvek harcának akár szőrszálhasogatásig menő képviselete, az ellenségkép kialakítása mentén zajlik. Aprópénzre váltatnak a tudomány eredményei, folyik a porhintés, terjednek az álhírek, uralkodik a média. Mára, hihetjük, már minden kombináció megv...