Szerelemvilág | Beszélgetés Budizsa Evelynnel

Billy kifundálja, hogy hamis igazolással tettetve magát halálos tüdőbetegnek, felkéredzkedik a csónakra, amely szereplőválogatásra szállítja a helybelieket. Csónakos Bobby, aki az érzelemkészletét vállra vetett szerszámosládában mozgatja, mindig körültekintően, a sérelmek súlyának megfelelően illesztve egymáshoz a készségeket, fontolja meg a sújtó brutalitást. Billyre nagyot sújt, a feltételezett szimulálás miatt. Nagyot, ám részvéthozót, mert Helén, a vonzóan dekoratív, ám enyhén elme-kripli tojásfutár félredobja haragját, amiért nem őt. hanem a nyomorékot vitték próbafelvételre Amerikába, és teljesíti annak régi, titkolt kívánságát: sétára indulnak. Szerelmüket azonban megvérzi a mégis valódi tüdőbaj.

Helén Budizsa Evelyn. 7 éve végezett színművészként Kolozsváron, a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, 8 éve tagja a Harag György Társulatnak Szatmárnémetiben. Eddigi pályáján körülbelül 8 főszerepet kapott, dolgozhatott Bocsárdi Lászlóval, Andrei Șerbannal, Sardar Tagirovskyval. Anyakönyvileg 30 éves, ez a mai időszámításunk szerint 20.

A mai 30-20 éves fejeddel tudsz-e olyan okot, ami miatt a színészettel felhagynál?

A zsigeri válaszom az lenne, hogy nem! Aztán eszembe jut Kovács András Ferencnek egy állítólag gyakran használt mondata, ,,Legyen a te anyád színésznő!" Nem szeretném ezt hosszasan elemezni, nem is gondolom, hogy lehetetlen összeegyeztetni ezt a pályát a gyerekneveléssel – mondatja ezt a még gyermektelen, női naivitásom –, hiszen megannyi kolléganőm és kollégám szuperhősként állja a sarat mindkét oldalon, ám ha azt érezném, hogy a gyermekem hosszasan boldogtalan miattam, akkor biztosan elgondolkodnék, hogyan tovább...

… Illetve kedvemet szegné a színház olyan szintű keretek közé szorítása, amelyek már nem engednék meg, hogy szabadon szólítsuk meg a nézőt; ha politikai nyomásra betiltanának szerzőket, ha elveszne a közös játék öröme, illetve, ha nem játszhatnék az anyanyelvemen, de maradjon ez mind óriási HA!

Válhat-e szellemi önjáróvá a színész?

Nemcsak, hogy válhat, de szerintem feladata is azzá válnia! Hiszen a felelősség őt is terheli, mint alkotót, aki egy adott kor adott társadalmi viszonyai között él, és munkájával – amely a nyilvánosság előtt zajlik – reflektál a kortárs jelenségekre.

Az életrajzodban áttekintettem azokat a mesterkurzusokat, workshopokat, amelyekre, gondolom magadtól jelentkeztél. Mintha szellemiekben tudatosan építgetnéd önmagad.

Igen, bár egy ideje kicsit háttérbe szorultak az ilyen jellegű elfoglaltságok!

Azt látom, az első workshopod Sardarral volt. Valami elkezdődött köztetek akkor?

Igen, határozottan! Az osztályvezetőnk (Bíró József), hívta el egy másodéves vizsgánkra, kérve, hogy tartson nekünk egy pár napos tréninget. Úgy tűnt, értjük egymást, és ez később, a társulatnál létrejött két közös munkánk, a Raszputyin és a Csongor és Tünde során sem változott!

Kicsoda Tünde? Kicsoda Helen? Lehet rokon vonásuk?

Egy közös vonásuk biztosan van: Budizsa Evelyn! Helen egy nyersebb, szókimondóbb, enerváltabb változatomban, Tünde pedig a romantikus, szerelemhajhász részem! Mindhárman álmodozók vagyunk!

Balogh Tibor

A Sopro nyerte a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiváljának fődíját

Kilenc napon át ismét Kisvárda lett a Kárpát-medence magyar színházi életének találkozóhelye. Június 26. és július 4. között rendezték meg a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválját, amely idén is a határon túli és az anyaországi magyar színházak legizgalmasabb előadásait, alkotóit és közönségét gyűjtötte egybe. A több évig tartó felújítás után idén ismét a Várszínpad is a fesztivál helyszínei közé tartozott. A három játszóhelyen – a Várszínpadon, a Zsinagógában és a Művelődési Központban – összesen 23 versenyelőadást láthatott a közönség. A fesztiválra 17 városból érkeztek társulatok: Aradról, Beregszászról, Budapestről, Debrecenből, Dunaújvárosból, Kézdivásárhelyről, Kolozsvárról, Komáromból, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Sepsiszentgyörgyről, Szabadkáról, Szatmárnémetiből, Szegedről, Székelyudvarhelyről, Temesvárról és Újvidékről. A versenyprogram átfogó képet adott a magyar nyelvű színház sokszínűségéről. Az idei versenyprogramban két színművészeti egyetem hallgatói is bem...

Ember az ember ellen

A kisvárdai fesztivál záróelőadásaként a Mohácsi János rendezésében készült Egy piaci nap című produkciót láthatta a közönség a Komáromi Jókai Színház előadásában. A történelmi eseményeket feldolgozó előadás nemcsak egy megrázó történetet állít színpadra, hanem húsbavágó őszinteségével a közösségi felelősség és az emlékezet kérdéseit is a néző elé tárja. A díszlet és a jelmezvilág hitelesen idézte meg a világháború utáni hangulatot. A zsákanyagból készült jelmezek érzékletesen jelenítették meg a korszak kényszerű újrahasznosítását és a hiánycikkek mindennapi tapasztalatát. A báljelenetben mindez tovább erősödik: a használati tárgyak jelmezzé válnak, úgy, mint a seprű vagy a lábasok. A díszlet egyszerű, mégis kifejező: a fából és vasból konstruált háttér jól érzékelteti a háborús állapotok nyers világát, miközben a tér szinte bezártságérzetet kelt a nézőben. Ez a szűk, lehatárolt színpadi világ azt is hangsúlyozza, hogy a történet egy zárt közösségen belül, annak belső feszültségei közö...

A „Santa Lolita" a részvétet a színpad fegyverévé teszi

Mi történik akkor, ha egy egész közösség nem hajlandó szembenézni saját bűneivel, ám bármikor készen áll kővel dobálni azt, aki ezt leleplezi? Ez a kérdés lebeg csendesen, mégis nyomasztóan a „Santa Lolita" egész előadása fölött, amelyet Kiliti Krisztián rendezett Laura Mañá forgatókönyve nyomán, és amelyet a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata mutatott be a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja keretében. Az előadás nem csupán elmeséli a megbocsátásról és a képmutatásról szóló példázatot – szó szerint nagyító alá helyezi azt, egy szigorúan felépített színpadi konstrukcióban, ahol minden technikai részlet a kritikai gondolkodás fegyverévé válik. A Szőke Zsuzsi jegyezte scenográfia az első jele annak, hogy egy szinte zenei pontossággal megépített előadással van dolgunk. A templomi orgona rozsdás csövei uralják a játékteret, már az első pillanatoktól egy megromlott szakralitást sejtetve – egy erkölcsi intézményt, amely belülről rozsdásodott meg anélkül, hogy bárk...

Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Keresés ebben a blogban