Ugrás a fő tartalomra

Szerelemvilág | Beszélgetés Budizsa Evelynnel

Billy kifundálja, hogy hamis igazolással tettetve magát halálos tüdőbetegnek, felkéredzkedik a csónakra, amely szereplőválogatásra szállítja a helybelieket. Csónakos Bobby, aki az érzelemkészletét vállra vetett szerszámosládában mozgatja, mindig körültekintően, a sérelmek súlyának megfelelően illesztve egymáshoz a készségeket, fontolja meg a sújtó brutalitást. Billyre nagyot sújt, a feltételezett szimulálás miatt. Nagyot, ám részvéthozót, mert Helén, a vonzóan dekoratív, ám enyhén elme-kripli tojásfutár félredobja haragját, amiért nem őt. hanem a nyomorékot vitték próbafelvételre Amerikába, és teljesíti annak régi, titkolt kívánságát: sétára indulnak. Szerelmüket azonban megvérzi a mégis valódi tüdőbaj.

Helén Budizsa Evelyn. 7 éve végezett színművészként Kolozsváron, a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, 8 éve tagja a Harag György Társulatnak Szatmárnémetiben. Eddigi pályáján körülbelül 8 főszerepet kapott, dolgozhatott Bocsárdi Lászlóval, Andrei Șerbannal, Sardar Tagirovskyval. Anyakönyvileg 30 éves, ez a mai időszámításunk szerint 20.

A mai 30-20 éves fejeddel tudsz-e olyan okot, ami miatt a színészettel felhagynál?

A zsigeri válaszom az lenne, hogy nem! Aztán eszembe jut Kovács András Ferencnek egy állítólag gyakran használt mondata, ,,Legyen a te anyád színésznő!" Nem szeretném ezt hosszasan elemezni, nem is gondolom, hogy lehetetlen összeegyeztetni ezt a pályát a gyerekneveléssel – mondatja ezt a még gyermektelen, női naivitásom –, hiszen megannyi kolléganőm és kollégám szuperhősként állja a sarat mindkét oldalon, ám ha azt érezném, hogy a gyermekem hosszasan boldogtalan miattam, akkor biztosan elgondolkodnék, hogyan tovább...

… Illetve kedvemet szegné a színház olyan szintű keretek közé szorítása, amelyek már nem engednék meg, hogy szabadon szólítsuk meg a nézőt; ha politikai nyomásra betiltanának szerzőket, ha elveszne a közös játék öröme, illetve, ha nem játszhatnék az anyanyelvemen, de maradjon ez mind óriási HA!

Válhat-e szellemi önjáróvá a színész?

Nemcsak, hogy válhat, de szerintem feladata is azzá válnia! Hiszen a felelősség őt is terheli, mint alkotót, aki egy adott kor adott társadalmi viszonyai között él, és munkájával – amely a nyilvánosság előtt zajlik – reflektál a kortárs jelenségekre.

Az életrajzodban áttekintettem azokat a mesterkurzusokat, workshopokat, amelyekre, gondolom magadtól jelentkeztél. Mintha szellemiekben tudatosan építgetnéd önmagad.

Igen, bár egy ideje kicsit háttérbe szorultak az ilyen jellegű elfoglaltságok!

Azt látom, az első workshopod Sardarral volt. Valami elkezdődött köztetek akkor?

Igen, határozottan! Az osztályvezetőnk (Bíró József), hívta el egy másodéves vizsgánkra, kérve, hogy tartson nekünk egy pár napos tréninget. Úgy tűnt, értjük egymást, és ez később, a társulatnál létrejött két közös munkánk, a Raszputyin és a Csongor és Tünde során sem változott!

Kicsoda Tünde? Kicsoda Helen? Lehet rokon vonásuk?

Egy közös vonásuk biztosan van: Budizsa Evelyn! Helen egy nyersebb, szókimondóbb, enerváltabb változatomban, Tünde pedig a romantikus, szerelemhajhász részem! Mindhárman álmodozók vagyunk!

Balogh Tibor

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sírva vigad a magyar (színész)

Urbán András rendezésében láthattuk a Történt egyszer Újvidéken című előadást. „Kisebbségi extravaganza sok zenével, tánccal, szellemekkel és indiánokkal”, így határozza meg saját magát a produkció. Nos, ezek közül valóban egyikből sem volt hiány. Talán ezt az előadást vártam a legjobban a fesztiválon, mert rendkívül izgalmasnak találom Urbán András rendezői világát, így kíváncsian vártam, az újvidéki társulattal közösen mit alkottak – és szerencsére nem okoztak csalódást. A színház születésnapi ünnepsége után járunk, egy hosszúra nyúlt buli hajnali fázisát láthatjuk, ahol már senki sem önmaga. Az alkohol és a kései órai hatására felszínre kerülnek ki nem mondott szavak, bántalmak, konfliktusok – közben meg néha dalra is fakadnak a színészek. Miközben halad előre az este, a színházban dolgozók reflektálnak saját színészi mivoltukra. Önirónia a javából, a színház alapvető kérdéseit feszegetik: negyedik fal, mit gondolunk a saját művészetünkről, interakció a közönséggel, egyáltalán, mi i

Gyors az élet...

Szellemes szerepformálások, maníroktól mentes színpadi játék és figyelemre méltó zenei megoldások: a nagyváradi Szigligeti Színház Csárdáskirálynője, Novák Eszter rendezése nem véletlenül aratott állótapsos, zajos sikert a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválján. Amikor egy színház előveszi a Csárdáskirálynőt, igazgató, rendező és karmester egyaránt számos megoldandó kérdéssel szembesül: melyik kottaanyagot játsszák? Lesz-e elegendő zenész, aki megszólaltatja Kálmán Imre muzsikáját? Hogyan dolgozzák át a zenei anyagot? Akad-e primadonna és bonviván, akik képesek elénekelni a cseppet sem könnyű duetteket, együtteseket és szóló számokat? Találnak-e szubrettet és táncos komikust, akik ördöngös mozgásukkal lázba hozzák a közönséget? Miként szól majd az énekkar? S egyáltalán akarnak és tudnak-e újat mondani, hitelesen fogalmazni a Csárdáskirálynőn keresztül, ami immár több, mint száz éve a legnépszerűbb operettek egyike? Számos Csárdáskirálynőt volt szerencsém látni, mások mellett szege