A hétvégén megkezdte munkáját a Szakmai Klub a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválján. A Gyürky Kata és Mészáros Katalin vezette beszélgetéseken az érdeklődők meghallgathatták a színházi szakemberek értékeléseit az előadásokról, illetve kérdezhették is az alkotókat.
Szombaton az első nap versenyelőadásairól, a Kassai Thália Színház Az ember tragédiája és a Nagyváradi Szigligeti Színház Csárdáskirálynő előadásairól beszélgettek a Szakmai Klub résztvevői. A kassaiak Tragédia-adaptációja vegyes fogadtatásban részesült, a hozzászólók egyfelől méltatták az alkotók szándékát, hogy a sűrítéssel, összevonással és maibb nyelvezettel magszólaltatva a fiatalabb korosztályokhoz igyekeznek közelíteni Madách klasszikusát, hasonlóan a társulattól tavaly látott Szentivánéji álomhoz. Ám azt kiemelték, hogy míg az előző évben sikeresnek bizonyult az átirat, itt sok esetben áldozatai voltak ennek a zanzásításnak, hiszen eltűntek bizonyos dialógusok a műből, valamint hiányossá, gyökértelenné vált annak kulturális kontextusa. Az alkotók közül a dramaturg, Forgács Miklós megemlítette, hogy a gyakran tájoló kassai színház erőteljesen szembesül a „generációs nyomással”, vagyis, hogy egyszerre vannak jelen a közönségükben a konvenciókhoz jobban ragaszkodó és az azoktól teljesen leváló fiatalabb korosztályok elvárásai, amelyek között szerinte muszáj egyfajta párbeszédetkezdeményezniük.
A nagyváradi Csárdáskirálynő szinte egyöntetű méltatásokat kapott – zajos közönségsikere után – a szakmai nézőktől is. A hozzászólók mindegyike kiemelt az előadásból valamilyen pozitív momentumot. Oláh Zsolt szakíró dicsérte például a zenei anyag magas nívójú megszólaltatását, a díszletnek a nagyváradi századelő helyi színeit is megmutató atmoszféráját, a rendezés finomra hangolt társadalomkritikáját. Lengyel Emese szerkesztő kiemelte az előadás keserédes hangvételét, amelynek egyik fő figurája a Kerekes Ferkót játszó Dimény Levente volt. Más színészi alakítások is elnyerték a szakmai közönség tetszését, többen méltatták Tasnádi-Sáhy Noémi Silviáját, de többen is kaptak elismerő szavakat a kitűnő énekteljesítmény és a karakterteremtés okán. Novák Eszter rendező arról beszélt, hogy gyakorta csupán az énektechnikák „versenyére” redukáljuk a műfajt, miközben ezeknek a daraboknak nagyon szép, átélhető történeteik vannak, és nagyon is alkalmasak arra, hogy közvetítsék az alkotók gondolatait a világról a közönségnek.
Vasárnap elsőként a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház és a Nemzeti Színház koprodukciójában látott Háztűznéző előadásáról esett szó a Szakmai Klubban. A hozzászólások egyöntetűen kiemelték, mennyire nem lehet elvonatkoztatni egy-egy színházi produkciót attól a közösségtől, attól a közegtől, amelyben létrejött, amelynek szól. A beregszásziak Vidnyánszky Attila rendezte előadása sem elválaszthatatlan attól a sajátos identitástól, amely a Kárpátalján élő magyarság problémáit egy ukrán származású orosz klasszikus művön keresztül fejezi ki – emelte ki Gilbert Edit irodalomtörténész a Gogol-adaptáció kapcsán. Gyürky Kata irodalomtörténész is hozzáfűzte, mennyire szemléletes a „menni vagy maradni” problematikája ebben a produkcióban. Lengyel Emese szerkesztő megjegyezte, az előadás keretjátéka, amelyben megmagyarázzák, miért nők szerepelnek a férfiszerepekben, egyúttal egyfajta bábjátékot is megidéz, és hát, éppen így játszanak a kisemberek életével a hatalmasságok – tette hozzá. A beregszászi teátrum igazgatója, Sin Edina arról szólt, valójában kiváltságosnak is tekinthető a helyzetük, hiszen a színpadon fel tudják oldani, a játéknak köszönhetően „ki tudják beszélni” azokat a nagyon nehéz sorskérdéseket, amelyekkel nap mint nap szembesülniük kell.
Szintén kivívta a szakmai közönség elismerését a Bekecs Táncszínház Kit szerettél, Madách? című produkciója, amelyben az író, felesége és anyja konfliktusoktól terhelt kapcsolatrendszerét dolgozta fel a rendező-koreográfus, Györfi Csaba. Szekeres Szabolcs kritikus szerint ez az előadás túllépett a táncszínházi produkció keretein, és egészen izgalmasan mutatta meg főként Fráter Erzsébet alakját, akiről az iskolai tanulmányokból csak egysíkú képet kaphatunk. Szalánczi Ágota dramaturg kiemelte, hogy nagy erénye az előadásnak a női szempont fókusza, és a letisztult, egyszerű, egyértelmű szimbólumhasználat. Az előadás alkotói is rávilágítottak, enélkül a két nőalak nélkül talán nem is érthetnénk meg a Tragédia bizonyos részleteit.
Ungvári Judit
Megjegyzések
Megjegyzés küldése