Úri muri
Gimnazista koromban olvastam először Móricz Zsigmond Úri muri című regényét, aztán egyetemi hallgatóként újra kézbe vettem, az elmúlt négy évtizedben pedig (ha jól számolom) négy alkalommal néztem meg színházban a Móricz által írt színpadi változatot, de olyan rendhagyó feldolgozást, mint amit szerdán este tekinthettünk meg a kisvárdai Refi Színpadon, eddig még nem láttam! Móricz műve a dzsentriknek nevezett magyar urak (az úgynevezett úri középosztály) talajvesztését úgy mutatja be, hogy képes hitelesen érzékeltetni a kulturális és társadalmi züllésüket is. A millennium évében játszódó mű központi alakja egy különcnek számító kisbirtokos, Szakhmáry Zoltán, akiben sokkal több erő van, mint a környezetében lévő urakban, de nincs pénze, s nem tudja keresztül vinni a remek elképzeléseit – dinamikus élete korán tragikus véget ér.
Száz év
A Komáromi Jókai Színház előadása mintegy száz évvel előrébb hozta a történetet, amely így a kilencvenes évek végén játszódik. A merész korszakváltás, amely Bagó Bertalan rendező mellett nyilvánvalóan Tucsni András dramaturg munkájának is köszönhető, abból a szempontból tagadhatatlanul remek ötlet, hogy számos hasonlóság van a két korszak között. Közismert, hogy miután Magyarország belépett az Európai Unióba, a vidéki életet alapvetően meghatározó mezőgazdaság gyökeresen átalakult. A korábban még jól működő háztáji gazdálkodások gyorsan megszűntek, s színre léptek az új földesurak, akiket most már nem dzsentrinek, hanem oligarchának nevez az „egyszerű ember”. A hagyományos termelési láncok felszámolódtak – helyettük immár az uniós pályázatok mondták meg, hogy pontosan mit és mennyit lehet és kell termelni. A gazdasági, s kivált a politikai kapcsolatok ugyanolyan fontosak lettek, mint száz évvel korábban, a dzsentrik életében voltak. A klasszikus magas kultúra ebben a társadalmi szegmensben hasonlóképpen nem tudott megjelenni, mint az egy évszázaddal korábban élt elődeik életében: nem olvastak szépirodalmat, nem jártak színházba, sem komolyzenei hangversenyekre, de a tömegkultúra alacsony nívójú termékeit (köztük például a lakodalmas rock műfajának slágereit) kifejezetten a sajátjuknak érezték. A komáromi Úri muri szereplői ilyen új földesurak.
Szomorú vígjáték
Megjelennek persze „klasszikus” vígjátéki alakok is, mint például a rozsdás biciklijüket toló, lassú gondolkodású csugariak (akik mintha egy Háy János-darabból tévedtek volna ide), a hangsúlyozottan lúzer Kismérnök (Matusek Attila), a Zámbó Jimmyt hallgató, szenvedélyesen pletykálkodó, cicanadrágos kapás asszonyok, de a szereplők nagyobbik része ilyen új földesúr. Csörgheő Csuli (Gál Tamás nagyszerű alakításában) itt most nem egy tohonya disznó, hanem egy igazi magyar oligarcha, aki rendszerint többet megtehet, mint a környezete, s a maga primitív macsó módján él is ezzel az íratlan jogával. Állandó asztaltársasága csupa olyan emberből áll, aki gond nélkül követi az ő értékrendjét, kiszolgálja a rigolyáit. A Szabó Viktor által megformált Szakhmáry Zoltán itt most nem egy dinamikus inspirátor, hanem egy megkeseredett, vesztes ember. Kegyetlenül „kinyírja” a cselédlány szeretőjét, a Katona Eszter által játszott Szabó Rozikát, ugyanakkor a hozzá közel álló oligarcha őt is természetes módon bedarálja. Egyetlen ember hisz őszintén benne: a még előző időszakot képviselő Mákos bácsi (Rancsó Dezső, illetőleg Fabó Tibor alakításában), egyedül ez az idős ember gyászolja az öngyilkossága után. A felesége, a Gubik Ági által hitelesen megformált, kulturált Rhédey Eszter hamar átlátja, hogy a férje biztosan vesztes lesz, de nem képes lesüllyedni az oligarcha-világ kulturális szintjére, s végül nem tudja megakadályozni a tragédiát sem. Az ő élete válságába is bepillanthatunk az előadásban, amely gazdagon él a groteszk humor eszközeivel.
Mindhalálig zene és tánc
A letisztult díszletet és a pontosnak ható jelmezeket Vereczkei Rita tervezte, a koreográfus, aki a nagy számú táncjelenetet kitalálta és koordinálta, Blaskó Bori volt. A háromtagú, klasszikus népi zenekar jórészt nem népzenei darabokat, hanem olyan giccses slágereket játszott, amelyeket mindenki jól ismer, aki a kilencvenes években élt. Márpedig a kisvárdai közönség jelentős része szerdán este ilyen emberekből állt.
Gulyás Gábor
Megjegyzések
Megjegyzés küldése