Ugrás a fő tartalomra

Kis emberek nagy tragédiája

Albert Orsolya színművész a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház társulati tagja 2016 óta. A tavaly bemutatott, Győrfi Csaba által rendezett Parasztoperában Julika szerepét formálja meg.

Mit gondolsz Pintér Béla és Darvas Benedek Parasztopera című darabjáról?

Szerintem ez egy nagyon jól sikerült darab. Engem az foglalkoztat igazán, ha valahogy az életet akarjuk megmutatni a színházban. Olyan dolgokról izgalmas beszélni, amik velünk történnek, akár kívül, akár belül. Igazából nézőként is azzal az előadással tudok a legjobban menni, ami valahol megmozgat. Ha úgy megyek haza, hogy elgondolkozom, én hogyan viselkednék az adott helyzetben, vagy hogy egyáltalán történt-e velem hasonló. Azt gondolom, hogy a Parasztoperánál erre nincs jobb anyag. Ha megnézzük, az összes szereplőnek van egy saját kis tragédiája, összeomlása, felemelkedése. Ahogy a való életben is mindannyiunknak vannak hullámvölgyei az életében. És ezt érdemes megmutatni, ha közben nem tesszük piedesztálra a történetet, és nem rejtjük el az emberi kis gyarlóságainkat. Egyébként nem ez az első találkozásom a darabbal. Marosvásárhelyen az egyetem stúdiószínházában negyedéves hallgatókként játszottam először. Viszont akkor nem Julikát, hanem a menyasszonyt, Etelkát alakítottam. És Strausz Imrével sem először találkoztam, mert ő volt a zenei vezetője annak az előadásnak és a mostaninak is.

Milyennek tartod Julika karakterét? Hogyan építetted fel őt?

Julika árva, akit befogad egy vidéki család. Bár megszeretik őt, mégis eladják két hold szőlőért. Ráadásul az egyetlen igazán szép dolgot az életében, a szerelmét éppen most veszik el tőle. Én úgy gondolom, hogy joggal lázad a világ ellen. Nagy erő van benne, és a végletekig kitartó. Csaba ötlete volt, hogy az előadás végén jöjjek vissza, amivel azt sugalljuk, hogy van remény. Túllehet lépni bármin, azon is, ha szívünk választottja más lányt ejt teherbe, ha hiszünk az igaz szerelemben. Hiszen Julika és Roland között az van szerintem.

Melyik karakterrel tudsz jobban azonosulni, Etelkával vagy Julikával?

Amikor az egyetemen csináltuk, akkor azt éreztem, hogy Etelkával, most meg azt érzem, hogy Julikával. Etelka szerepében bolondos lehettem, kicsit flúgos, amit nagyon élveztem, mert alapvetően távolt állt tőlem. Most viszont nagyon tetszett az erő, ami Julikában rejtőzik. Amikor a Kimegyek a zöld erdőbe című dalt éneklem, mindig próbálok figyelni arra, hogy ne sajnálják a nézők, hanem meglássák benne a bátorságot: inkább felakasztja magát, mint hogy a szerelme nélkül éljen.

Szerinted hogyan fogadhatja ezt a darabot egy kisváros és egy nagyváros közönsége? Jelentős lehet a különbség?

Szerintem a kisvárosi közeg sokkal inkább magáénak érezheti ezt a bemutatott életformát. Székelyudvarhely környékén például még mindig van olyan, hogy egy falusi kultúrházban tartják meg az esküvőt. De a mai napig nálunk sem történhet semmi pálinkázás nélkül. Míg szerintem egy nagyvárosi ember távolabb tartja magától az egész történetet. Bár ezt talán cáfolja az, hogy Budapesten több, mint húsz éve játszák töretlenül. De mégis érthető, hiszen az egész darab annyira bravúros, autentikus, valós érzésekről szóló, hogy bárhol mutatnák be, szerintem elérné a célját, és sikert aratna.

Orosz-Bogdán Noémi

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sírva vigad a magyar (színész)

Urbán András rendezésében láthattuk a Történt egyszer Újvidéken című előadást. „Kisebbségi extravaganza sok zenével, tánccal, szellemekkel és indiánokkal”, így határozza meg saját magát a produkció. Nos, ezek közül valóban egyikből sem volt hiány. Talán ezt az előadást vártam a legjobban a fesztiválon, mert rendkívül izgalmasnak találom Urbán András rendezői világát, így kíváncsian vártam, az újvidéki társulattal közösen mit alkottak – és szerencsére nem okoztak csalódást. A színház születésnapi ünnepsége után járunk, egy hosszúra nyúlt buli hajnali fázisát láthatjuk, ahol már senki sem önmaga. Az alkohol és a kései órai hatására felszínre kerülnek ki nem mondott szavak, bántalmak, konfliktusok – közben meg néha dalra is fakadnak a színészek. Miközben halad előre az este, a színházban dolgozók reflektálnak saját színészi mivoltukra. Önirónia a javából, a színház alapvető kérdéseit feszegetik: negyedik fal, mit gondolunk a saját művészetünkről, interakció a közönséggel, egyáltalán, mi i...

Szerelemvilág | Beszélgetés Budizsa Evelynnel

Billy kifundálja, hogy hamis igazolással tettetve magát halálos tüdőbetegnek, felkéredzkedik a csónakra, amely szereplőválogatásra szállítja a helybelieket. Csónakos Bobby, aki az érzelemkészletét vállra vetett szerszámosládában mozgatja, mindig körültekintően, a sérelmek súlyának megfelelően illesztve egymáshoz a készségeket, fontolja meg a sújtó brutalitást. Billyre nagyot sújt, a feltételezett szimulálás miatt. Nagyot, ám részvéthozót, mert Helén, a vonzóan dekoratív, ám enyhén elme-kripli tojásfutár félredobja haragját, amiért nem őt. hanem a nyomorékot vitték próbafelvételre Amerikába, és teljesíti annak régi, titkolt kívánságát: sétára indulnak. Szerelmüket azonban megvérzi a mégis valódi tüdőbaj. Helén Budizsa Evelyn. 7 éve végezett színművészként Kolozsváron, a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, 8 éve tagja a Harag György Társulatnak Szatmárnémetiben. Eddigi pályáján körülbelül 8 főszerepet kapott, dolgozhatott Bocsárdi Lászlóval, Andrei Șerbannal, Sardar Tagirovskyval. Anyakönyvi...

California dreamin'

Mit tehet egy csúf, sánta, tüdőbajos fiú egy kicsiny, eldugott, írországi szigeten azon túl, hogy naphosszat fixírozza a teheneket? Álmodozik és remél, hogy egyszer több lesz, mint lenézett nyomorék, és talán ő is megleli majd az igaz szerelmet. A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat Martin McDonagh A kripli című darabjával, Bélai Marcel kiemelkedő minőségű rendezésével érkezett a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiváljára. Martin McDonagh ír drámaíró darabjai veszélyesek: csupán első olvasatra tűnnek közönségbarát, jól formálható, szép kerek egésznek, azonban, ha a színházi alkotó példának okáért A kripli mélyére ás, rögtön szembe találja magát a nagyívű dramaturgiai építkezés és a tűpontos ritmus szerzői követelményeivel, amit megúszni nem lehet, különben darabjaira hullik az előadás. S még említésre sem került a dráma többrétegű jelentéstartalma, amely egyszerre nyújt a közönségnek fekete komédiát, de fontos társadalmi kérdéseket is felvet, amelyekre ugyan válaszol...