Ugrás a fő tartalomra

Bemutatjuk az idei év zsűritagjait!


Elek Tibor

Irodalomtörténészként, kritikusként, a Bárka folyóirat főszerkesztőjeként meg-megújuló érdeklődéssel fordultam az elmúlt évtizedekben a kortárs magyar dráma és színház felé. Számos kritikát és tanulmányt írtam ebben a témában is. Természetesen Kisvárdán is megfordultam többször, mindig nagy örömmel. Hetedik éve a Gyulai Várszínház igazgatójaként már hivatalból is feladatomnak tartom a széles körű tájékozódást ezen a téren. Néhány hete jártam a DESZKA Fesztiválon, ezeket a sorokat éppen a kaposvári Országos Színházi Találkozó 4. napján írom. Kisvárda után kezdődik még csak a Gyulai Várszínház csaknem két hónapos programsorozata. Némi szorongással gondolok a kisvárdai napi minimum három előadás végigülésére, de megtisztelő, hogy véleményezhetem is majd őket. Kíváncsian várom, különösen azokat az előadásokat, amelyeket még nem láttam.

Lőkös Ildikó

A Játékszín vezető dramaturgja vagyok, több magyarországi és nem magyarországi színházban dolgoztam és dolgozom. A munkám szerelmese vagyok, így nagy örömmel fogadtam a megtisztelő felkérést, hogy legyek a zsűri tagjainak egyike a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválján. A fesztiválok azért vonzóak számomra, mert néhány nap alatt színes képet kapok a színházi irányokról, kísérletekről és emblematikus előadásokról. Mindemellett örömmel olvastam, hogy az idei fesztivál díszvendége a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, amelynek dráMÁ-ján, a saját kortárs drámafesztiválján születése óta aktívan részt veszek, és közelről látom, hogyan erősödik évről évre a társulat és a közösség. De izgalommal várom a többi fesztiválvendéggel való találkozást is, elsősorban, persze, a versenyprogramokat, mivel idén zsűritagként ez a „kötelező” program számomra – de igyekszem minél több kísérőprogramon is ott lenni, együtt élni és lélegezni a várossal, az ünnepi napokkal.

Nagy Katica

Nagy Katica vagyok, 29 éves. 5 éve végeztem a színművészetin Zsótér Sándor osztályában. Szabadúszó színész vagyok, az utóbbi években főként filmekben és független színházi produkciókban dolgoztam. Érdekel a kísérleti színház, az új utak szerelmese vagyok. Nagyon izgatott vagyok a kisvárdai zsűri felkérését illetően, mivel ez az első alkalom, hogy kipróbálhatom ezt a szerepet. Én leszek a csapatban a legfiatalabb, az “újonc”. Azt gondolom, az ismeretlen, új helyzetek hozzák számomra a legtöbb tapasztalatot az életben, ezekből tanulom a legtöbbet. Remélem, a fesztivál által tágul a látóköröm, és olyan csodálatos előadásokat láthatok majd, amiket Budapesten nincs lehetőségem megnézni.

Pataki András

Jászai Mari-díjas magyar rendező, dramaturg, kulturális menedzser, díszlet- és jelmeztervező, színigazgató. 1971-ben született Sümegen. Első diplomáját a Győri Hittudományi Főiskolán szerezte 1996-ban. A Pécsi Tudományegyetemen okleveles felnőttképzési és kulturális menedzser, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen színházi rendező diplomát szerzett. 1986-ban az ajkai Forrás Színpad alapítója, amely később Forrás Színház néven működött tovább. 1991-1996 között a Veszprémi Petőfi Színház színésze volt. Később az Evangélium Színház vezetője volt, dolgozott a győri Újvárosi Művelődési Ház vezetőjeként, valamint a Veszprémi Petőfi Színház tanácsadójaként is. 2012-től 2022-ig a Soproni Petőfi Színház igazgatója volt. 2008-tól a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke. 2021-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára. 2021-től a kecskeméti Katona József Színház művészeti tanácsadója, 2022-től művészeti vezető és általános igazgatóhelyettes. 2022. június 20-tól 2023 februárjának végéig a Kulturális és Innovációs Minisztérium művészeti, közművelődési és közgyűjteményi ügyekért felelős helyettes államtitkára volt. 2023-tól az Újszínház főrendezője.

Tapasztó Ernő

Eléggé meglepett, amikor Balogh Tibi felhívott, hogy legyek zsűritag Kisvárdán. Pontosabban: nem lepett meg. Mióta először, nem is tudom hány éve, amikor még nem is tudtam, ki a csuda vagyok én (ma sem tudom pontosan), Kisvárdán jártam, már tudtam, hogy egyszer. De nem tudtam, mikor. Tudtam, hogy majd lesznek díjak, de nem tudtam kivel, és hogyan. De biztos voltam benne. Hogy egyszer majd én is bemehetek, úgy, más járással, úgy, értitek, más lépéssel. Hogy ott a titok, a testtartásban, a mozdulatban. Igen. Majd én is megértem a titkot. Elmondom: nem értem, és nem tudom. Sem akkor, sem most. A logikus következtetés szerint: a titok maga Kisvárda. De én még ezt sem tudom normálisan megfogalmazni. Talán ezért hívott fel Balogh Tibi. Mert bizonytalan vagyok még abban is, hogy ezt most én írom. Talán az ösztönös tudatlanság, a folytonos bizonytalanság billenti helyre a dolgokat. Hogy a felelőtlen lét felelősséggé alakuljon át. Talán a legtrógerebb szoknyapecérből lesz a legjobb apa. Mérhetetlen módon vagyok szubjektív. Rajongani tudok a legpocsékabb előadásokért, és unatkozni a fesztiváldíjas produkciókon. Most fel lett adva a lecke: Tapasztó Ernő, szedd össze magad, most az egyszer. És ne tagadd meg atyád, ne dobd el neved.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

Az időtlenné tett népszínmű

Szigligeti Ede viszonylag keveset játszott népszínművével érkezett idén Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház. A többségi társadalommal szemben álló család történetét feldolgozó előadásban a sztereotipikus cigány-ábrázolásokkal leszámolva, a cselekményt időtlenségbe helyezve mutatják be a vajdasági akadémisták a kitaszított szerelmeseket. A Tanyaszínház szereplései során amint megkedvelünk egy társulatot, az máris átalakul – mivel ezekben a produkciókban főként az Újvidéki Művészeti Akadémia mindenkori (akár végzős vagy frissen végzett) hallgatói vesznek részt. Gombos Dániel vezetésével, akit A cigány t koordinátoraként olvashatunk a színlapon, azt láthatjuk, hogy egy olyan dinamikus és alapjaiban átgondolt vezetés jellemzi a társulatot, amely a Tanyaszínház fundamentális értékeire fókuszál. Legyen szórakoztató, ám foglalkozzon elgondolkodtató témákkal, teremtsen lehetőséget a fiataloknak és jusson el minél több vajdasági nézőhöz. Az idei előadásban tizenkét hallgató és hat frissen végze...

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...