Ugrás a fő tartalomra

Ahol mindenki Ádám, és mindenki Éva

A lévai származású Rédli Károly második alkalommal dolgozott a kassai Thália Színház társulatával - Az ember tragédiája előtt a Parasztoperát rendezte meg. A komáromi Jókai Színházban több rendezése is látható. Kántor Kata tizenegy éve a kassai Thália Színház tagja, ahol többek között azon dolgozik koreográfusként és táncpedagógusként, hogy felkészítse a színészeket a különböző mozgásformák elsajátítására. Valamint ő a Jelenlét Színház alapítója; táncosként és koreográfusként is részt vesz az produkciókban. Őket kérdeztük Az ember tragédiája előadás kapcsán.

Nagyon izgalmas és összetett előadást láthatott a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztivál közönsége. Mi volt az alapkoncepciótok, mikor elkezdtetek Az ember tragédiáján dolgozni?

Rédli Károly: A koncepció nagyon sok alkotórészből állt össze. Próbáltuk a szöveget korhűn bemutatni úgy, hogy aktuális problémákat feszegessünk vele. Ennek megfelelően igazítottunk például a megszólalásokon: Madách Imre szövege mellett használtuk Nádasdy Ádám átiratát, valamint mi is beleírtunk több helyen, és belecsempésztünk egy Arany János verset is. Az Úr egyébként mindig Madách nyelvén szólalt meg, míg a Luciferek szinte végig Nádasdy Ádám stílusában szólaltak meg. Az emberek pedig átvették ezt a nyelvezetet, ahogy haladtak az időben. Mikor az eszkimó színhez értek, már nem tudtak összetett mondatokban beszélni. Sokat gondolkoztunk Éva, és a többi nő karakterén. Szerintünk ma már más a női szereplők fontossága a társadalomban, mint Madách Imre korában. Ezért több szöveget adtunk nekik, és kiemeltük a befolyásukat a történelem alakulására. Ebben a darabban nem csak Ádámról és Éváról beszélhetünk, hanem rajtuk keresztül az egész emberiségről. Ezért nálunk a két Lucifert alakító színészen kívül (Rab Henrietta, Ollé Erik) mindenki Ádám, és mindenki Éva. Ez rólunk szól, az életünkről. Mindegy, hogy a római korban vagyunk, vagy a jelenkorban, mert ezek a szituációk, kapcsolatok, témák és eszmék folyamatosan ismétlődnek. Minden bemutatott korral kapcsolatot kerestünk, és a jelennel párhuzamos gondolatokra fókuszáltunk.

Miért döntöttetek úgy, hogy egy gyerek hangján szólal meg az Úr?

R.K.: Nem tudom, hogy felismerhető-e, de egy kislány beszél. Az Úr számomra kortalan, végtelenül tiszta. Ahogy a gyerekek is bűntelenek és teljesen ártatlanok. Egyedül ők tudják tiszta szemmel figyelni a világot.

Elég széles skálán mozog az előadás zeneisége. Ez hogyan alakult ki?

R.K.: A dalokat én választottam ki, és mindegyik mögött van egy kis történet. Például az athéni színben egy görög népdalt énekelnek a nők, ami az elválásról és a búcsúról szól. Akkor hangzik el, amikor Miltiádész felesége búcsúzkodik. Összességében elég eklektikus a zenei válogatás; Chopin és David Guetta ötvözése is előfordul. De ettől lesz dinamikus az előadás, pont úgy, ahogy a mai világ.

Kántor Kata: Fontos motívummá vált Mahler zenéje például. Gergye Krisztiánnak, a koreográfusnak már Mahler alapján kellett gondolkoznia, kibontania a háttérgondolatokat. Minden színész kapott támpontot a mozgásának kialakításához, amiből továbbépíthette a karakterét. A legnagyobb szabadságot azonban a Luciferek kapták, akik folyamatosan mozgásban vannak. Ők is megadott motívumok alapján dolgoztak, de azt a saját kreatív improvizációjukkal továbbfejlesztették.

Milyen feladataid voltak koreográfus asszisztensként ebben a produkcióban?

K.K.: Krisztián teljesen önjáró, és csinálja a saját vízióit, de én végig ott voltam mellette, és figyeltem. Régóta ismerjük egymást, így hasonló a gondolkodásmódunk formanyelvileg, és hasonló megoldásokat keresünk. Úgy éreztem, hogy amit csinált, az mind belőlem is fakadt. Asszisztensként az volt a feladatom, hogy amit ő megálmodott, és ami felkerült a színpadra, azt karbantartsam, gyakoroltassam. Tudnom kell, hogy minek mi a motivációja, és figyelnem kell, hogy ezek ne kopjanak ki a próbák és az előadások során. Én szoktam segíteni a színészeknek, hogy ráhangolódjanak a mozgásokra, hogy fizikailag is rendben legyenek. Egy színész máshogy működik, mint egy hivatásos táncos. Ők többnyire Sztanyiszlavszkijból indítanak, míg a táncosok Mejerholdból. Nekik sokat számít a motiváció részletes átbeszélése.

Orosz-Bogdán Noémi

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

Az időtlenné tett népszínmű

Szigligeti Ede viszonylag keveset játszott népszínművével érkezett idén Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház. A többségi társadalommal szemben álló család történetét feldolgozó előadásban a sztereotipikus cigány-ábrázolásokkal leszámolva, a cselekményt időtlenségbe helyezve mutatják be a vajdasági akadémisták a kitaszított szerelmeseket. A Tanyaszínház szereplései során amint megkedvelünk egy társulatot, az máris átalakul – mivel ezekben a produkciókban főként az Újvidéki Művészeti Akadémia mindenkori (akár végzős vagy frissen végzett) hallgatói vesznek részt. Gombos Dániel vezetésével, akit A cigány t koordinátoraként olvashatunk a színlapon, azt láthatjuk, hogy egy olyan dinamikus és alapjaiban átgondolt vezetés jellemzi a társulatot, amely a Tanyaszínház fundamentális értékeire fókuszál. Legyen szórakoztató, ám foglalkozzon elgondolkodtató témákkal, teremtsen lehetőséget a fiataloknak és jusson el minél több vajdasági nézőhöz. Az idei előadásban tizenkét hallgató és hat frissen végze...

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...